Képviselőházi napló, 1927. XV. kötet • 1928. július 5. - 1928. november 8.
Ülésnapok - 1927-200
Az országgyűlés képviselőházának 200. ülése 102$ július 6-án, pénteken. 59 szorulók, másrészt az igazságügyminister ur által készítendő díjszabás alapján állapíttassanak meg azok a költségek, amelyek az ügyvédekot megilletik. EluÖk: Szólásra következik'? Esztergályos János jegyző: Bródy Ernő! Bródy Ernő: T. Képviselőház! Ez a szakasz ismét súlyos sérelme a jogegyenlőségnek, amihez már hozzá vagyunk szokva a mélyen t. kormány minden egyes ténykedése és intéz kedése alkalmából. Ez a szakasz különbséget tesz a peres felek ügyvédei között; más mértékkel mér a felperes ügyvédjének és más mértékkel mér az alperes ügyvédjének. Ez megint a törvény előtti egyenlőség elvébe ütközik- A törvény előtt minden honpolgár egyenlő és nem lehet különbséget tenni egyik és másik honpolgár között. Itt megint különböztetnek, itt megint az a privilegiális rendszer van, hogy egyiknek szabad, a másiknak nem szabad. Ez jellemző erre az egész kormányzati munkára és az egész kormányzati működésre, amely mindig különbséget tesz az emberek között. Azonkívül homlokegyenest ellenkezik az ügyvédi rendtartásról szóló alaptörvénnyel. Az 1874. évi ügyvédi rendtartásban az foglaltatik, hogy az ügyvéd jutalomdija a felek között szabad egyezkedés tárgya. Ez a, szakasz, ez az intézkedés mélyen sérti ezt és belevág ebbe a törvényes intézkedésbe, amely 1874 óta fennállott; ez a szakasz egyszerűen eltörli ezt, amikor azt mondja... (Gáspárdy Elemér: Lex posterior derogat priori!) Igen jól méltóztatott ezt a latin mondást itt elmondani, (Jánossy Gábor: Most tett alapvizsgát !) de nagyon helytelenítem ezt a lex posteriore. Azt akarom mondani, hogy ez beletartozik az önök rendszerébe, amely rendszer örökké különbséget tesz, amely mindig megkülönböztet, a jogegyenlőségtől folyton eltávolodik, amely nem tűri a jogegyenlőséget. (Jánossy Gábor: Ugyan kérem!) Ez igy van, ez nem ugyan! Ez itt statuálva van. A budapesti Ügyvédi Kamara a következőket mondja (olvassa): »A szakasz eddig nem ismert megkülönböztetést tesz az ügyvédek és ügyfelek sorában. Ez ellenkezik az ügyvédi rendtartás alapelveivel. A törvény előtt minden honpolgár egyenlő. Nem lehet és nem szabad különbséget tenni felperes- és alperes-ügyvéd között.« Ez az az ugyan, amelyre a budapesti Ügyvédi Kamara Pap József elnökkel az élén rámutat, és amelyhez én teljes mértékben hozzájárulok; mert a szegény emberek védelme sem elég köpenyeg ennek a jogegyenlőséget legázoló szakasznak beiktatására. A szegény emberek jelszava alatt miért csak a földbirtokrendező javaslatnál kívánjuk ezt? Hiszen más polgári és büntető ügyei is vannak a szegény embereknek! (ívlein Antal: Itt volt a legtöbb visszaélés!) Visszaélés van? Nem tudom, méltóztatik-e ügyvédnek lenni, de ha nem, akkor legyen szabad megmondanom, hogy az ügyvédi rendtartásról szóló törvény szerint az Ügyvédi Kamarának van fegyelmi bírósága. A visszaéléseket az Ügyvédi Kamar a fegyelmi bírósága... (Mozgás a jobboldalon.) Ne tessék legyinteni a kezével. Az Ügyvédi Kamarának a fegyelmi bírósága komoly intézmény. (Jánossy Gábor: Hadd legyintsen, a kezével! Melege van. hát legyezi magát! Még azt sem szabadi — Derültség.) Viszont, ha ő legyint a kezével, akkor én legyintek az értelemmel az ilyen egyszerű elutasításra. Az Ügyvédi Kamara fegyelmi bírósága törvényben statuált hatóság. Áz ügyvédek egyeteme választja meg a választmányi tagokból azokat, akik fegyelmi bíróság gyanánt eljárnak. A fegyelmi bíróságok megteszik a maguk kötelességét, eljárnak tisztükben. Van tehát fórum, ahová fordulni lehet. Miért zárják ki a törvényes fó rum okat? Ha annyira védeni akarják azokat az embereket, akikkel visszaéléseket követnek el, tessék a visszaélőket a törvényes hatóság elé állítani és a törvényes hatóság majd el fogja végezni a n.aga feladatát. Itt egy ügyvédellenes, jogellenes, jogegyenlőség-ellenes hangulat nyilatkozott meg, amely átvonul önöknek minden intézkedésén. Amikor a pénzügyi vagy gazdasági térről van szó, akkor rögtön kedvezményeznek egy-egy intézményt, szövetkezetet vagy intézetet, amikor jogról van szó, akkor a felperesi ügyvédnek teljes, korlátlan szabadságot adnak, ellenben az alperesi ügyvédnek nem adják ezt meg. Itt látjuk az ügyvédellenes tendenciát. Ez ügyvédellenes tendencia, nem tudok mást megállapítani. Ugy amint ebben a törvényhozásban van egy kereskedelemellenes és iparellenes tendencia, van egy ügyvédellenes tendencia is. Itt a dolgozók ellen általános tendencia van, amelyet folyton tapasztalunk. (Propper Sándor: Ez igazL) A jogegyenlőségnek folytonos és súlyos, ok nélküli sérelmével minden lépésnél, minden mozdulatnál folytonos megkülönböztetéseket tesznek. Az egyik az első osztályhoz, a másik a második osztályhoz tartozik. Örökösen egymásra uszítják az embereket. Csak banketteken és tósztokban szavalnak mindig f a lelkek kibékitéséről, de mihelyt konkrét kérdésről van szó, egymásra uszítják az embereket. Bellum omnium contra omnes. Elnök: Kérem képviselő ur, ez talán mégsem tartozik a tárgyalás alatt levő törvényjavaslat 12. §-ához. Bródy Ernő: A 12. § különbséget tesz. (Zaj. — Egy hang a szélsőbaloldalon: Indiai kasztrendszer! — Jánossy Gábor: Bankettekről tetszett beszélni! — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: A bankett már tegnap megvolt!) Nem lehet engem belezavarni. A 12. § különbséget tesz az alperesi és felperesi ügyvéd között. A budapesti Ügyvédi Kamara felterjesztése még kiemeli azt is, hogy az ügyvédi díjak felett polgári perrendtartásunk szerint polgári peres ügyekben az ügy bírósága, esetleg az ügyvéd személyes bírósága, más ügyekben, mint például ' közigazgatási vagy bűnügyekben, az ügyvéd személyes bírósága, tehát mindig rendes bíróság dönt. Ez volna az egyetlen kivétel, amikor az ügyvéd díjának megállapítása kivételes biróság hatáskörébe utaltatnék. Ez ellenkezik perjogunk eddigi rendszerével. (Jánossy Gábor: Ha a felek kérik!) Mit kérnek a felek? Mi az: ha kérik? Minthogy a törvény megállapítja, hogy az ügyvédi díj kérdése a felek között szabad egyezkedés tárgya, engedjék meg a feleknek, hogy szabadon egyezkedhessenek. Ha pedig valaki visszaélést követ el, az menjen a maga fegyelmi bíróságához, de ne legyen mindig kivételes biróság, ne legyen mindig külön és kivételes eljárás. Én a jogegyenlőségnek súlyos megtámadását, a jogos ügyvédi érdeknek lábbal tiprását látom ebben a szakaszban és azért azt a magam részéről nem fogadhatom el. Elnök: Szólásra következik? Petrovics György jegyző: Baracs Marcell! Baracs Marcell: T. Ház! Előttem szóló t. képviselőtársaim talán feleslegesen is kidomborították azt, hogy ügyvédi önérzetüket, az ügy-
