Képviselőházi napló, 1927. XV. kötet • 1928. július 5. - 1928. november 8.

Ülésnapok - 1927-200

64 Äz országgyűlés képviselőházának 200. ülése 1928 július 6-án, pénteken. kezeseket foglal magában, olyan rendelkezéseket, amelyeket az eljárás egyszerűsítése és gyorsítása érdekében a magam részéről már régen sürgettem. Mert hiszen belátható voit, hogy amikor már a kardinális kérdésben, a megváltás mennyiségének és a megválthatóságnak kérdésében az Ófb. hetes tanácsa határozatot hozott, akkor nem volt érdemes, hogy az Ofb. hetes tanácsát aprólékos járulékos ügyekkel, — amelyek előidézték azt, hogy az Ofb.-nél, annak ellenére, hogy a megváltási ügyek nagyobb részét már elvégezte, az ügyszám évrőlévre még nőtt — ilyen aprólékos ügyekkel foglalkoztassuk. Ennek következtében már régtői fogva praktikusabb lett volna a tanácsok taglétszámának leszállítása és nagyon sok ügynek egyesbiró elé utalása, mert hiszen sok olyan ügy van ott, amelyek forma szerint és biztonság szempontjából az Ofb. elé _ker ültek, de amelynél kontradiktorius, ellentétes érdekek nincsenek, s ezeknél mégis az Ofb. hozzájárulása vagy pedig jóváhagyása szükséges, örömmel üdvözlöm tehát ennek a szakasznak erre vonatkozó rendelkezéseit és pedig mind a hármas tanácsra, mint az egyesbiróságra vonatkozó rendelkezéseit. Az Ofb-nek ügykörébe és hatáskörébe azonban nagyon sokféle természetű és minőségű ügy van utalva az 1920 : XXXVI. te. százegynéhányadik és a novella 27. vagy 28. Valval, A törvényjavaslat mindezeknek az egyes utalásoknak és hatásköri intézkedéseknek kérdésére nem tér rá, hanem inkább igyekszik röviden és generálisan intézkedni az eljárás egyszerűsítésére nézve, úgyhogy a törvény rendelkezésével és szavaival szemben nagyon sok marad hátra arra, amit ennek a szakasznak első bekezdése ugy foglal magában, hogy az Ofb. hatáskörébe ut'alt ügyek mikor lesznek tanácsban és mikor lesznek egyesbiró által elintézve az ügyviteli szabályok szerint. Az ügyviteli szabályokra utasítja tehát azt, hogy az ügyviteli szabályok szerint is lehet a törvény szövegében kifejezett rendelkezéseken felül is intézkedni, különösen az egyesbiró elé utalandó ügyek tekintetében. És ez szükséges is azért, mert, amint mondottam, nagyon sok eset van. Ezekre nem kivánok kiterjeszkedni, csak rámutatok például arra, hogy épen ennek a törvényjavaslatnak a 9. §-a a juttatott földekre általában fentartja az alaptörvény 76. §-ának azt a rendelkezését, hogy ezekre a földekre nézve 10 évig a családi otthonra vonatkozó korlátozásokkal kapcsolatban példának okáért az ingatlan megterhelése is idetartozik és erre vonatkozólag is bizonyos jogkör van biztositva az Ofb. számára. Mármost semmi értelme sem lenne annak, — tekintettel arra, hogy erre vonatkozólag a 13. § második, illetve harmadik bekezdése expressis verbis nem intézkedik, — hogy az ügyviteli szabályok ne adjanak módot arra, . hogy ilyen megterhelési megengedések is az egyszerűség és a gyors elintézés érdekében egyesbiró elé utaltassanak. Csak példaképen hozom fel ezt az esetet. Mindenesetre az ügyviteli szabályokban erre ki kell majd terjeszkedni. Hiszen, ha sok baj és sok panasz volt az Országos Földbirtokrendeiző Bíróság eljárása körül, akkor az lényegileg arra volt visszavezethető, hogy ez volt talán a világon az egyetlen bíróság, amelyre vonatkozólag az 1920 : XXXVI. te. kimondotta, hogy ügyrendjét maga állapítja meg. (Rassay Károly: Nonsens!) S bár ennek alapján mindent elkövettünk, bogy ennek a kiváltságnak megszüntetése már a novellával kapcsolatban történjék meg, mi után ennek a kiváltságnak megszüntetése a novellánál nem volt keresztülvihető, állott elő azután az, a helyzet, hogy jóllehet a novella számos, az eljárásba vágó lényeges rendelkezést foglalt magában és egészen uj eljárásokat is, statuált, az Országos Földbirtokrendező Bíróság mégsem találta szükségesnek az alaptörvény után egyszer már megállapított ügyrendjének egyetlen egy betűjét sem megváltoztatni, vagy módosítani, úgyhogy az ügyrend a mai napig a novelláról meg sem emlékezik. Ennek hátrányos következményei voltak a novella által intendált eljárási reformok keresztülvitele szempontjából és ezért örvendetes, hogy most megszűnik ez a kivétel. A lényegre* a megválthatóság és a megváltás kérdésére nézve a biróság ugyan nagyjából már elvégezte feladatát, de pro futuro mégis csak az eljárásoknak és az egész procedúrának, gyorsabb elvégzését fogja ez, biztositani. Ezért vagyok bátor erre az igazságügyminister ur figyelmét felhivni és kérem, hogy különösen az egyszerűsítést az egyesbiró hatáskörébe való utalással a legkonzekvensebben az alaptörvény alapján még mindenféle vonatkozásban az Ofb. elé tartozó ügyek keretében legyen szives keresztülvinni. Ezzel kapcsolatban még egy másik kérdésre is bátor vagyok az igazságügyminister ur figyelmét felhivni. Nevezetesen a 13. §. 3. bekezdése azt mondja, hogy: »Az egyesbiró az ügy érdemében szóbeli tárgyalás alapján határoz, amennyiben jogszabály kivételt nem tesz.« Én kérem, hogy az a jogszabály, amely ez alól kivételt tesz, az ügyviteli szabályzat legyen, mégpedig azért, mert ha pl. egy községben valaki lemond) egy ingatlanról és azt valakinek a község átadja és javaslatát megteszi az Ofb-hez, hogy ezt az átadást az Ofb. vegye tudomásul, olyan esetekben, amikor ellenérdekű kérelmező nincs is, semmi esetre sem volna indokolt az ügyet azzal komplikálni, hogy az a biró

1 szóbeli tárgyalást lejvyen kénytelen kitűzni. Ugyanígy vagyunk az általam említett megterhelés-megengedési esetekben is, ahol szintén nincs ellenfél s ahol ennek következtében kontradiktatórius tárgyalásnak semmi szüksége: a terminus kitűzése már egymagában, még ha ez de facto szóbeli tárgyalásra nem is vezet, az ügy nehézkesebb elintézését idézi elő. Ezt mind az ügyviteli szabályzatban lehet reparálni s erre vagyok bátor felhivni az igazságügyminister ur figyelmét. Egyébként ezt a szakaszt örömmel üdvözlöm és a magam részéről elfogadom. (Helyeslés jobbfelől.) Elnök: Szólásra következik? Urbanics Kálmán jegyző: Rassay Károly! Rassay Károly: T. Ház! Az a körülmény, amelyre előttem szólott i képviselőtársam utalt, hogy nem volt még biróság a világon, amelyet a törvényhozás azzal a jogkörrel ruházott volna fel, hogy saját maga állapítsa meg ügyviteli szabályzatát, teljes mértékben igy van. Annak a rengeteg sok bajnak, elkeseredésnek és visszaélésnek, amely az Ofb. judikaturája körül kifejlődött, — azt hiszem nem csalódom — itt kell keresni alapforrását. Mert a jogrend szempontjából és a közszabadság szempontjából lehetetlen, hogy egy biróság fel legyen ruházva azzal, hogy saját maga állapítsa meg ügyviteli szabályait. Az ügyviteli szabályok perrendi szabályok, a perrendi szabályok pedig épen olyan garanciális biztosítékai az állampolgárok jogainak, mint az