Képviselőházi napló, 1927. XV. kötet • 1928. július 5. - 1928. november 8.

Ülésnapok - 1927-201

88 Az országgyűlés hépviselöházánah Ezek alapján a mélyen t. Háznak elfogadására ajánlom a törvényjavaslatot. (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen») Elnök: Szólásra következik? Fitz Arthur jegyző: Senki sincs feliratkozva. Elnök: Senki feliratkozva nem lévén, kérdem, kiván-e valaki szólni? (Nem!) Minthogy senki szólni nem kivan, a vitát bezárom és a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e az imént tárgyalt törvényjavaslatot általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadni, igen, vagy nem? (Igen!) A Ház a törvényjavaslatot általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadja. Következik a részletes tárgyalás. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a törvényjavaslat címét felolvasni. Fitz Arthur jegyző (olvassa a törvényjavaslat címét, valamint 1—3. §ait, amelyeket a Ház észrevétel nélkül elfogad). 4 Elnök: Ezzel a Ház a törvényjavaslatot részleteiben is letárgyalta. Annak harmadszori olvasása iránt később fogok a t. Háznak javaslatot tenni. Napirend szerint következik az 1928/29. költségvetési évben megvalósítandó beruházásokról szóló törvényjavaslat (írom. 556, 5G1.) tárgyalása. Az előadó urat illeti a szó. Temesváry Imre előadó: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) A pénzügyminister ur az 1928/29. évi költsségvetés tárgyalása rendjén több alkalommal kifejezésre juttatta azon törekvését, hogy a népszövetségi kölcsön utolsó maradványát, az 1927/28. költségvetési év bevételi többleteit, valamint a költségvetésen kivül eddig teljesített beruházások keretén belül egyes intézményeknek kölcsön juttatott összegekből visszatérült tőketörlesztéseket és kamatjövedelmeket az 1928/29. költségvetési évben beruházásokra f kivan ja fordítani. Ezen beruházásokról intézkedik az előttünk fekvő törvényjavaslat, amelyben a tervbevett intézkedéseket az alkotmányosság legmesszebbmenő követelményeinek megfelelően kívánja a kormány rendezni. Sok szó esett itt az Országgyűlésben, valamint a sajtóban is arról, vájjon helyes-e a pénzügyminister urnák az a politikája, amelylyel bizonyos összegű bevételi feleslegekre törekszik. Mindenesetre joggal kifogásolható lenne, ha olyan feleslegek mutatkoznának, amelyek az állam halaszthatatlan szükségleteinek teljesítésén felül indokolatlanul vonatnának el a magángazdasági élettől és esetleg szükségtelen, vagy inproduktiv célokra használtatnának fel. Fájdalom azonban, a mai magyar állam költségvetése, különösen a szanálási időszakban, olyan szűk keretek között mozgott, hogy annak összegszerűsége a leggondosabb elosztás mellett is alig volt képes zökkenés nélkül az állami életet egyik évről a másikra átvezetni. Hogy pedig már a szanálás első évének végén is bizonyos összegű feleslegek mutatkoztak, ez annak volt természetes következménye, hogy. pénzünk stabilizálása következtében az inflációs időszakban meghozott adótörvényeink valóságos, állandó aranyértékben jelentkeztek, ezzel szemben pedig az állami költségvetés olyan szigorú rendszabályokat állított fel, hogy csak, a lehető legszükségesebb dolgok voltak fedezhetők abból, tehát a lehető legnagyobb önmegtartóztatást parancsolták az államnak. De másfelől a költségvetésileg megállapított 2Öl. ülése 1928 július 10-én, kedden. bevételeknek egyébként is feltétlenül emelkedniük kellett, mert hiszen pénzünk stabilizációja következtében a gazdasági élet bizonyos mértékben fellendült. (Friedrich István: Ez biztos? — Zaj a baloldalon.) Méltóztassék körülnézni az országban. Csak a gazdasági élet fellendülése volt az oka annak, (Friedrich István: Nézzük más szemüvegen, ne rózsaszínű szemüvegen keresztül!) hogy nagyobb fogyasztási adók és nagyobb vámösszegek folytak be. Mert ha a gazdasági életbe nem lehetett volna ilyen nagy összegeket átönteni, semmiesetre sem indulhatott volna meg az import, nem indulhattak volna meg a munkálatok, és így a fogyasztási képessége a közönségnek alábbszállott volna. Minthogy azonban a fogyasztási képesség emelkedett, ennek következménye volt, hogy a fogyasztási- és a a forgalmiadó bevétel is emelkedett. (Élénk ellenmondások a baloldalon,) Ez letagadhatatlan, erről hiába vitatkozunk. Méltóztassék az ország gazdasági életét megnézni! Abból megállapíthatják statisztikailag, hogy itt az országban igenis a fogyasztóképesség emelkedett, és hogy milyen állapotok lettek volna akkor, ha a kormány nem lett volna képes megindítani a termelő munkát. Tulaj donképen tehát, t. Ház, itt nem lehet bevételi feleslegekről beszélni, hanem a szigorú gondosság mellett összeállított költségvetésből a kényszerítő körülmények hatása alatt kihagyott szükségletek fedezetének jelentkezéséről, amely fedezet, illetőleg, amely többlet abban a pillanatban már nem jelentkezett volna, ha az állam a feltétlen szükséges beruházások egy igen csekély részét is, avagy a tisztviselők illetményeinek rendezését már a szanálás első évében beállította volna a költségvetésbe. Ha mármost vizsgáljuk a népszövetségi kölcsönnek, valamint a bevételi feleslegekből ez alatt a három év alatt a magángazdasági életbe átjuttatott körülbelül 800 milliónyi Öszszeg hatását, amelyek deficit fedezése helyett mégis csak a gazdasági élet erősítését és_ munkaalkalmak teremtését szolgálták, ugy joggal kérdezhetjük, vájjon mi történt volna ebben az országban akkor, ha ezek az összegek nem állottak volna a kormány rendelkezésére és ezekkel az óriási összegekkel nem indíthatta volna meg azt a közel tiz esztendeig stagnáló munkálatokat. (Friedrich István: Előbb elvették, kisajtolták a magángazdaságból, 3%-os kamatokat szedtek ki és most adják vissza apránként! Ez beruházás? — Zaj balfelől.) Amit a pénzügyi kormányzat az egyik oldalon az egész állam egyetemétől közszolgáltatás tekintetében bekivánt, azt az utolsó fillérig visszaadta a magángazdasági életnek, amit tehát az állam egyetemétől vont el,- azt visszaadta és azt termelőmunka alakjában fordította a gazdasági élet erősítésére. Az előttünk fekvő törvényjavaslat az 1928/29. költségvetési évben 129,300.000 pengőt irányzott élői beruházásokra, amelyből 39,300.000 pengő esik a Népszövetségi kölcsön utolsó maradványára, 90 millió pengő esik az 1927/28. költségvetési év bevételi többletére, valamint a költségvetésen kivül eszközölt beruházások keretében kölcsön adott összegekből visszatérülö részlettörlesztésére és kamatszolgáltatására. Ezek az összegek még labilisán összeállított összegek, amennyiben tudvalevő az, hogy a népszövetségi kölcsön idegen valutában van elhelyezve, annak tehát • a pengőértékü végleges összege csak az átváltás pillanatában lesz ismeretes; ugyanúgy az