Képviselőházi napló, 1927. XV. kötet • 1928. július 5. - 1928. november 8.
Ülésnapok - 1927-199
34 Az országgyűlés képviselőházának 199. ülése 1928 július 5-én, csütörtökön. a minister felelni köteles, — az Írásbeli interpellációra irás'ban válaszol — ennélfogva alkotmányos kötelessége, hogy minden olyan esetben, amikor visszaél a törvény szellemével, vagy visszaél a közvélemény felfogásával, amelyet végeredményben a ministeri szélkiben mégis csak figyelembe kell venni, itt a Ház szine előtt feleljen, hogy mi)k. voltak azok a diskrecionális elhatározást befolyásoló indokok, amelyek őt erre az álláspontra késztették. Hive volnék annak, hogy a kérdések döntésre való előkészítésénél nagy szabadság biztosittassék a feleknek abból a szempontból, hogy helyes tényállást vigyenek a végső döntő faktor elébe. így én az észrevételezési jogot igen szabadon és széles mederben kívánnám kezelni, úgyhogy a jogorvoslati eljárás során egyrészt gyors határidők lennének biztositva, másrészt a jogaiban sértett félnek mód adassék, hogy védekezése és igazol illetékes tényező elé kerüljön. Ebben a tekintetben az albizottságnál megengedném még a szóbeliséget is; mert ez alkalmas fórum volna, ahol birói, közigazgatási és polgári elemek ülnek egyformán, mert hiszen, ugyebár tagja az ottani bíróságnak az elnöke, a főispán, a birtokos egyén, az erdészeti szakértő, a gazdasági felügyelő és azonkívül a közigazgatási bizottság két tagja. (Gál Jenő: Tessék ezt indítványozni!) Úgyhogy a magam részéről olyan széles, szabadságos medret kívánnék biztosítani, amelylyel a tényálás tisztázódik. Mert eddig talán arra méltóztattak célozni, hogy szükség volt arra, hogy a minister elé juthasson az a kérelem, az az ok, amellyel az illető érdekeltnek az álláspontja alátámasztható volna. Itt én nagyon t megszívlelendő dolognak tartanám, hogy a végrehajtási utasításban ebben a tekintetben a ministernek is joga legyen-e intézkedni, — de ha a Ház bölcsessége ugy találná ós a Ház véleménye a felszólalásokból ugy alakul, hogy ez helyesen befolyásolná a végső döntést, akkor a magam részéről örömmel látnék ilyen megoldást. Ennek az elővásárlás kérdésének a rendezésénél a felelősség szempontja az, amelyet elsősorban üdvözölni kívánnék, amikor ezt a ministerre bízzák. Méltóztassanak csak elgondolni, valamikor nagy vívmánynak tekintette a túloldal, hogy rábizták ezt a bíróságra és most a túloldal részéről halljuk a kifogást a bírósággal szemben- Pedig méltóztassanak figyelembe venni az Ítéleteknél, hogy főképen a döntő tanácsokban közigazgatási és curiai bírák adják meg azt a jogi nivót a tanácsnak, amely garancia arra, hogy ott nem lehet lamentálni, ott nem lehet akármivel előállni; csak az a fontos, hogy a védelemnek az alátámasztása kelő formában megjelenhessék a bíróság előtt; úgyhogy át is mehetne ez a közigazgatási bírósághoz, ahol ugyanazok a referensek, ugyanazzal a tudással és lelkiismerettel állanának a közigazgatási bíróság tanácsában, az itélet hordázására. Nagyban és egészben ezeket óhajtottam általánosságban megjegyezni, és nagyon szeretném, ha ezeknek a fontos kérdéseknek megvitatásánál a személyi szempontok kikapcsoltatnának. Méltóztassanak elhinni, távol áll tőlem minden abban a tekintetben, hogy felekzeti osztály vagy más kérdéseket kivannak döntő súllyal elismerni ezeknek a kérdéseknek az elbírálásánál. Kétségtelen azonban, ha a példák után nézünk, ha megnézem a francia forradalmi idők után való földbirtokpolitikai kiha-r tásokat, megállapítom, hogy azok közül, akiknek akkor a kezébe jutott a föld, ma utódaik nem élvezik a föld termelő, megtartó erejét és áldását, (Farkas István: De a föld megvan!) mert az egészen másoknak, vállalkozóknak kezébe került. Nálunk Magyarországon még van mód arra, hogy birtokpolitikai szempontok követésével a nagyobb, szélesebb latifundiumokat kisebb emberek kezébe juttassuk. Én ilyen módnak tartom az elővásárlási jog fentartását, annak helyes kezelésétől várom, hogy igenis, Magyarországon a földbirtokpolitika és a kisemberek földhözjuttatása egészséges mederben lesz munkáltató és előrevihető, különösen akkor, ha a parlament a pénzügyminister utján elegendő anyagi eszközt fog rendelkezésre bocsátani a kormánynak ezeknek a kérdéseknek munkálására, A szakaszt egyébiránt elfogadom. Elnök: Szólásra következik 1 ? Fitz Arthur jegyző: Csontos Imre! Csontos Imre: T. Ház! Méltóztassék megengedni, hogy ennél a szakasznál röviden felszólaljak. Azt hiszem, hogy a jogász uraknak teljesen igazuk van, amikor jogilag bírálják ezeket a dolgokat. Tökéletesen igazat adok nekik, mert hiszen jog nélkül nem élhet, nem állhat fenn semmi. Mindamellett mink meg a gyakorlati életből meritjük azt, amire ebben az országban a nagy többségnek szüksége van. (Malasits Géza: Nem kap bérletet az, aki be nem lép a karcagi pártba! — Élénk ellenmondások jobbfelől.) Elnök: Malasits képviselő urat kérem, ne méltóztassék közbeszólni! (Zaj.) Csendet kérek, képviselő urak! Csontos Imre: Méltóztassék megengedni, képviselő ur, ez olyan komoly dolog, amelyhez mindenkinek csak lelkiismeretesen lehet hozzászólni. Ez a helyzet ma azt parancsolja nekünk, akik látjuk az életet, hogy ezt a dolgot helyeseljük. Helyeselnünk kell pedig annál az oknál fogva, mert ez világos dolog. Ne beszéljünk itt felekezetekről, ne beszéljünk semmiről. Két csoportról beszéljünk. Van nagytőke és van nagybirtok, van kistőke és kisember, értve a kisbirtokosokat. Ez a két ellentétes dolog. Az a nagybirtok nem utaltatik át semmi tekintetben a kisemberek számára. Hogyan csinálták szándékosan a szegénységet Magyarországon, hogyan állították elől Úgyhogy nem tudott a szegény ember terjeszkedni semmi tekintetben, sok területén az országnak. Ott volt a tulajdonjog szerzése, nem jutott hozzá, ott, ahol nagybirtokok terjeszkedtek egyes községek vagy városok mellett. Oft volt ugyan a bérlet is, de ha mindjárt meghalt is az a kisember, mégsem tudott hozzájutni, mert hiába a nagybirtokos a nagytőkéseknek adta, akik könnyen hozzá tudtak jutni, könnyen a kezükbe kaparinthatták a bérletet. Ott nézte aztán 2000—1000 vagy 100 ember egy ember uralmát, egy ember jövedelemforrását, bámulták és a szegénységgel küszködtek.. . Hogyan állunk ezzel a témával? Megkap egy nagytőkés ezer vagy kétezer iholdat bérletbe. Ott van a községben ezer kisgazda s ha akármit csinál is. akkor sem tud boldogulni. (Kuna P. András: A sok gyermekkel nem tud boldogulni!) Azt kérdezem, mondják meg az urak jogilag, hogy helyes dolog-e az államérdek szempontjából, hogy egy nagybirtok inkább legyen a nagytőke kezében, mint száz meg száz kisember kezébe, akik azt meg is munkálják (Farkas István: Bizony sokkal jobb!) és becsületes életmódot folytathatnak. (Kuna P.
