Képviselőházi napló, 1927. XV. kötet • 1928. július 5. - 1928. november 8.

Ülésnapok - 1927-200

Az országgyűlés képviselőházának 200. ülése 1928 július 6-án, pénteken. 55 hatása elsősorban a megváltást szenvedőre, akire nézve az előadó ur által most indítvá­nyozott módosítás lehetővé teszi, hogy az el­járás befejezése után az az ott lógó és foly­ton fenyegető feljegyzés a telekkönyvből töröl­tessék a jogügyletnek telekkönyvi keresztül­vitelénél mindig gátként'és akadályként szol­gáló feljegyzés a telekkönyvből végre kikerül­jön. De meglesz ugyanez a hatása a juttatot­taknál is. Aki ismeri a falusi magyar ember termé­szetét, az tudja azt is, hogy ma a közfelfogás a telekkönyv közhitelű erejébe vetett hit felé irányul annyira, hogy a falusi ember ma már nem is helyez olyan nagy súlyt a tulajdon­képeni jogokat szerző, a jogügyleteket teremtő okiratra, mint inkább arra, hogy ez a jogügy­let, ez az okirat a telekkönyvbe feljegyeztes­sék és hogy a kérdéses ingatlan az ő nevén le­gyen. (Ugy van! a jobboldalon.) Mindaddig nyugtalanság uralkodik a lelkén, mig az ő ügylete a telekkönyvben feljegyezve nincs, mig ő meg nem győződött arról, hogy ebben a köz­hitelű telekkönyvben az ő neve szerepel. Ez a nyugtalanság fokozott volt a föld­birtokrendező eljárás során juttatott ingatla­noknál azért, mert ez a szerzési mód egészen uj és szokatlan volt és ott lebegett az érdekel­tek felett mindig az a félelem, hogy nem fog­ják-e valamikor visszavenni tőlük ezt az in­gatlant. Ez a félelem csak akkor fog meg­szűnni, amikor az illetők tulajdonjoga telek­könyvileg bekebeleztetett. (Ugy van! a jobb­oldalon.) Kétségtelen, hogy ez a lelkekben megnyugvást fog előidézni. De jó hatása lesz más tekintetben is. Mert eddig a tulajdonjo­gáért aggódó és abban kételkedő kisbirtokos vagy törpebirtokos, épen amiatt az aggodalom és kétség miatt, hogy vájjon az övé-e csak­ugyan az a föld, nem fejtette ki a részletek fizetése tekintetében teljesen erőit és a terme­lés fokozása terén is talán mulasztásokat kö­vetett el. Most ez is megváltozik. Én tehát kötelességemnek tartom elsősor­ban az igazságügyminister urnák méltán ki­járó köszönetnek és elismerésnek kifejezést adni azért, hogy a földbirtokreform befejezése körül erről a kérdésről is gondoskodott. Hogy azonban ez a cél eléressék, még két nehéz­ségre kívánom felhívni a figyelmet. Az egyik az, hogy a földbirtokrendezésnek úgynevezett végrehajtási eljárása, vagyis a juttatott ingatlanok kiosztása és még inkább a kiosztási tervnek a telekkönyvhöz való átté­tele a iegkésedelmesebb módon történt. Hogy az Ofb.-nél huzavonák és késedelmek voltak, azt megmagyarázhattuk, de hogy ez a tisztán technikai kérdés ilyen hosszan húzódik el, annak csak egy magyarázata lehet, az, hogy a végrehajtással megbizott szerv nem alkal­mazott elegendő műszaki erőt. Mert hiszen itt a feladat semmi egyéb, mint a természet­ben kijelölni az ingatlanokat és arról vázlat­rajzot készíteni. Első kérésem tehát az, hogy az igazságügyminiszter ur amikor a 16. §-ban ráruházott jogot gyakorolja s a végrehajtási rendeletet megszerkeszti, szíveskedj ê\ô l arról is gondoskodni, hogy a végrehajtó szerv kö­telezhető és kényszeríthető legyen arra, hogy ezeket a megosztási terveket végre elkészitse és a telekkönyvhöz áttegye. A másik sérelem, ugyancsak ennek a mű­száki munkának elhúzódása _ miatt, abban áll, hogy főképen a házhelyhez juttatott nem bír kölcsönt kapni és e miatt nem bir építkezni. Hiszen ezek a ^juttat ottak szegény emberek, akiknek az építkezéshez szükséges tőke. leg­alább is egészben, nincsen a zsebükben, hanem hitelre szorulnak. Ha méltóztatik a segélyezési jellegű hiteleket — akár a Faksz.-hitelt, akár a népjóléti minister urnák az építkezéseket elő­mozdító kölcsöneit — nézni, a hitelnyújtásnak miridig az a feltétele, hogy a kölcsön bekebe­lezhető legyen. Minthoigy pedig a teleíkkönyvi tulajdonjog bekebelezése késik, a hitel be nem kebelezhető és így a- hitelnyújtás csaknem illnzóriussá válik abban az ezer és ezer eset­ben, ahol a tulajdonjog telekkönyvi bejegy­zése még meg nem történt. Ennek orvoslása érdekében bátorkodom kérni az igazságügy­minister urat, — s ez, ha talán elvi szempont­ból nem is helytálló, de^ gyakorlati szempont­ból mindenesetre szükséges •— hogy találjon módot arra, hogy a hitel bekebelezése érdeké­ben az Ofb.-hez bejutott beadványok már a telekkönyvhöz való benyújtás rangsorának erejével birjanak s a feloszlási tervvel együtt tétessenek át a telekkönyvhöz, ott a tulajdon­joggal együtt a zálogjos: is bekebelezést nyer­jen és igy a hitelezőnek megadassék a mód arra, hogy ő a telekkönyvi rangsor é« bekebe­lezés biztos tudatában a kölcsön folyósíthassa már akkor, amikor a műszaki munkalat még a telekkönyvi hatósághoz át nem tétetett. Abban a reményben, hogy ezek a nehéz­ségek a rendeletben kiküszöböltetnek, a sza­kaszt az előadó ur módosításaival elfogadom, (Helyeslés.) Elnök: Szólásra következik 1 ? Petrovics György jegyző: Szabó Sándor! Szabó Sándor: T. Ház! A 9. § az öröktulaj­don kérdésében tesz, végtelenül fontos rendel­kezéseket és nagyon megnyugtató az, hogy egyidejűleg a telekkönyv tehermentességét igyekszik hivatalból biztositani. Kétségkívül megállapítható azonban az indokolásból és a szakasz értelméből is, hogy itt elsősorban a jelzálogos terhek rendezése az, amelyet a te­hermentesség kritériuma alá von ennek a sza­kasznak intézkedése. Ezzel ellentétben vannak olyan nyilvánkönyvi terhek, amelyek függetle­nül állanak a jelzálogos terhektől és általában a telekkönyv összegszerű és értéket jelentő terheitől. Ilyenek például a különböző szolgal­mak, ilyenek a bányajogositványok, a külön­böző terhelési és elidegenítési tilalmak. Ami­ről azonban itt beszélni akarok, az a bánya­jogositványok és a szén jogok kérdése. Méltóz­tatnak jól tudni és bölcsen ismerni, hogy a föld méhében lévő szén mindaddig, amig an­nak feltárása tekintetében a bányahatóság nem intézkedett, tulajdonkép uratlan jószág, ilyennek tekintendő, és ennek az uratlan jószágnak közvagyoni tekintetben jelentősege csak akkor van. amikor a birtokbavétel meg­történik, ann a megfelelő bányahatósági ado­mányozás utján történik. Végül is ezek a telekkönyvbe mint jogo­sítványok bekerülnek, és ott vagyoni értékkel és jelentőséggel birnak az érdekeltekre nézve, azokra nézve is, akik azt a bányajogositványt megszerzik, a szén jog kihasználását kibérlik, vagy pedig annak tulajdonát megszereztek, és azokra nézve is, akik, mint földtulajdono­sok bizonyos bányabért, terrágiumot élveznek. Ha- nem gondoskodunk a telekkönyvbe be­jegyzett széujogoknak és igy a telekkönyvileg jogosított egyének jogának az uj telekköny­vekbe való átviteléről, akkor, amikor hivatal­ból lejegyzik azt a kiosztott földdarabot és át­jegyzik tulajdonjogilag annak számára, aki­nek juttatta az Ofb., ugy egy szabályozatlan jogkérdés áll itt fenn, amely kontroverziákra, esetleg bírói beavatkozásra adhat alkalmat. 8*

Next

/
Oldalképek
Tartalom