Képviselőházi napló, 1927. XV. kötet • 1928. július 5. - 1928. november 8.
Ülésnapok - 1927-199
Az országgyűlés képviselöházánalc 199. ülése 1928 július 5-én, csütörtökön. l. f §-nál felmerült vitánál, hogy az tulajdonképen teljesen elválaszthatatlanul összefolyt az előbbi paragrafusnál felmerült vitával, annak ellenére* hogy két teljesen különböző dologról van szó. (Rassay Károly: Dehogy, ugyanazon jogelven épül fel!) Majd meg tetszik látni, hogyan áll a dolog. (Rassay Károly: Én már megláttam!) Nem tetszett meglátni, majd akkor tetszik meglátni, ha kifejtettem. (Rassay Károly: Ez kétszer kettő négy! — Rothenstein Mór: Halljuk a bölcseséget!) Azok, akik a korlátozásnak és a tulajdonkorlátozásnak nem hivei bármely tekintetben, feltétlenül be kell hogy lássák, hogy ezek között a két paragrafusba foglalt r intézkedések között a lényeg, amely legkevésbé r érinti a tulajdonjogot, a haszonbérbeadás kérdésébe való belenyúlás. A haszonbérbeadás kérdésébe való belenyúlásra vonatkozólag tessék megengedni, hogy rámutassak arra, hogy amikor 1908-ban nagyatádi Szabó István a kisgazdapártot megalakította, az ingatlanforgalom, a földhözjutás tekintetében a szegény földmivesemberre nézve az első és egyetlen követelés ebben a programúiban épen az volt, hogy a haszonbérletre nézve a község lakosságának elsőbbségi joga legyen. Ez pedig bevétetett ebbe a programúiba, épen azon szomorú tapasztalatok következtében, amelyek ezen ártéren Dunántúl és az ország más részein előfordultak, dacára annak, hogy jóravaló, minden garanciát biztosítani hajlandó és biztosítani tudó kisbirtokosok és foldmivesek nem tudtak a saját határukban bétrletadásra kerülő nagyobb birtokokat megszerezni, mert az illetékes birtokosok egyenesen elzárkóztak ez elől, dacára annak, — amint mondottam és amint Csontos Imre t. képviselőtársam is rámutatott — hogy hajlandók voltak magasabb bért fizetni, mint amennyit a nagybirtokos megkapott; de voltak elvi szempontok, vagy előítéletek vaery nem tudom micsodák, tény az, hogy a legtöbb esetben ez elől elzárkóztak. Ez volt a jelenség és ez tört utat abban a követelésben, amely a kisgazdapártnak a programmjában a megalakulásakor fel lett véve. így állunk a haszobérletek átvételének kérdésével, amely kérdésben szerintem vitát se lehetne folytatni. Előzőleg a szövegben nem volt a haszonbérletekről szó, ez kizárólag ugy volt meghagyva, mint azt az alaptörvény és a novella megállapítja. Én voltam az, aki javasoltam, hogy ez ügykörre is intézkedjék megfelelően az előbbi paragrafusbaTi foglalt intézkedéseknek megfelelően a törvényjavaslat, mert jogilag lehetetlennek tartottam azt, hogy mikor a tulajdonjog és az ingatlanelidegenitési kérdésben a jogkör az Ofb.-ről átszáll a földmivelésügyi ministerre, ez a jogkör a haszonbérletekre vonatkozólag az Ofb.-nél maradjon meg. T. Képviselőház! De nemcsak ezen formai okból indítványoztam ezt, hanem azért is, mert az a meggondolás vezetett, hogy mindezen tulajdonjog: és szabadforgalmi korlátozásoknál az, ami elsősorban izgatja az érdekelt közegeket, nem. magának a jognak statuálása, hanem a mikénti kezelese abban a tekintetben, hogy jogbizonytalanságot okoz és bizonyos anyagi hátrányokat idéz elő egyesekre nézve ez a jogbizonytalanság. Ez az, ami az elővásárlási jog kérdésének gyakorlásánál is számbajön és számbajön a haszonbérleteknél is, mert hiszen az eddigi eljárás szerint dacára annak, hogy a novella szigorúan precizirozta a határidőket, mégis megtörtént, hogy egy esztendőnél is^ továbbtartott, amíg tető alá került, tudomásul lett véve egy haszonbérleti szerződés s ez mindenesetre a gazdák kárára ment és izgatta az érdekelteket. Ha tehát mi most ezzel szemben, ha nem is változtatunk a lényegen, de az eddigi eljárással szemben egy közbeeső fórumot kikapcsolunk, szerény nézetem szerint ez mindenesetre nyereség az eddigi helyzettel szemben s ezt kívántam célozni azzal, hogy a haszonbérletek átvételére vonatkozólag indítványoztam ezen törvényszakasz felvételét. T. Ház! De ha azokat az egyéb szempontokat, azután másféle kérdéseket, amelyek itt körülményesen foglalkoztatták a Házat az előbbi paragrafus vitájával kapcsolatban, figyelembe vesszük és alkalmazzuk erre a paragrafusra és az egyes haszonbérletek átvételének kérdésére, akkor itt sem áll ugy teljesen a dolog, mint az elővásárlási jog és ingatlan-elidegenitések tudomásulvételének kérdésénél. Mert le kell itt szögeznem és azt hiszem, hogy némi jelentősége van ennek, hooy ez itt leszögeztetik. kapcsolatban az, együttes bizottságokkal folytatott tárgyalásokkal kell leszögeznem, hogy az együttes bizottság tárgyalásainál ezzel a kérdéssel kapcsolatban felszólalt összes bizottsági tagok és az, illetékes hivatalos tényezők is elismerték és megállapították azt hogy amennyiben az Ofb. olyan jogkört gyakorol a földbirtokreform-törvény 49. és következő paragrafusai es a novella kapcsolatos 21. §-a alapján, amelynél fogva aíkkor is, amikor haszonbérletek nem lettek átvéve senkiáltal, a haszonbérleti szerződéstől a tudomásvételt megtagadta: ebben a tekintetben ez a gyakorlat nem felel nie g annak a törvényhozói gondolatnak és felfogásnak, amelyet magában foglalt ugy az alaptörvény, mint a novella. Kifejezetten megállapittatott. hogy erre soha nem gondolt senki, a szövegből ez ki nem magyarázható és csak egy kifejezésből, amely az illető paragrafus 4. kikezdésében van a tudomásulvételre nézve, analog az elővásárlási jog kérdésére vonatkozó rendelkezésekkel magyarázta ezt a jogát az, Ofb. ^ Akkor tehát, amikor nem a magam véleményét, hanem a bizottságban felszólalt összes tagok véleményét itt a magam részéről leszögezem... (Rassay Károly: De miért nem tesszük világosabbá a szöveget?) Mert felesleges. (Rassay Károly: A szerződés tudomásulvétele és az átvétel, ez két teljesen összekötött fogalom.) Az eljárás vonja maga után a tudomásulvétel kérdését, mert a törvény 49. %.-a értelmében a gazdasági albizottság határoz a tudomásulvétel kérdésében és tudomásul veheti akkor, hogyha esetleg valaki az ő tudomásulvétele ellen fellebbez a földmivelésügyi ministerhez, illetőleg eddig az Ofb.-hez azért, hogy birtok legyen átvéve kis haszonbérletekre, vagy pedig valamely altruista intézmény számára gyakorolja az átvétel jogát a földmivelésügyi minister. Ezért van itt a tudomásulvétel szó és megállapitást nyert, hoíry ez tévesen nyert értelmezést, és hogy ennélfogva ezzel a megállapítással szemben a földmivelésügyi minister urnák és a kormánynak nincsen szándékában a törvényt máskép értelmezni, mint olyan módon, hogy jóvá kell hagyni, tudomásul kell venni a haszonvételt, akkor annak átvételére sor nem kerül. Ha pedig igy van a dolog és tudjuk, hogy az átvételnek itt más értelemben nem lehet célja, mint szorosan szociális agrárpolitikai célokra, abban az esetben kikapcsolódik mindaz az érzelmi momentum, mindaz a nem I őszinte dolog, amiről itt szó volt, teljesen
