Képviselőházi napló, 1927. XVI. kötet • 1928. november 9. - 1928. december 19.

Ülésnapok - 1927-219

102 Äz országgyűlés képviselőházának 219, legalsó része úgyszólván a mezőgazdasági elméletek dacára gazdálkodik. Mert hiszen azt mondják, hogy 100 centiméteren felüli évi csapadéknál nem lehet mezőgazdaságilag dolgozni, és nálunk tavaly 16 centiméterrel volt több a csapadék, mint 100 centiméter. Azonkívül ott egy vizetáteresztő altalajréteg van s el kell párolognia a víznek, iigy hogy mindenütt vadvizek keletkeznek s elposvauyosítják az egész vidéket. T. Ház ! Lehetséges, — hiszen nem vagyok szakember — hogy az én számadataim tévesek, Egy azonban bizonyos: én azt a vidéket járom napról-napra és látom, hogy mi történik az utakkal, a mezőkkel, a rétekkel éppen a vadvizek és a folytonos elposványosodás következtében. Azt hiszem, hogy a netalán helytelen számadatok dacára is meg tudom győzni a t. Házat, hogy itt feltétlenül szükség van segítségre. Az első segélyt itt megadva látom s ezért a törvényjavaslatot elfogadom. Egyúttal azonban ezt a szerencsétlen, elhagyott vidéket és különösen a Mura szabályozásának kérdését a kormány szíves ügyeimébe ajánlom. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök: Szólásra következik 1 Petrovics György jegyző: Hódossy Gedeon! Hódossy Gedeon: T. Képviselőház! Pengem e törvényjavaslat tárgyalásánál az késztet felszólalásra, hogy a törvényjavaslatban bizonyos irányelvek vannak lefektetve, amelyek végigvonulnak rajta, az én szerény véleményem s/erint azonban ezek az irányelvek bizonyos mértékig kibővítésre szorulnak. Az irányelvek természetesen az 1. $-ban vannak lefektetve, amely szakasz többek között azt mondja, liogy a földmívelésügyi miniszter foganatosíthat olyan szabályozási munkálatokat, (olvassa) : «amely munkálatoknak az állam által való elvégzése közgazdasági szempontból vagy közérdekből szükséges». Én ennek l<ibővítését tartanám szükségesnek és pedig a következőképpen,(olvassa): «amely munkálatoknak az állam által való elvégzése közgazdasági szempontból, közérdekből vagy közegészségügyi szempontból, szükséges». Én ezt nagyon fontosnak tartom már csak azért is, mert hiszen a közegészségügyi kérdések rendkívül szorosan összekapcsolódnak a közgazdasági kérdésekkel is, vízügyi kérdésekről azonban a közegészségügyi kérdések hangsúlyozásának mellőzésével, azt hiszem, nagyon nehéz beszélni. Hogy mennyire összekapcsolódnak ezek a kérdések a közegészségügy kérdésével, e tekintetben elég, ha rámutatok a Balaton melletti fürdők helyzetére. Az ezen fürdők előtt elterülő Balaton vize sok helyen, ott, ahol fürödnek az emberek, — sajnálattal tapasztaltam magam is —", olyan, hogy közegészségügyi szempontból több kifogás alá esik. Hogy egyebet ne mondjak, például Keszthelyen, ahol a fürdőtelep közepéből nyúlik ki úgyszólván az a hosszú móló, a móló csúcsától messze be a Balaton közepe felé annyira hináros, poshadt a víz, hogy lehetetlenség megkívánni a közönségtől, hogy szívesen járjon olyan fürdőhelyre, ahol gondoskodás nem történik arról, hogy legalább az a víz, ahol a közönség idejének legnagyobb részét tölti és ahová üdülés céljából megy, ce legyen poshadt, dohos, kellemetlen szagú, szennyes, szóval olyan, amely a közegészségügyi követelményeknek egyáltalában nem felel meg. Nem akarok részletesebben foglalkozni ezzel a kérdéssel, hiszen a földmívelésügyi miniszter úr, aki szintén egyik rajongója a Balatonnak, bizonyára maga is szomorú szemmel konstatálta ezeket a dolgokat. Én tehát tisztelettel csak arra vagyok bátor kérni a földmívelésügyi miniszter urat, legyen olyan szíves és vegye be a közegészségügyi érdeülése 1928 november 15-én, csütörtökön. kek szempontját is a javaslatba, hogy azok is figyelembe vétessenek mindenféle víz szabályozásánál és főkép a Balatonnál, amely nekünk egyetlen olyan helyünk, a hová a fürdőző közönség jöhet. Ugyanennek a javaslatnak egyik része azt is mondja, hogy a földmívelésügyi miniszter (olvassa): «más olyan folyókon vagy patakokon is foganatosíttasson szabályozási munkálatokat». Ezzel kapcsolatban legyen szabad csak röviden pár szóval rámutatni éppen a kerületemben fekvő Gyöngyös városon keresztül folyó Gyöngyös patakra, amely igazán a környéknek veszedelme közegészségügyi szempontból és amely, ha akarom, folyó, ha akarom, patak. Ez néha úgy megduzzad, hogy végtelen károkat okoz, máskor pedig, ha kicsiny úgyszólván áll benne a víz, megposhad, elromlik, úgy hogy közegészségügyi szempontból is kívánatos ennek a pataknak szabályozása, illetőleg a várostól való elirányítása. Igaz, hogy ez városrendezési szempontból a belügyminiszter úrhoz is tartozik bizonyos tekintetben, és úgy tudom, hogy Gyöngyös város közönsége a polgármester útján ilyen irányban már lépéseket is tett a belügyminiszter úrnál. Nekem csak az a tiszteletteljes kérésem, hogy amikor ez a kérdés megvalósításra kerül, akkor legyen szíves a mélyen t. földmívelésügyi miniszter úr is támogatni bennünket ebben a kérdésben. Egyébként a javaslatot minden tekintetben igazán rendkívül szükségesnek, fontosnak és jónak tartom, miért is azt általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Helyeslés jobbfelöl és a középen.) Elnök : Szólásra következik 1 Szabó Zoltán jegyző : Éri Márton ! Éri Márton : T. Képviselőház ! Miután a bizottságban alkalmam volt a kérdéshez részletesen hozzászólani, mai felszólalásomat lehető rövidre kívánom fogni. Mindenesetre örömmel üdvözlöm a földmívelésügyi kormány nagyszabású tervezetét, viszont őszintén megvallom, jobb szerettem volna, ha az eredeti tervezetet a földmívelésügyi kormánynak az egész kérdést átölelő nagy beruházási kölcsönre vonatkozó törvényjavaslatát üdvözölhettem volna. Mivel azonban ennek elmaradása semmiesetre sem a földmívelésügyi kormánynak a hibája, hanem ennek az az oka, hogy a magyar állam teherviselő képessége nem képes ezidőszerint ezt a nagyobb összeget erre a célra fordítani, ennélfogva kénytelenek vagyunk egyenlőre beérni ezzel a tervezettel, amely ha a megvalósítás stádiumába jut, mindenesetre a mi dezolált vízügyi állapotainkat a javulás útján egy lépéssel előbbre viszi. Mai felszólalásom keretében két dologra kívánom a fölmívelésügyi miniszter úr figyelmét felhívni, még pedig a tolnai holt Dunaág és a Sió kérdésére. Klein Antal t. képviselőtársam mai felszólalásában már bőven foglalkozott ezzel a kérdéssel. Hogy ezt én mégis előhozom, ezt teszem abból a szempontból, mert úgy emlékszem, hogy annakidején, több évvel ezelőtt az alispáni hivatal, illetőleg a törvényhatóság útján felterjesztést intéztünk kérelem alakjában a földmívelésügyi kormányhoz, hogy a közegészségügyi szempontból tarthatatlan tolnai holt Duna-ág kotrását és egészségügyi szempontból való megjavítását minél előbb tegye gondoskodása tárgyává. Sajnos, ez mindezideig nem következett be, nem történt meg. Ha valaki a történelem lapjain visszapillant és olvassa Tolna váröB történetét, akkor bizony keserűséggel látja, hogy ez a város, amely a török hódoltság előtt Buda után Magyarország legnagyobb városa volt, mert hetvenezer lelket számlált, hová jutott. (Zaj a jobboldalon.) Igen, az így