Képviselőházi napló, 1927. XVI. kötet • 1928. november 9. - 1928. december 19.

Ülésnapok - 1927-219

Az országgyűlés képviselőházának 219. ülése 1928 november 15-én, csütörtökön. 05 vaslatot a magam részéről elfogadom. (Élénk helyeslés.) , Elnök: Szólásra következik? Gubicza Ferenc jegyző: Simon András! Simon András: T. Ház! (Halljuk!) Korszakalkotó jelentőségűnek tartom közgazdasági ('lelünk terén a most tárgyalás alatt álló javaslatot; korszakalkotónak tartom pedig azért, mert hiszen közgazdasági, szociális, közegészségügyi téren a nagy Széchenyi rázta fel a nemzetet a zsibbadtságból azon a téren, hogy Magyarország árvizektől elborított területeit mentsük meg az intenzív mezőgazdasági kultúra számára, Magyarország közlekedési útvonalait szaporítsuk a legolcsóbb közlekedési eszközökkel, a vízi közlekedési eszközökkel és végül nem utolsó sorban áll ennek az az óriási szociális jelentősége, különösen a mai időkben, hogy ezáltal a munkanélküliek ezreit tudjuk keresethez, munkához, kenyérhez juttatni. Már a múlt század negyvenes éveiben Vásárhelyi Pálnak volt egy olyan koncepciózus, grandiózus terve, vízműtani leírása, amelyet az összes kulin rállamok műegyetemei tanítottak és követendő mintaképpen tartottak szem előtt. Ez a terv a nagy Darányi földmívelésűgyi miniszter idejében a gyakorlati élet terén megvalósulásnak is nézhetett elébe, jórészben meg is valósult. Az időközben bekövetkezett világháború és forradalmak azonban ezeket az óriási jelentőségű munkálatokat, hogy úgy mondjam, derékban törték ketté. Azóta nemcsak, hogy újabb munkálatok nem tétettek folyamatba, de a meglevő müvek is fenntartás nélkül veszendőbe, pusztulóba mentek és a hozott óriási áldozatok sárbadobott, elpusztult óriási vagyonnak voltak tekinthetők. A mostani fölmívelésügyi kormányzatnak és a mai földmívelésűgyi miniszter úrnak az érdeme, hogy a nagy Széchenyi és a nagy Darányi két etappja után elkövetkeztette a mostani harmadik etappot és folytatni kívánja a jelen szomorú közgazdasági és politikai viszonyok között a megkezdett művet. T. Képviselőház! Fájdalommal kell megállapítanom, hogy mint minden téren, úgy ezen a téren is óriási akadályként áll előttünk a szomorú trianoni határ. Hiszen különösen az utóbbi évek csapadékdús lefolyása alatt tapasztalhattuk azt. hogy szinte hiába folytat emberfeletti munkát a magyar kormányzat s különösen a vízügyek terén a magyar földmívelésűgyi kormányzat, mert hiszen főfolyóink mellékfolyóinak vízgyűjtő területei és igen fontos mederrészei megszállott területekre esnek. Különösen szomorúan kell tapasztalnunk a Maros-folyónál, hogy hiába javítjuk ki mi hosszú kilométereken át a megrekedt töltéseket, mert a horda lékgyüitőrész az ország határán kívül esik s ha mi mindent megteszünk is, hogy védekezzünk, nehoa-y az egyes községet az árvíz elöntse. ha a parti védműveket és a határon kívül eső és az így a mi fennhatóságunk alá nem tartozó mederrészt a megszálló hatóság nem tartja jókarban s még kevésbbé létesít új munkálatokat ükkor m'nden igyekezetünk mellett is legfeljebb csak félmunkát tudunk végezni és költségeink tetemes része úgyszólván sárbadobott összeg lesz. Darányi Ignác idejében, amint már előttem szóló Kálmán Jenő t. képviselőtársam is megállapította, büszkén hivatkozhatunk árva, ho-y amíg a híres olaszországi Pó-vizmüvek, Franciaországban a Loire-völ gyénél teremtett vízművek, azután a híres hollandiai vízművek létesítése által össze-vissza két és fél millió katasztrális hold, azelőtt terméketlen területet mentettek meg az intenzív kultúra számára, ezzel szemben nálunk az ezen a téren alig néhány évtizedes kifejtett munkálkodás és hozott áldozat mellett is 3,600.000 katasztrális hold volt az a terület, amelyet Magyarország megmentett a helyes, intenzív mezőgazdasági kultúra, a földmi veié« számára. A 3368 kilométeres víziút létesítése, mint elsőrangú közlekedési út megvalósítása, volt tervbevéve és már jórésze át is adatott rendeltetésének. Most ezen a téren is óriási viszszaesést látunk, pedig Csonka-Magyarország életében is különösen napjainkban rendkívül fontos a víziutak kiépítése azért, mert igen sok száz kilométer víziutat tehetünk hajózhatóvá egy nem is elsőrangú vicinális vasútvonal létesítési költségeivel. S ma, amikor a belső kereskedelem, de különösen az exportra irányuló kereskedelem terén azt panaszoljuk, hogy az exportlehetőséget legnagyobb liléitekben a szállítási tarifa óriási magas mértéke befolyásolja hátrányosan, akkor különös fontossággal bír, hogy egyfelől olcsó közieke dési útvonalak álljanak rendelkezésünkre, amelyeknek létesítési költségei olcsóbbak, másfelől pedig hasonlíthatatlanul olcsóbb szál lítási tarifa mellett legyen eszközölhető a közlekedés, a szállítás és ezek a közlekedési eszközök ismét a víziutakon közlekedő hajók. Én tehát arra kérem az igen t. földmívelésűgyi miniszter urat, hogy amikor a közérdekű ármentesítő munkálatokat elvégzi, amikor az állami gondozás alatt közvetlenül nem álló, de állami segítségben részesített maí'ánármentesítő társulatok nagyjában elvégezték munkájukat, különös figyelmébe méltóztasség részesíteni a vízügyek rendezését a közlekedés, a hajózás szempontjából. Amerikában már Roosevelt elnök idejében megállapították azt, hogy a népesség szaporodásával, a gaz dagság emelkedésével egyáltalában nem tud leitest tartani a vasútnak, mint közlekedési eszköznek kiépítése, létesítése. Németorszá«'ban ugyancsak ezt az irányzatot követték és Németországban ma az összes közlekedési vonalaknak több mint 20%-át teszik ki a víziutak. Németország erre a múltban is meghozott és a mai nehéz viszonyok között is meg hoz minden áldozatot. Mert amíg a népesség 100%-kal szaporodik, addig minden országban és így nálunk is a vasútépítés minden áldozat és erőfeszítés meghozatala mellett is csak 20% -kai emelkedik. Ez természetes a vasutak létesítésének előbb említett költségedvoltánál fogva. Nem utolsó sorban áll azonban ennek a kérdésnek szociális vonatkozása, miként már beszédem elején is emiitettem volt. Megvalósítható ennek a kérdésnek szociális előnye a nélkül, hogy speciálisan szociális részére külön költséget, külön áldozatot kellene fordítani, mert hiszen ami közgazdasági előnyt jelent, ugyanaz egyben szociális előnyt is jeleni, keresetet, munkát ad a munkanélküliek ezrei nek. Nem is szükséges itt, hogy e munkálatok elvégzéséhez valami különös szakértelemnni rendelkezzék a munkásember, mert hiszen H munkálatok nagy része egyszerű napszámosmunka. Ha már úgy áll a helyzet, hogy a trianoni határokon kívül eső vizek szabályozása, vízművek létesítése nem áll módunkban, annál fokozottabb mértékben kell figyelműn ket fordítani azokra a folyókra és tavakra, amelyek megcsonkíttatásuk ellenére is télies egészükben a mi felügyeletünk, a mi fennhatóságunk alá tartoznak. Értem elsősorban a lia latont. 14*