Képviselőházi napló, 1927. XVI. kötet • 1928. november 9. - 1928. december 19.
Ülésnapok - 1927-219
96 .1 országgyűlés képviselőházának 219. ülése 1928 november 15-én, csütörtökön. Az ember sokszor keserűséggel figyeli a Balaton mellett, hogy amíg a zalai és veszprémi partokon az útépítési és az építkezési kőanyag úgyszólván korlátlan mennyiségben és a legkitűnőbb minőségben áll rendelkezésre, már ;i Balaton átellenes partján mindezekben az anyagokban szűkölködnek, és valósággal azt kellene kívánnia az embernek a mai helyzetben, bárcsak ne volna akadályképpen a két part között a Balaton, mert hiszen a Balaton csak azt eredményezi, hogy hosszabb utat költségesebb munkával, nagyobb áldozattal keli megtenni, hogy a zalai és veszprémi partnak említett minden előnye biztosíttassék az alsó part részére. Mi az, ami elhárítja ezt az akadályt, ezt a nehézséget? A Balaton hajózhatóvátétele és a balatoni kikötők létesítése. Ugyancsak az utolsó esztendőben a vízcsapadék bőséges volta azt eredményezte, hogy a partokon létesített épületek, villák, művelés alatt álló, intenzív kultúra számára meghódított területek a legnagyobb mértékben veszélyeztettek, sok helyen el is pusztultak, óriási karára az egyeseknek és az egész közületnek. Ha ezeket a kikötőket létesítjük, ha a víz egyenletes nívójának biztosítása szempontjából vízművek Létesítésével a víz Levezetéséről gondoskodunk, akkor közgazdasági érdekeket, kulturális értékeket elégítünk ki és a Balatonnak megadjuk a lehetőséget igazi szerepének betöltésére. T. Ház! Igen régi terv volt az, hogy a Sió révén kössük össze a Közép-Dunát a Balatonnal. Belátom, hogy, fájdalom, pénzügyi és gazdasági akadályai vannak ennek a kénlésnek a mai viszonyok között, de hozzá kell tennem, hogy bizonyos mértékben circulus vitiosus áll fenn. Hiszen nemcsak pénzügyi és gazdasági nehézségek vannak, amelyek nem teszik leli tővé ennek a kérdésnek megoldását, hanem ezek a gazdasági és pénzügyi nehézségek azért is állanak elő, a kívánt tempóban, mert ilyen szabályozatlan ez a kérdés. Legalább olyan mértékben volna lukrativ a munkálatok megvalósítása, mint amilyen mértékben nehéz ma pénzügyi és közgazdasági viszonyaink között ezen a téren a befektetéshez áldozatot hozni. Ügy találom, — bár nem vagyok szakértő, de szakértőktől hallottam — hogy a befektetett összeg nemcsak bőségesen meghozná a kamatot, hanem a törlesztésre szükséges fedezetet is meghozná, ha mi a Balatont szabályoznék, nemcsak az ármentesítés szempontjából, hanem a hajózhatóvátétel szempontiából is, ha összekötnők a Sió révén a Közép-Duna szakaszával. Méltóztassanak megengedni, hogy rámutassak arra a kérdésre, amelyet már Péntek Pál igen t. képviselőtársam is megpendített és amely különösen ipari szempontból fontos; nevezetesen a vízi energia kihasználására. Igaz, hogy a legnagyobb helyzeti energia a trianoni határokon kívül rekedt, — hiszen a hegyvidékekről rohanó patakok és folyók voltak azok, amelyek elsősorban jöhettek volna tekintetbe a vízi energia kihasználása szempontjából — de még mindig megvan a lehetőség arra, hogy a vízi energiát kihasználjuk. Ma. amikor a magyar ipar nehéz viszonyok között veszi fel a versenyt a külső iparral, mikor Magyarországon kellő mennyiségű és minőségű szén áll rendelkezésre, legalább is olyan fontos a vízi energia kihasználása nálunk, mint Olaszországhan, ahol látjuk, hogy Mussolini kormánya minden áldozatot meghoz erre a célra és minden áldozat úgyannyira lukratívnak bizonyult, hogy Olaszországnak sikerült szénbehoztalat a vízi energiák kihasználásával célszerű és okszerű módon immár egyharmad részében redukálnia. (Az elnöki széket Czettler Jenő foglalja el.) Ezek voltak azok a szempontok, amelyek felszólalásomban vezéreltek. Miután azt látom, hogy a földmívelésügyi kormány az adott viszonyok között lehetséges minden áldozatot meghoz a köz szempontjából, a legnagyobb örömmel üdvözlöm ezt a javaslatot és ezt a részletes tárgyalás alajául örömmel fogadom el. (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) Elnök: Szólásra következik? Gubicza Ferenc jegyző: Jókay-Ihász Miklós! Jókay-Ihász Miklós: T. Képviselőház » örömmel üdvözlöm az előttünk fekvő törvényjavaslatot, amely szerves kiegészítő része a kormány nagyszabású beruházási programmjának és amely élénken tanúskodik a mellett, hogy ez a programm nem csupán jelszó, hanem tényleg a legkomolyabb valósággá válik. Az előttünk fekvő törvényjavaslat lian részletezett beruházások hasznosak, mert olyan célokat szolgálnak, amelyek megvalósításuk esetén hiztosan meghozzák a maguk gyümölosét, A vízügyi, a vízszabályozási kérdések mindenkor igen nagy fontossággal bírtak Magyarországon. Széchenyi István idejétől kezdve a kiváló államférfiak és szakemberek egész sora foglalkozott ezekkel a kérdésekkel úgy elméletileg, mint gyakorlatban. Hosszú évtizedek kitaitó és minden nehézségekkel megküzdő munkája a háború előtti időkben már igen nagy eredményeket ért el. Közvetlenül a háború előtt az 1908 : XLIX. te. újabb nagyszabású programmot állított fel a vízi beruházások megvalósítása érdekében. Sajnos, a bekövetkezett események folytán ezt a programmot csak aiánylag kis részben lehetett megvalósítani. A háború utáni időkben a folyamatban levő beruházásokat szüneteltetni kellett, vagy legalább is a minimumra redukálni. Most, amidőn a helyzet mégis javult, földmívelésügyi kormányunknak egyik legelső célja az, hogy ismét felvegye az elejtett fonalat és folytassa ezeket a hasznos beruházásokat annak a programúinak alapján, amely az előttünk fekvő törvényjavaslatban le van fektetve. A mai földmívelésügyi kormányzat helyzete semmivel sem könnyebb, mint annak idején az úttörőké volt. A trianoni kényszerbéke és az ennek folytán előállott szomorú állapotok egészen új helyzetet teremtettek és e helyzet nehézségeivel meg kell küzdeniök azoknak, akik ezt a programmot keresztül akarják vinni. A trianoni kónyszerbéke folytán folyóink felső folyása és vízgyűjtő területeinek legnagyobb része — majdnem teljesen — megszállott területre került, azoknak az államoknak területére, amelyek a mi területünkből gazdagodtak. Az itt szóban forgó területek legnagyobb része éppen Románia zsákmányává lett, amely már alacsony kultúrájánál fogva, még saját jól felfogott érdekében sem képes a régebbi vízszabályozási munkálatok fenntartására, — attól pedig igazán a lehető legtávolabb van, 'hogy a mi érdekeinkre bármilyen tekintettel is legyen, amit nagyon szomorúan bizonyított a Körösöknek pár évvel ezelőtt lefolyt súlyos kimenetelű áradása. Ilyenformán a folyók felső folyásainak vidékeire és a vízgyűjtő területeire nekünk semminemű befő-