Képviselőházi napló, 1927. XV. kötet • 1928. július 5. - 1928. november 8.

Ülésnapok - 1927-200

Az országgyűlés képviselőházának 200. ülése 1928 július 6-án, pénteken. 65 anyagi jogszabályok. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Amikor eljutottunk ennek belátásig, akkor bizonyos keserű izzel kell néznünk ezt a 13. %-t, amely lényegben ezen a helyzeten nem változtat. (Neubauer Ferenc: A 16. §-ban van, hogy az igazságügyminister állapit ja meg az ügyviteli szabályzatot!) Régi felfogásom az, hogy ezeket az ügyviteli szabályokat sem a biróság, sem a minister ur nem állapithatja meg, hanem ezeket a törvényhozásnak kell megállapítania. (Pesthy Pál igazságügyminister: Az ügyviteli szabályt?!) Igen. Mert ezek nem egyszerű ügyviteli szabályok, ezek eljárási szabályok. (Egy hang a jobbközépen: Ez az állampolgárok védelme?) ön, t. képviselői ur, nagyon jól tudja, hogy ez nem olyan ügyviteli szabály, mint ahogyan a régi felfogás szerint az ügyviteli szabályt értették, hanem eljárási szabály. (Baracs Marcell: Perrend, alaki jog!) Ez perrend. A t. előadó ur épen most proponált egy stiláris módositást a harmadik bekezdéshez, amely szerint az egyesbiró az ügy érdemében szóbeli tárgyalás alapján határoz, amennyiben a jogszabály, — ez volt az eredeti szöveg — most pedig az ügyviteli szabály kivételt nem tesz. Méltóztatik tehát látni, hogy ez perrendi szabály, mert még a szóbeli tárgyalást is aszerint szabja meg, hogy: amennyiben az ügyviteli szabály másképen nem intézkedik. Igen, ügyviteli szabályról van szó, amelyet kiadtak a régi és uj perrendtartáshoz; szóval nem adminisztrativ szabályzatról van szó, hanem perrendi szabályzatról van szó. Ha visszagondolunk arra, hogy az Ofb. judikaturájában milyen bajokat okozott ez a körülmény, akkor mind erősebben áll előttünk annak a követelésnek jogosultsága, hogy ezekben az ügyekben vé"^e kreáljunk egy rendes birói fórumot, (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) amely fix, határozott törvényes rendelkezések alapján és eljárási szabályok szerint hozza meg a maga Ítéleteit. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Hiszen már magában véve az, hogy az Ofb. tanácsának határozata inapellábilis „volt, ez is szörnyűséges gondolat. Régente, sőt az uj szabályok értelmében is, még a békebiróii íteletek ellen is jogorvoslat volt, olyan ügyekben tehát, amelyeket a törvény nyilvánvalólag lekicsinyelt, lebagatellizált. Hát olyan ügyekben, a ahol tulajdonjog legfontosabb kérdései, a mérlegelésnek legnehezebb esetei kerülnek szőnyegre, lehetséges az. hogy itt Budapesten székelő, az élettől távol álló, legfeljebb csak a különféle befolyásolási kísérletekkel elnyomott biróság döntsön? (Pesthy Pál igazságügyminister közbeszól.) Hát, a kísérletekben megegyezhetünk, t. minister ur! Még azt méltóztassék mondani, hogy a befolyás hatástalan marad, de hogy a kísérletek megvoltak, ebben, azt hiszem, nincs és nem is lehet közöttünk véleményeltérés. Ez a távolálló biróság döntött embereknek nemcsak vagyona, hanem exisztenciája, sőt becsülete felett is. Mert nem egyszer megtörtént, hogy egy-egy Ofb-itéletben olyan indokolás vétetett fel, — azért, hogy alá lehessen támasztani az ítélet rendelkező részét — amely egyenesen az illető egyén becsületét, tisztességét érintette, {Ugy van! a baloldalon.) és inapellábilis volt, az "illető nem tudott sehová sem fordulni. Kialakult az elnöki tanácshoz intézendő fellebbezésnek, jogorvoslatnak a rendszere. Engedelmet kérek, ennél komikusabb dolog még a világon nem volt. Hogy egy ilyen súlyos ügyben lehetett az elnöki tanácshoz fordulni annyiszor, amennyi szer az illető megkísérelte. Megkísérelte először egy normális ügyvéd utján, nem sikerült a dolog. Azután keresett egy képviselő-ügyvédet, nem sikerült a dolog. Akkor keresett egy alkalmas képviselő-ügyvédet és újra meg újra próbálkozott, mig végre a tényállás olyanféleképen tűnt fel, hpgy lehetett az ügyet elnöki tanács elé vinni. Azt, hogy egy ügy az elnöki tanács elé kerüljön-e vagy, sem, az. Ofb. elnöke döntötte el elnöki hatáskörében. Engedelmet kérek, valóságos birói paródia, hogy a meghozott ítélet ellen nincs jogorvoslat. Azután a gyakorlat valamiképen kiszorította ilyen jogorvoslatot, de annak a jogorvoslatnak elfogadása, vagy visszautasítása felett az Ofb. elnöke döntött egyéni diskrecionális megítélése szerint, mindennemű indokolás kötelezettsége nélkül. Ez egy jogállapot akkor, amikor a polgároknak exisztenciális érdekeiről van szó, vagyonáról, sőt, amint rámutattam, becsületéről van szó? Mármost, ha nézem ezt a 13. §-t a maga szövegezésében, önkéntelenül elkezdek gondolkozni: Istenem, milyen ügyek lebeghettek itt a kodifikátor szeme előtt. Mert azt megtanultam nyolc év alatt, hogy a legutóbbi nyolc év törvényhozása klasszikus színvonalra emelkedett, amikor alaki és anyagi szabályokat hozott, (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) mert csak a szemérem tiltotta meg, hogy ugy, mint a régi klasszikus időben ne irják oda az érdekelt személynek nevét. Ez eseti törvényhozás volt. Méltóztassék csak visszaemlékezni és megnézni a fakitermelési szerződések revíziójára, a vagyoni előnyjuttatásokra vonatkozó rendelkezéseket. A hátuk mögött mindig ott volt egy-egy eset, egy-egy kiváló egyéniség, aki eszkomptálni akarta a törvényhozás meghozott határozatát a maga konkrét ügyében. Bizonyos gyanakodással nézem az ilyen rendelkezést, vájjon nem egy ilyen klasszikus törvénynyel állunk-e megint szemben, amelynél csak szeméremből vagy kíméletből hallgatjuk el az illető előkelő vagy kevésbbé előkelő egyén nevét, akire nézve ez a szabály a legelsői alkalommal alkalmazást fog találni. Ez a szakasz fentártja az Ofb. elnöki tanácsához való fellebbezés jogát a mostani nevetséges komikus formában, hogy az Ofb. elnöke fogja eldönteni, hogy egyáltalában oda terjeszti-e majd. (Pesthy Pál igazságügyminister tagadóan int.) Bocsánatot kérek, mire méltóztatik inteni? (Pesthy Pál igazságügyminister: Majd a 16. §-ban kapott felhatalmazás alapján az ügyviteli szabályzat!) Tehát az ügyviteli szabályzatokban lesz majd ezután a minister ur által rendezendő a mostani joggyakorlattal szemben, hogy az elnöki tanácshoz intézett mgengedett apellátákat az elnök köteles lesz-e odaterjeszteni, igen vagy nem. Mert eddig a tétel az volt, hogy kizárólag az elnök döntötte el. (Pesthy Pál igazságügyminister: Az ügyrendi szabály volt!) T. minister ur, nekem is mindegy, a félnek is mindegy volt, hogy milyen szabály alapján történt, (Pesthy Pál igazságügyminister: Ez biztos !) amikor előterjesztette a maga bizonyítékait és okmányait és egyszerűen még választ sem kapott és ha utána járt, akkor a iktatóhivatalban megtudhatta, hogy az elnök ur őexcellenciája a vonatkozó ügyet egyszerűen félretenni rendelte, (Pesthy Pál igazságügyminister: Ezt tudom! Nem erről van szó!) nem találta alkalmasnak az elnöki tanács elé való terjesztésre. (Pesthy Pál igazságügyminister: Eddig igy volt!) Ed-