Képviselőházi napló, 1927. XV. kötet • 1928. július 5. - 1928. november 8.

Ülésnapok - 1927-200

Az országgyűlés képviselőházának 200. ülése 1928 július 6-án, pénteken. 67 rajzolni és alája irni: tudja-e ön, hogy mi a vagyoni előnymegosztási per? (Derültség.) Ez rossz lelkiismeretű, könnyű lelkiismeretű emberek kezébe adott egy fegyvert, a zsarolás modern fegyverét, (Igaz! Ugy van! jobbfelöl és a szélsőbaloldalon.) amellyel végigzsarolták azokat a szerencsétleneket, akik belekerültek ebbe a dologba. (Igaz! Ugy van! a jobb- és a baloldalon.) T. Ház, már megint igazán meg vagyok hatva, hogy milyen egyetértés van közöttünk ebben a tekintetben. (Madarász Elemér: Ebben teljesen igaza van! — Pesthy Pál igazságügyminister: De lege lata igy van!) Kérem, minister ur, de lege lata igy van és de lege ferenda ezután is igy lesz, minthogy semmi intézkedés nem történik. Hogy menynyire igy van ez, t. minister ur, azt a saját javaslatából fogom megmutatni. Ugyanennek a szakasznak utolsó bekezdése rendelkezik erről a hatalmas garanciát jelentő elnöki tanácsról, mint fellebbezési fórumról, s azt mondja (olvassa): »Ennek a törvénynek életbelépése után az Ofb. elnöki tanácsának hatásköre csupán a megváltás és terjedelme kérdésében első fokon döntő tanácsi határozatnak felülvizsgálatára szorítkozik.« Látja, t. minister ur, nemcsak de lege lata van igy, ez a lehetetlen helyzet, hanem most már az történik, hogy ezt az amúgy is problematikus értékű fellebbezési fórumot egyszerűen kasszálni méltóztatott ebből a törvényből. (Mozgás a jobboldalon.) A törvény életbelépése után az Ofb. elnöki tanácsának hatásköre — mondja a minister ur a javaslatban — csupán a megváltás és terjedelme kérdésében döntő tanácsi határozat felülvizsgálatára szorítkozik. (Pesthy Pál igazságügyminister: Eddig is az volt!) Dehogy, minister ur, eddig a vagyoni előnymegoszlási perekben is lehetett fellebbvitellel élni. Sőt tovább megyek. (Neubauer Ferenc: A vagyoni előnymegosztás is megváltás. Csak anyagi megváltás!) A képviselő ur nagyon jól tudja, hogy például vagyoni előnymegosztási per indul megváltási eljárás nélkül a novella értelmében. (Neubauer Ferenc: Épen azért!) Hát akkor hogy volna az is megváltás? (Neubauer Ferenc: Pénzben fizet az illető!) De természetben is visszaítélheti neki a biróság. Hol van tehát a megváltási T. képviselő ur, lássa be, hogy nincs igaza. (Neubauer Ferenc: Nem látom bel) Hogy azonban megnyugtassam azokat a t. képviselőtársaimat, akik — ugy látszik — nem ismerik pontosan a törvényjavaslat kifejezéseit, ebből a törvényjavaslatból megállapíthatják, hogy itt súlyos félreértés van, ha igy képzelték el, hiszen az előző bekezdések közül az utolsóelőtti második bekezdés felsorolja, hogy milyen ügyek mennek a tanácsba, s ez nem fogadja el azt a gondolkozást, melyet a t. képviselő ur képvisel, hogy tudniillik megváltás alatt értendő már a készpénzellenérték megállapítása is, hanem ott, ahol felsorolja a tanácshoz tartozó ügyeket, a következőket mondja: »a megválthatóság annak mértéke és az ellenérték megállapítása.« Láthatja tehát t. képviselő ur, hogy ez^ a rendelkezés, szembeállítva azzal a rendelkezéssel (Neubauer Ferenc: Félreértésekre ad alkalmat!) világosan mutatja azt az elrejtett célzatot, amelyre én utaltam, amelyet nem^ tudom, hogy e pillanatban a klasszikus törvényszerkesztós értelmében milyen^ lex-nek kellene nevezni, azonban nyilvánvaló dolog, hogyha ez igy törvénybe kerül, akkor ebben a fontos kérdésben nincs helye az elnöki tanácshoz intézett jogorvoslatnak. Roppant kényelmes; abban a pillanatban az összes ügyek jogerőssé lesznek és nem kell a lelkiismerettel tovább törődni. Ez az egyik. Azonban, t. Ház, van más vonatkozás is. Az 1924 : VII. te, szóval a törvény 28

% §-a továbbra is alkalmazandó, a 28. § értelmében pedig bizonyos speciális megállapítások szerint kell megállapítani a megváltott birtok értékét. Még azt sem lehet mondani, hogy a megváltásra generális szabály állíttatott fel. Nem, e generális szabályon belül ott, ahol a 28. § alá eső ingatlanokról lesz szó, bizonyos külön mérlegeléseknek lesz helye a vételár ellenértéke megállapításán ál. Ezt itt is be kell tehát venni, ha ugy méltóztatik tekinteni, hogy ez komoly fellebbezési jogorvoslati fórum. Legyen szabad az igen t. előadó ur figyelmét felhivnom arra, hogy véleményem szerint a vagyoni előnymegoszlást és a vételár ellenértékének, illetőleg a megváltott ingatlan ellenértékének megállapitását is fel kell ott sorolni, ahol az Ofb. elnöki tanácsa előtt jogorvoslatot kíván ez a törvényjavaslat adni. A vagyoni előnymegoszlási kérdésekről kell még pár szót szólanom. Azt hittem 1924-ben is, amikor az 1924 : VII. törvénycikket meghoztuk, hogy ezen ügyek csak átmenetet fognak jelenteni, mert a törvényben világosan meg van mondva, hogy a törvény életbeléptetésétől számított egy év múlva, tehát 1925 folyamán jár le az az idő, amely alatt lehetett vagyoni előnymegosztási pereket indítani, de ilyenek még most is folyamatban vannak. Ez is egyike annak a két-három ügynek, amelyekben én durva igazságtalanságot látok, s*azt igenis aláhúzom, ma már teljes vagyoni érdektelenséggel. Egyszer ugyanis képviseletet vállaltam ilyen ügyben és elhozom az ügyet a t. Ház elé, hogy felhívjam a minister ur figyelmét arra, mi történik ezen a téren. Azt hittük, hogy 1925-ben lezáródtak a vagyoni előnymegosztási és visszajuttatási pereknek nevezett zsarolási folyamatok. Mert ezek ilyenek voltak. Hiszen ha megnézzük az 1920. és az 1924. évi törvény az ő terminológiájában még alkalmazta azt a kifejezést,^ hogy »aránylag olcsó« vagy »feltűnő olcsó«. Tudniillik ha valaki aránylag olcsó vagy feltűnő olcsó áron eladta a maga ingatlanát kényszer hatása alatt, később megtérítést, viszszajuttatást kívánhatott. Az 1924. évi törvényben már minden bővebb indokolás nélkül egyszerűen az »aránylag olcsó« szavak kihúzattak, minthogy voltak esetek, amikor a per kedvező eldöntését ez az »aránylag olcsó« kifejezés gátolta. A törvényhozás egyszerűen kihúzta ezt a kifejezést és ezzel uj zsilipeket nyitott meg ezen perek számára. És csodálatos metamorfózison mentek át az emberek. Azoknál, akik privát életben kikérnék maguknak, hogy valaki jellemük tisztaságában, felfogásuk korrektségében a legkisebb mértékben is kételkedjék, amint ezek a törvényes rendelkezések megszülettek, egyszerre a szerződési hűség, a lekötött szó, minden semmivé vált; a törvény paragrafusaiban bújva, előkelő pozíciójukkal nem törődve azonnal jelentkeztek vagyoni előnymegosztás^ címén, hogy az uj tulajdonost falhozszoritsák és a legtöbbször per nélkül kiegyezni kényszerítsék, hogy bizonyos összegeket számukra fizessen. Azt hittük akkor, hogy 1925-ben ezek az ügyek végre megszűntek. Ennek ellenere még ma is folyamatban vannak; még 1927-ben is indítottak önálló vagyoni e'őnymegosztási pert. (Farkas Gyula: Önálló?) I Igen. Ezeknek egy klasszikus példáját fogom a 1 t. Ház előtt elmondani, (Halljuk! Halljuk!) an-