Képviselőházi napló, 1927. XV. kötet • 1928. július 5. - 1928. november 8.

Ülésnapok - 1927-200

Az országgyűlés képviselőházának 2( résről tehát itten nincsen szó. Formáról nem beszélek, csak arról, hogy felelős és megfelelő, erre a célra szolgáló országos organizációra van szükség. Ezt vagyok bátor a t. kormány figyelmébe ajánlani avval kapcsolatban, hogy az általam egyébként ebben az irányban tett propoziciókkal Összefügésben még arra mutatok rá, hogy lehetne szó esetleg arról is, hogy a pénzintézetek, különösen a vidéki pénzintézetek bekapcsolásával fix jutalék ellenében, úgyhogy semmiféle különösebb nagy költségek felidézésének lehetősége meg ne legyen, lehetséges volna ezt az apparátust praktikusan beállítani. Én mindezt az igen t. kormánynak figyelmébe ajánlom a jövőre nézve, hogyha esetleg majd azok a nehézségek, amelyeket részletesen most tárgyalni nem akarok, be fognak következni, akkor ezt megfontolás tárgyává méltóztassék tenni.. Most még csak két dologra vagyok bátor felhivni a t. kormány figyelmét. Az egyik a házhelyek ügye, amely itt nincsen egészen tiszta helyzetben. Nevezetesen a (házhelyekre nézve általában már meg vannak állapítva a vételárak. Most mi fog bekövetkezni ezen a téren! A törvényjavaslat vonatkozó rendelkezése szerint vagy megmaradnak azok az árak, amelyek természetesen nem kataszteni korona alapon lettek megállapítva és akkor a pénzügyi rendelkezésből teljesen kimaradnak ezek a házhelyek, mert hiszen azokra vonatkozólag nem fogják kijelenteni a birtokosok, hogy: elfogadjuk a legkisebb összeget, minthogy olyan nagy differenciákról van itt szó. vagy pedig ezeknek a házhelyeknek kérdését átutalják a harmadik harmadra. Itt tehát azok akik házhelyet kapnak vagy általában a házhelyekre vonatkozólag az emberek hátrányosabb helyzetbe jutnak, mint általában ennek a pénzügyi megoldásnak keretén belül. Pedig óhajtandó volna különösen és kivételesen, hogy különösen a beépített házhelyeknek telekkönyvi és a vételári viszonyai rendeztessenek és erre vonatkozólag — mert hiszen nem szükséges, hogy ebben a tekintetben törvény intézkedjék — esetleg rendeletileg is lehet majd a végrehajtás során intézkedni. Erre is felhívom a kormány figyelmét. És még egyre akarom felhivni a figyelmet. Abban az esetben, ha a 7. § szerint — de megfelelően organizálva — teljesen életképesen lesz ennek a pénzügyi lebonyolításnak a dolga rendezve, akkor ezek a költségek minimális összeget fognak képezni és az a fedezethiány, amiről szintén rendelkezik ez a pont, nem lesz számba vehető összeg. Nem akarok itt az öszszegekről beszélni, bár hiszen ezekről is lehetne szólani. Mindenesetre azonban t még azonkívül feltétlenül marad az elővásárlási jog gyakorlására, esetleg mezőgazdasági hitelek alimentálására is megfelelő összeg. Ide be lehetne ezt foglalni és meg lehetne oldani azt. amiről szó van. hogy tudniillik azok mellett a feltételek mellett, amelyek mellett a vagyonváltság földeknél a hadirokkantak, a hadiözvegyek és a hadiárvák 2Q%-os kedvezményt élveznek, itt is lehető legyen a juttatás, és ezt a kedvezményt az egyenlő elbánás elvénél fogva azok, akik nem vagyonváltság földként kaptak földet, szintén élvezzék. Ez a kvantum nem lehet olyan sok és nem lehet olyan nagy összeg. Az én nézetem szerint ez a differencia semmi esetre sem fog elérni egymillió pengőt és akkor pedig beilleszthető ebbe a keretbe. A t. kormány figyelmébe vagyok bátor ajánlani

; (Zaj. — Halljuk! Halljuk! a szélső. ülése 1928 július 6-án, pénteken. 81 baloldalon.) hogy amennyiben pénzügyileg meg lehet oldani ezt a dolgot, legyen szives az igazság, az egyenlő elbánás érdekében ezt megfontolás . tárgyává tenni. Egyébként a paragrafust elfogadom. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Szólásra következik? Esztergályos János jegyző: Csík József! Csik József: T. Képviseőház! Elöljáróban megígérem, hogy az idő előrehaladott voltára való tekintettel röviden mondom el mondanivalóimat. Csak néhány gondolatra szoritJkozom ennek a paragrafusnak megitélésénél. Nevezetesen a magam részéről is szükségesnek tartom a kártalanítást, mert hiszen a törvény annak idején kötelező erővel vállalta a megváltott birtokok kártalanítását és igy az országgyűlésnek erkölcsi kötelessége, hogy mihelyt alkalom adódik rá, a törvényt végrehajtsa. Ezzel kapcsolatosan azonban legyen szabad két gondolatra felhivnom a pénzügymin ister ur figyelmét. Az első az, hogy annak idején, amikor a földreform pénzügyi megoldásáról volt szó, nem csupán a megváltott birtokok kártalanítását értettük ez alatt. Ez alatt mindazok, akik a törvényhozásnak tagjai voltunk, azt is értettük, hogy azok az uj igénylők, akik a földreforméi járások során bizonyos kisbirtokhoz jutottak, a birtok instruálása céljára bizonyos Ikis hitelekhez is hozzájuthassanak. Nagyon célszerűnek tartottam, volna, ha abból az összegből, amelyet a földreform céljaira kölcsönként kap az állam, bizonyos hányadot ilyen kis igénylők, kisbirtokosok hitelszükségleteinek kielégítésére fordítottak volna. Kérem a pénzügyminister urat, hogy amennyiben "az állami költségvetés keretében erre mód nyilik, tegye lehetővé, hogy ezek az uj kisbirtokosok minél előbb valamiképen állami támogatásban részesülhessenek, mert hiszen erre az állami támogatásra szükségük van abból a célból, hogy birtokukat kellőleg termőképessé tudják tenni. A másik dolog, amelyre bátor vagyok a pénzügyminister ur figyelmét felhivni, a következő. Azok a hadirokkantak, hadiözvegyeik és hadiárvák, akik vagyonváltsáigföldből kaptak földet, általában 25 százalékos kedvezményben részesültek, mégpedig nem az alaptörvény rendelkezései alapján, hanem a pénzügyminister urnák bizonyos rendelete értelmében részesültek ebben a kedvezményben. Mindenki helyeselheti a rokkantakkal szemben tanusitott eme előzékeny eljárást, azonban itt fel kell hoznom egy nehézséget is. Azok a hadirokkantak, hadiözvegyek és hadiárvák, akiket nem vagyonváltságföldből elégítettek ki, hanem megváltás utján szerzett birtokból, nem kapják meg ezt a 25%-os kedvezményt. (Zaj a jobbóldalon.) Megértem ezt a tulajdonos szempontjából, mert hiszen tőle nem kívánhatjuk azt az előzékenységet, hogy azért, mert valaki rokkant volt, 25%-kal olcsóbban adja neki birtokát, az állam vezető tényezőinek azonban be kell látniok, hogy rokkant és rokkant közt különbséget tenni nem lehet. Hogy jut hozzá az a rokkant ahhoz, hogy azért, mert véletlenül abban a községben, ahol tartózkodik és ahol lakik, nem yolt vagyonváltságföld és igy megváltás utján" szerzett birtokból kapott földet,, ne kapja meg azt a 25%-os kedvezményt, amelyet más községben megkapott volna. Valamiképen gondoskodni kell arról, hogy ez a differencia kiegyenlittessék és a rokkantak az állam részéről általánosságban, valamennyien részesüljenek ebben a 25%-os