Képviselőházi napló, 1927. XV. kötet • 1928. július 5. - 1928. november 8.
Ülésnapok - 1927-199
Az országgyűlés képviselőházának 199, András: Nevelhetik gyermekeiket!) Még több bérletet is fizetnek, mint a nagytőke, minden vonalon. Nem ismerek olyan bérletet, amely a nagybérlőktől t átadatott a kisbérieknek ugy, hogy a kisbérlők több bérletet ne fizettek volna. Ez a sava-borsa a dolognak. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) A kormányzat azt mondja, hogy országos szempontból a kisbérletek megszerezhetésénél is belenyúlok a dologba, ahol muszáj és ahol lehetséges. Ahol van vállalkozó szellemű kisgazda, vagy törpebirtokos, vagy bárki olyan, aki a földet megmunkálja, ott én ezt lelkiismereti kérdésnek is tekintem, és itt a jog elvész előttem. Lelkiismeretem azt diktálja, Ihogy ennek a száz meg száz embernek inkább adassék meg ez a jog, mint egy embernek, mert száz meg száz embernek a családját kell felnevelni. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Ha egy embernek adatik a birtok, nem tudom, a jogászemberek nem sajnálják-e azt a száz kisembert, aki ott nyöszörög a semmiből. Odaát meg épen a szocialista képviselő urak hivatkoznak mindig a szegénységre. Hát hogy kell annak a kisembernek elszenvedni az egész életét a nagybirtok mellett cselédsorban, meg- napszámossorban, mig egy ember dúskál a jövedelemben'?! (Baracs Marcell: Rácitál a szocialistákra!) Bocsánatot kérek, nem szeretek ezen a téren túlzásba menni. (Esztergályos János: De igaza van. Csontos képviselő ur! — Felkiáltások a szélsőbaloldalon? Igaza van!) Bocsánatot kérek, kedves képviselő urak, sohasem fogjuk azt a népet jobban istápolni, mint ha törvénnyel biztosítjuk azt a jogot, hogy: ha akarsz, kaphatsz is bérletet. (Farkas István: De földet is tessék adni !— Zaj.) Ha nem tudunk neki tulajdonjoggal adni birtokot, legalább adjunk alkalmat és módot a megélhetésre, bérlet utján, szövetkezetek felállitásával. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Kábók Lajos közbeszól.) Nem győzök mindenre felelni, nem is tudom, mit beszél. De maguk ugy-e, azért szervezik az ipari munkásságot, hogy a nagytőkétől többet kaparjanak ki számára. (Malasits Géza: Megszervezzük mi a földmunkásokat is, legyen nyugodt!) Ugy-e, ez a téma, mert ha nem ez volna, akkor igazán mondom, bűnös utón dolgoznának. Ha már most maguknál ez a téma az ipari munkásosztály részére, akkor nekünk rneg az a kötelességünk, (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Az volna!) hogy annak a kisgazdának, meg annak a földmunkásnak alkalmat adassunk a törvénnyel arra, hogy ő is boldogulhasson az országban. (Kabók Lajos: De nem teszik meg kötelességüket. — Esztergályos János: Igaza van! Csakhogy nem ezt csinálják! — Malasits Géza: Más a beszéd és más a tett! — Kabók Lajos: Tolják a nagybirtok szekerét maguk is! — Zaj.) Én soha életemben nem szeretek olyan térre menni, ahol maguk munkálnak. A maguk taktikája az, hogy mindenkinek a becsületes, lelkiismeretes megnyilatkozását játéktárgyává tegyék és azt semmibevegyék. (Esztergályos János: Ez a hála? — Malasits Géza: Ez a hála, mert helyeseltünk'? — Zaj. — Elnök csenget.) Egy kötelességünk van, kedves képviselő urak, és maguknak is segiteni kell minket ezen a téren. A túlsó oldalon felszólalt Csik József képviselő ur ebben a kérdésben. Ha innen közülünk a nagybirtokosok állanának fel velünk szemben, nem csodálkoznám rajta. (Farkas Elemér: Eszük ágában sincs!) Tisztelettel viseltetünk azért, hogy nem jönnek ez ellen a szakasz ellen. (Zaj a szélsőbaloldalon.) , ülése 1928 július 5-én, csütörtökön. 35 Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Csontos Imre: Ha a nagybirtokos osztály ellenünk jönne azért, mert a kormány beleszól az ő vagyonuk mikénti kezelésébe, azon nem csodálkoznám, azt nem is venném rossz néven, de akkor, amikor épen az önök oldaláról jön a tiltakozás, az már az én lelkületemet bántja, mert maguknak kell olyan közel lenni Magyarország szegény osztályához, vagy alacsonyabb sorban lévő osztályához, mint nekem- (Rassay Károly: Sőt közelebb vagyunk!) Ezt nem mutatja meg a képviselő ur, sőt épen az ellenkezőt mutatja. Én a bérletek megszerzésénél is ezen a téren nyugodt lélekkel bizom a jogot a kormányzatra, mert nem bizhatom másra, mert nem tud senki adni, mert nem ad senki, ha a kormány bele nem nyúl ebbe a dologba, így tehát, amikor láttuk a multat, kedves képviselő urak, amikor a háború sok szenvedése után, azt a falusi szegény embert is kénytelen volt magával rántani az úgynevezett kommunizmus, annak ellenére, hogy az a szegény néposztály azt sem tudta, hogy mi az, csak benne volt szegényben a bosszú és az ellentét érzése... (Pakots József: Hát micsoda? Beszéljen róla! — Nagy zaj a jobboldalon.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Ne méltóztassanak a szónokot állandóan zavarni. (Pakots József: Beszéljük meg, hogy micsoda!) Pakots képviselő urat kérem, tartózkodjék a közbeszólásoktól. Csontos Imre: A vidék szegény munkásai a kommunizmust nem tanulták meg ugy, mint maguk itt Budapesten, azok nem is tudták, hogy micsoda, egyedül csak azt látták, hogy itt most megfordult a világ, jön itt egy jó dolog és épen azok az emberek avatkoztak bele avatatlan kézzel a dologba, akik az ő sorsukat intézni becsületesen egy percig sem tudták és átok lett itt a magyar nemzetre! Teljes egészében ez a helyzet. Azért kaphatott lábra ez az irányzat, mert szegények gyámoltalanok voltak és a bosszú vezette szegényeket. Most üt vagyunk, hogy törvénnyel biztosítsunk jogot ahhoz, hogy szerezhessenek megélhetést, egy kevés bérletet ott, ahol a kormány elősegíti őket. Itt a kormány nem veszi el senkinek a bérletét, csak, ha nincs ott vállalkozó, de ha van, ha jelentkezik egy községben 100 vagy 200 kizgazda, akik azt mondják a minister urnák, hogy itt van ezer hold föld, amely bérbeadandó, csináld meg nekünk azt, hogy mi hozzájuthassunk. Hát nem lelkiismeret kérdése belenyúlni ebbe, hogy a kormány csinálja meg annak a szegény néposztálynak, annak a kisexisztenciának érdekében és ne annak az egy embernek jusson minden? Nekem mindegy, hogy keresztény vagy zsidó, de ha leköti az ő nagytőkéjével a nagybirtokot, mindig száz és száz embert állit oda a nincstelenek sorába. Ez a helyzet s ennek alapján a javaslatot elfogadom. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Szólásra következik? Fitz Arthur jegyző: Neubauer Ferenc! Neubauer Ferenc: T. Ház! Mindenekelőtt tessék nekem megengedni, hogy rámutassak arra, hogy ugy látom ebből a vitából, amely itt folyik, teljesen élét veszítette az a szemrehányás, amelyet az én tegnapi felszólalásommal kapcsolatban Rassay Károly képviselő ur tett arra nézve, hogy az ügyhöz való hozzászólás körére vonatkozólag más és más rendszabályok lesznek, mással és mással szemben alkalmazva. (Rassay Károly: Még nem érte utói a képviselő urat sem! Életrajzot még nem adott elő» senki!) Én ugy látom ennél a
