Képviselőházi napló, 1927. XV. kötet • 1928. július 5. - 1928. november 8.

Ülésnapok - 1927-200

80 Az országgyűlés képviselőházának 200. ülése 1928 július 6-án, pénteken. poliumot, és amint terjeszkedünk, amint nagyobbak Jeszünk, amint visszanyerjük területünket, e gyufámon opolium ellenében kapunk egy roncs: kölcsönt csak azért, hogy kétharmaddal tudjuk kiuzsorázni azokat a birtokosokat, akiket 100% illetne meg. Méltóztassanak megfontolni mindezeket és ha ezek a megfontolások csakugyan képesek még egy eltökélést megérlelni a többség lelkében, ez a meggyőződés más elhatározáshoz nem vezethet, mint ennek a szakasznak a törléséhez. Elnök: Szólásra következik? Petrovics György jegyző: Neubauer Ferenc! Neubauer Ferenc: T. Képviselőház! Én egész szorosan erről a paragrafusról kivántam beszélni, miután azonban az előttem szóló képviselőtársam aposztrofálta az egységespártot is, a magam részéről egyénileg ki kell jelentenem, hogy ezzel a kérdéssel foglalkozni nem kívánok. Megbízom a kormányban abban a tekintetben, hogy mindenesetre igen nyomós szempontok és érdekek voltak azok, amelyek rábírták a kormányt arra, hogy annak az előnyös megoldásnak érdekében, amelyet a 15., most már 16. § tartalmaz, szükség volt azokra az intézkedésekre, amelyeket az előttem szóló képviselő ur kifogásolt. A 15. §-t egyébként örömmel üdvözlöm és ugy találom, hogy épen a birtokosközönségnek, amely ebben bizonyos anyagi kárpótlásra talál, tulajdonképen nincs oka örülni, mert ez bizonyos lemondással is van összekötve; hiszen nemcsak a 3.^ szerint megállapított vételár összegének kétharmad részét fogja megkapni, nemcsak a harmadik harmadrész lesz 4%-os kötvények formájában való kiutalásra utasítva, hanem minden egyéb sallangja van ennek a megváltásnak, amely sok esetben lényegesen emeli a megváltási összeget és igy az a rész, amely 4%-os kötvényekben, tehát lényeges anyagi veszteséggel lesz rendezve, lényegesen felül fogja múlni az egyharmad részt a valóságban. Viszont a magam részéről, mint olyan aki éveken keresztül igyekeztem módot és formát találni arra, hogy miképen lehetne a földreform pénzügyi megoldását rendezni, úgyhogy az egyrészt a földmegvártást szenvedettek kielégitheté'sét foglalja r magában, másrészt a földhöz jutottakra nézve túlságos terhet ne képezzen, mondom, a magam részéről el kell ismernem, hogy a földhöz jutottakra vonatkozólag ebben a paragrafusban foglalt rendelkezések előnyösek, amit kétségtelenül el kell ismerni s amit a magam részéről fentartás nélkül el is ismerek. T. Ház! Egéiszen röviden csak megelégedésemnek adok kifejezést, hogy végeredményben ugyanazokon az utakon, amelyeken én is kerestem megoldást, nevezetesen a nem ideális, de szükséges generális ármegállapítás utján, másrészt pedig a vagyonváltságföldelkből az államnak jutó bevételek segítségével történik a rendezés. Erre az utóbbira mutattam rá kettős indokból; először azért, mert tisztában voltam azzal, hogy bizonyos áldozatot bizonyos formában hoznia, kell a kormánynak egy kedvező és előnyös pénzügyi megoldás érdekében és erre a leghelyesebb forrásnak a vagy on váltságföldek ellenértékét tartottam, másrészt azért, mert összekapcsoltam ezzel a gondolatommal azt, hogy a vagyonváltságföldek ellenértéke nem mint rendes, hanem mint rendkívüli állami bevétel bizonyos határozott célra fordittassék; ne pusztuljon el az állami bevételek folyamatos elköltésével, hanem bizonyos határozott és lehetőleg agrárpolitikai cél számára biztosittas sék a jövő résziére. Én ennek a paragrafusnak 7. pontjában ezt a célt látom, s azt látom, hogy a kormány ezt a gondolatomat honorálta és magáévá tette. Most már biztosítva van az, hogy a vagyonváltságföidekből származó bevételek ezt az agrárpolitikai célt fogják szolgálni. El kell ismerni, hogy az aa aránytalan nagy áldozat, amelyet a nagybirtok a természetbeni vagyonváltság leadásával hozott, ezáltal legalább a mezőgazdaság körében marad és a mezőgazdaság körében a jövőre «nézve is szolgálatokat fog teljesíteni, a mezőgazdálkodó

1 rétegeik között a békességet fogja szolgálni, azoknak jövőbeni boldogulását mozdítja elő. Én ezzel kapcsolatban csak arra vagyok bátor felhívni az igen t. kormány figyelmet, hogy én mindenkor a vagyonváltságföldekből eredő bevételeknek erre a célra való felhasználását propagáltam, mindig határozott összegszerű áldozatokra mutattam rá, illetőleg arra, hogyan lehet olyan tervezetet, olyan, lebonyolítást eszközölni, amelynek eredményeképen ezek az összegek az állani részére nem vesznek el. A 7. §-ban látok bizonyos latitüdöt arra nézve, hogy ez a felhasználás ilyen módon történhetik. Ha nem is az egész összeg, de igen jelentékeny összegek fognak elveszni akkor, Jcia megfelelő megszervezés hiányában egyrészt a költségek, amelyekkel a pénzügyi lebonyolítás jár, másrészt pedig azok a hiányok,^ amelyek az évi törlesztési részletek fedezésénél ezekből a bevételekből lesznek pótlandók, nagyok lesznek. És itt vagyok bátor felhívni az igen t. kormány figyelmét arra az eredeti álláspontomra, hogy ez az egymillió katasztrális hold föld kérdése. Hiszen most már épen a 7. pont rendelkezései és az azt megelőző 6. pont rendelkezései következtében odajutottunk, ami ellen azelőtt mindig méltóztattak tiltakozni, hogy tudniillik a vagyonváltságföldek és a többi megváltási területek egy kalap alá kerültek, tehát kezelésük, minden szempontból való felhasználásuk és a vele való bánás egy elbirálás alá kerül. Ennek az egymillió katasztrális hold földnek kezelése, a juttatottak által történő fizetések beszedésére vonatkozólag az a bürokratikus rendszer, amely ennek a törvényjavaslatnak 10. §-ában van lefektetve, célraveztő nem lesz és súlyos nehézséggel fog találkozni annál is inkább, mert hiszen egy ilyen óriási terület és az azon a területen érdekelt közel félmillió emberrel való bánásmód sajátos feladatok elé állit bárkit, akinek ez a feladata lesz. Ennek következtében igenis fentartom azt az álláspontomat, hogy egy kizárólag erre a célra szolgáló apparátust kell beállítani. Nem szükséges, hogy ez az apparátus uj költségeket okozzon, hogy erre az állam pénzt kiadjon. Ha megfelelő az az apparátus, annak felállítása érdekében a földhözjuttatottak az öt percenten felül is szívesen fizethetnek. Én mondom ezt, aki mindig az ő álláspontjukat igyekeztem képviselni, mert ez az Összeg megtérül azokból az előnyökből, amelyek az apparátus beállításával járnak. De ilyen apparátusra szükság van és ha azt méltóztatik mondani, hogy fölösleges az uj apparátus, fölöslegesek uj szervek és az ilyen szokásos szólásmódokkal találkozunk, akkor azt mondom, hogy ez munka és hogy ezt a munkát ugy is el kell végezni, ha ezt a szervet vagy apparátust nem is állítjuk fel, akkor is kell valaki fizikai személy, aki a munkát elvégzi. Lényegbeli élté-