Képviselőházi napló, 1927. XV. kötet • 1928. július 5. - 1928. november 8.
Ülésnapok - 1927-201
Az országgyűlés képviselőházának 201. ülése 1928 július 10-én, kedden. 89 1927/28. költségvetési év bevételi többlete is csak körülbelül e hónap végén lesz számszerűleg pontosan megállapítható. Ez indokolja azt, hogy a pénzügyminister ur felhatalmazást kér ebben a törvényjavaslatban a kormány számára arra nézve, hogy amennyiben a tervbevett összegek nem tennék ki azt az összeget, amely a törvényjavaslatban kontemplálva van és amely szükséges lenne a tervbevett beruházások fedezésére, ugy módja és alkalma nyiljék arra, hogy a beruházások egyes tételeit esetleg kihagyhassa, más tételeit pedig redukálhassa; ha pedig talán nagyobb összegek állanának majd rendelkezésre, abban az esetben ezeket az összegeket szintén beruházásokra fordíthassa. El kell ismernünk, hogy a pénzügyminister ur működésének első pillanatától kezdve arra törekedett, hogy az államháztartás egyensúlyát tartósan biztosithassa és emellett a magángazdaságot kivezethesse abból a krízisből, amelybe a koronaromlás idején jutott. A pénzügyminister ur abból a helyes gondolatból indult ki, hogy az államháztartás tartós egyensúlyát csak ugy biztosithatja, ha normális gazdasági viszonyok lesznek az országban; normális gazdasági viszonyok pedig ugy állhatnak elő, ha az államháztartás egyensúlya biztos alapokra van helyezve. (Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon. — Friedrich István: A rézgálicnak és egyéb ilyen dolgoknak csinálnak külön gyárat! Ez az önök gazdasági politikája!) A pénzügyminister ur letagadhatatlanul mindig arra törekedett, hogy a magángazdasági életet ugyanakkor megerősitse, amikor az államháztartás egyensúlyát biztosítani akarja. (Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) Hát t. képviselőtársaim, ellenzéki képviselőtársaimnak mindenesetre az a törekvésük és az a kötelességük is, hogy kritikát gyakoroljanak. Én tiszta tárgyi alapon állok és előadom azokat a tényeket, amelyeket látok. (Zaj a balés a szélsőbaloldalion. — Kun Béla: Gazdaságilag tönkretették az adófizető alanyokat!) A pénzügyi kormányzatnak ezt a törekvését látjuk, t. Ház, az előttünk fekvő javaslatból is, amely szerint a költségvetésen kívül rendelkezésre álló összegeket teljes egészében az utolsó fillérig visszajuttatja a gazdasági élet fejlesztésére és erősítésére. Ez a törvényjavaslat 129-3 millió pengőről intézkedik, amelyet beruházásokra kíván fordítani. De ha ehhez az öszeghez hozzáveszem még azt az összeget, amely rendes költségvetésünkben a 1928/29. évre elő van irányozva, amely az állami közigazgatásnál 30 millió pengőt, az állami üzemeknél pedig 21 millió pengőt tesz ki, akkor megállapíthatjuk, hogy az 1928'29. költségvetési évben több, mint 180-3 millió pengő fog a < magángazdasági életbe termelő munka alakjában átmenni. Nem kivánok itt részletesen foglalkozni a javaslatba felvett beruházások egyes tóteleivel, hiszen arra nézve az indokolás teljes tájékoztatást nyújt. A beruházási tételek csoportosításával csupán csak azt kívánom megvilágítani, hogy nincs a gazdasági életnek egyetlen ága sem, amelyet ez a beruházás ne érintene. A beruházásokból a legnagyobb összeg, 23,300.000 pengő az állami üzemekre esik, amelyből 13 millió pengő a Máv.-ra, 8-2 millió a posta-, távírda- és távbeszélőre, 1 millió az állami vas-, acél- és gépgyárakra, 1 millió az állami erdőgazdasági birtokokra és végül 120.000 pengő az állami kőszénbányászat beruházásaira szolgál. A köz- és szakoktatás, a művelődés eélját 17,860.000 pengő szolgálja, lakásépítési célokra pedig összesen 11,710.000 pengőt kivan a kormány fordítani. (Kabók Lajos: Ez kölcsön!) A hitelélet alimentálására 11,320.000, vizi munkálatokra 10 millió pengő, (Kabók Lajos: Ez is kölcsön!) egészségügyi és szociális célokra 9,100.000 pengő szolgál. Az utak és hidak építésére 9 millió pengő van előirányozva, az állami építkezésekre, ingatlanszerzésekre, épületheryreállitásokra és tatarozásokra (Friedrich István: A tatarozás is beruházás 1 ?) 7,115.000 pengő fordittatik, 7,100.000 pengő pedig közvetlenül a mezőgazdasági termelés fokozását szolgálja. Különféle állami intézmények felszerelésére 5,645.000 pengő, az állattenyésztés céljainak előmozdítására 5,440.000 pengő, a szőlőés gyümölcstermelés javára pedig. 4,700.000 pengő esik. A légiforgalom fejlesztését célozza 4,140.000 pengő, a budapesti kereskedelmi- ós ipari kikötő építésére szolgál 2,700.00 pengő. (Friedrich István: De nincsen, ami kikössön!) T. képviselőtársam, méltóztassék majd ebben a tekintetben nézetét kifejteni a részletes tárgyalásnál. (Friedrich István: Miért olvassa ezeket fel, már elolvastuk!) Művészeti célok támogatására szolgál 15.000 pengő. T. képviselőtársam, kötelességem ezeket az adatokat ismertetni. Ha t. képviselőtársam állana ezen a helyen, szintén megtenné kötelességét. Mármost kérdezem van-e a gazdasági és társadalmi életnek egyetlenegy ága is, amelyet ez a törvényjavaslat nem kedvezően ne befolyásolna és van-e Magyarországnak egyetlen egy polgára is, aki ennek a törvényjavaslatnak akár közvetlenül, akár közvetve hasznát ne érezné? Ez a javaslat a magyar nemzet öszszességét szolgálja. Bizonyos fokú megilletődéssel r állok itt, amikor látom, hogy ebben a törvényjavaslatban a népszövetségi kölcsön utolsó maradványáról történik intézkedés. (Friedrich István: Szép kölcsön volt!) Ennek a kölcsönnek célja tulajdonképen az volt, hogy a szanálás súlyos idejében a deficit fedezésére használjuk fel, és amint látjuk, ennek a kölcsönnek túlnyomó része a magángazdasági élet erősítését szolgálta beruházások formájában. Lehetetlen tehát, hogy abban a pillanatban amikor ennek a kölcsönnek utolsó részletéről történik intézkedés, megilletődéssel ne gondoljunk arra a magyar népre, amelynek áldozatkészsége tette lehetővé, hogy ezt a kölcsönt nem deficit fedezésére használtuk fel, hanem igenis, felhasználhattuk termelő munkára. Lehetetlen megilletődéssel nem gondolnunk arra a magyar nemzetre, amely a világháborúban bőségesen áldozta vérét hazájáért és amidőn megszűnt a világháború, ugyanolyan erővel fogott a termelő munkához és áldozta verejtékét, mellyel lehetővé tette, hogy ezt az eredményt elérhettük. De nem mulaszthatom el. hogy köszönetet ne mondjak erről a helyről a Népszövetségnek azért, hogy hozzá segített ezen kölcsönhöz bennünket, amely kölcsönnel rendbe tudtuk hozni az ország háztartását. (Friedrich István: Szentgotthárd után még köszönetet mondani a Népszövetségnek? Hallatlan! — Zaj a baloldalon) Nem. Szentgotthárdról, hanem erről a kölcsönről beszélek, amely kölcsönnel (Na.gy zaj a baloldalon. — Friedrich István: Ebben a Házban még köszönet 1 ?) pénzünk értéke állandósulhatott és a termelő munka megindulhatott. Elnök: Csendet kérek! (Friedrich István: A magyar Képviselőházban köszönetet a Népszövetségnek 1 ? Mecáll az ember esze! — Zaj.) Temesváry Imre előadó: Ezekben voltam bátor az előttünk fekvő törvényjavaslatot ál-.
