Képviselőházi napló, 1927. XVI. kötet • 1928. november 9. - 1928. december 19.

Ülésnapok - 1927-223

220 Az országgyűlés képviselőházának 221. ülése 1928 november 22-én, csütörtökön. nál a címnél fogva, amely címen szólásra jogot nyert. Kérem a képviselő urat, ne méltóztassék beszédét ilyen hangnemben folytatni. Propper Sándor: Nem tartom szerencsésnek az előadó úrnak azokat a kijelentéseit, melyekkel a Nemzetek Szövetségének politikai működéséi illette. Nem is tartom illetékesnek egy szakjavaslatnál az előadói széket ilyen kérdések vitatására és megbeszélésére, noha mi is tisztában vagyunk azzal, hogy a Nemzetek Szövetsége ma valóban nem Népszövetség, nem a népek szövetsége és mi is tapasztalunk olyan hiányokat, amelyeket a Nemzetek Szövetségének, ha valóban ,-i népek szövetsége akar lenni, módszerei közül ki kell küszöbölnie. De én látom okát annak, amit az előadó úr mondott, lio«4> :i Nemzetek Szövetsége

1 különbséget tesz államok és államok között a szerint, hogy a győző vagy a legyőzött csoporthoz tartoznak-e. Az előadó úr maga adott logikai magyarázatot annak a sorok között, hogy miért van különbség ;i Nemzetek Szövetségének politika] és szociális működése között. A Nemzetek Szövetségének politikai működésében túlnyomóan érvényesül ;i konzervatív és reakciós politika. Tanácskozásaiban és határozathozatalaiban túlnyomórészt még konzervatív és reakciós politikusok vesznek részt. Hogy világosabban mondjam: a szocialista világnézet a Nemzetek Szövetségének politikai működéséből még hiányzik s az a kevés, ami volt, szintén kivált belőle. A Nemzetek Szövetségének másik működési területén, a Nemzetközi Munkaügyi Hivatni működésének területén viszont már nem hiányzik a szocialista világszemlélet, nem hiányozunk annak képviselői, azok mér több belátással egymás iránt és több megértéssé] az emberi szolidaritás iránt konstruálják meg határozataikat; így egészen természetesen. hogy a Nemzetek Szövetségének nolitikai és szociális működése között a szociális működés javára mutatkozik nagy eltérés. Ha a Nemzetek Szövetségében a demokratikus irány és a ma világszerte tapasztalható szocialista előnyomulás jut majd érvényre és kifejezésre, merem állítani, hogy akkor a Nemzetek Szövetségének politikai működése is sokkal kielégítőbb lesz az elnyomott népek és nemzetek érdekében. Talán rámutathatok itt arra, amil éppen tegnap olvashattuk a lapokból. Nagy bizodalommal nézünk MacDonald állásfoglalása elé, aki a legközelebb] időben valószínűleg Nagybritannia vezető politikusa lehet megint és aki lekötötte magái a trianoni békeszerződés mellé. Nem látjuk ezt ama politikusok és ama felelős kormányférfiak részéről más államokban, akik más elveket vallanak és akik vagy húzódnak ettől a kérdéstől vagy pedig az ellenkező álláspontot juttatják kifejezésre. Egyébként, amit az előadó úr mondott a Nemzetek Szövetségének politikai működéséről, azt ugyanazzal a szöveggel lehetne alkalmazni a belső politikára is. (Peidl Gyula: Ügy van! Ügy van!) Amit az előadó úr mondott a Nemzetek Szövetségének politikai működéséről, azt én tisztelettel a magyar kormány fo'é irányítom belpolitikai szempontból. (Peidl Gyula: Szé>szerint!) mondván, hogy nem lelhet különbséget tenni társadalmi osztályok között, nem lehet különbséget tenni emberek és osztályok között a szerint, hogy melyik társadalmi osztályhoz tartoznak és mennyi a hatalmuk, mennyi hatalmat tudnak érvényesíteni a politika menetében, mert hiszen itt ez is hatalmi kérdés. Nemzetközi viszonylatban a népek egymáshoz való viszonyát is ma még jóformán hatalmi eszközök döntik el és amenynyi hatalma van egy országnak, annyi igazságot kaphat a Nemzetek Szövetségénél ez idő szerint. Ezt mondta az előadó úr is. Idebenn is az a helyzet, hogy amennyi politikai hatalma és befolyása van valamely társadalmi osztálynak, annyi igazságra számíthat a kormányzat részéről. (Peidl Gyula: Itt ez fokozott mértékben áll belpolitikailag!) Ha tehát mi azt akarjuk, — és akarnunk kell — hogy a mi panaszaink, kifogásaink, sérelmeink több méltánylásra találjanak, akkor nekünk legelső sorban belpolitikai téren kell jó példával előljárunk, (Iíothenstein Mór: Kellene!) mutatván azt, hogy amit mi kívülről nemzetközi viszonylatban követelünk, azt mi nemzeti viszonylatban megvalósítjuk. Méltóztassanak elhinni, hogy ilyen fegyverekkel felvértezve azután, lefegyverezve is, a legyőzött államcsoporthoz tartozva is, sokkal több eredményt tudnánk a Nemzetek Szövetségénél elérni, mint amennyit elérhetünk így, amikor az a jogos vád ér bennünket, hogy amit kifelé sérelmezünk és aminek megváltoztatását követeljük, azt befelé magunk a saját népünkkel szemben gyakoroljuk. Én a javaslat ellen természetesen nem szólok. Szociális javaslat, emberbaráti javaslat, szükség van rá, szükség lehet rá. Valóban a nagy emberi szolidaritás gondolata ennél még jóval niesszebbmenő ilyen mentő bázisokat is szükségesé lesz. Amit én sérelmezek, az legfeljebb az, amivel bennünket az előadó úr vigasztal, hogy mi már olyan egyezménytervezethez járulunk hozzá, amely tulajdonképpen már életbe is lépett. Én ezt a késedelmet nem tartom vigasztalónak magamra nézve, és én szeretném, főleg amikor ilyen olcsó dolgokról van szó, — 5600 svájci frankkal lehel belekapcsolódni egy szép, nagy nemzetközi szociális intézménybe — nagvon okosnak, célszerűnek és példaadónak találnám, ha ilyen kérdésekben nem az utolsó sorokban kullognánk, vigasztalván magunkat azzal, hogy már életbe is lépett, tehát nem cikkelyezünk be olyanvalamit, ami még nem is lépett életbe, hanem ilyen kérdésekben az élen járnánk. Engem tehát nem vigasztal, hanem elszomorít az, hogy mi most már post festa jövünk, hogy amikor ez az egyezmény már életbelépett, csak akor jövünk mi és nagy kegyesen csatlakozunk hozzá. Ezt az alkalmat fel kell használnom, kapcsolattal ezzel a javaslattal, arra, hogy tisztelettel megreklamáljam az illetékes miniszter uraktól azokat a Nemzetközi Munkaügyi Hivat al-i egyezménytervezeteket, amelyeket ezideig még nem ratifikáltunk. Az előadó úr igen szépen emlékezeti meg a Nemzetek Szövetségében működő Nemzetközi Munkaügyi Hivatni működésérői. Ennek a hivatalnak a működése, ha nem is tökéletes, mindenesetre megközelíti a kívánalmakat, és a hivatal igen célszerű egyezménytervezetekkel lép esztendőnkint a világ elé. Nekünk azonban azt kell iapasztalnnnk. hogyha ratifikálunk, rendszerint olcsó, költségbe nem kerülő, kötelezettségeket nem jelentő egyezménytervezetekéi ratifikálunk, a komoly, szociális tartalmú, esetleg nagy költséggel járó javaslatokat és egyezménytervezetekei viszont hevertetjük és nem léptetjük életbe. Ilyen többek között a washingtoni egyezménytervezet a nyolcórai munkMdőről, amely, azt hiszem, a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal egyezménytervezetei közül a legelső