Képviselőházi napló, 1927. XV. kötet • 1928. július 5. - 1928. november 8.

Ülésnapok - 1927-209

Az országgyűlés képviselőházának 209. ülése 1928 október 23-án, kedden. 295 nyira érdekelte, hogy nagyrabeosüli, nagyrabeosüli azért, mert az országnak nehéz időkben nagy szolgálatot tett, saját maga pedig lekötelezett, híve Kállay Tibornak. S amikor mindez elhangzik miniszterelnöki ajkakról, — amiknek igazságában és valóságában nincs okom kétel kedni, — akkor ezzel ellentétben két hét alatt azt kellett látnom, hogy valami rejtelmes szervezet is mozgatja azokat a

r gépezeteket, amelyek fölött egyedül és kizárólag csak a miniszterelnök úrnak volt vagy van törvény szerint rendelkezési joga. (Berki Gyula: Ügy van!) Megint felütötte tehát fejét egy jelenség, megint mellékhatalmak — vagy nevezzük őket bármiként — jelentkeznek. (Berki Gyula: És megint mutatkoznak a detektívek; én még tanú sem voltam a bíróságnál, de azért mindig detektívek futnak utánam! Erre van gondja a belügyminiszternek és kiváló államtitkárának! — Zaj — Felkiáltások jobbfelől: A nagyság átka! — Pintér László: Ha akad egy igazi ellenzéki, vigyázni kell rá!) Elnölk: Csendet kérek! (Berki Gyula: Egész nyugodt lehet, reám nem kell vigyázni! Vigyáz reám a jó Isten!) Szilágyi Lajos: T. Képviselőház! Ha arra gondolok, amit a miniszterelnök úr mondott és ha arra gondolok, hogy Kállaynak a kilépése napján budapesti telefonját cenzúra alá vonták ... (Élénk derültség és ellenmondások jobbfelől. — Igaz! Úgy van! a szélsőbaloldalon. — Gr. Bethlen István miniszterelnök: Kern hiszem. Az ilyesmit rögtön be kell jelenteni. — Fábián Béla: Minden ellenzéki képviselőnek cenzúra alatt van a telefonja! Három ember van megbízva a telefon-felügyelettel! — Ügy von! a szélsőbaloldalon. — Ellenmondások jobbfelől.) Hiteles forrásból tudjuk, hogy ennek a • cenzúrának kezdetén azok közül, akik Kállay telefonjával összekapcsoltattak, kiknek helyezték még cenzúra alá a telefonját és tudjuk azt is, hogy melyiket mikor kapcsolták. (Gr. Bethlen István miniszterelnök tagadólag int.) Ha a t. (miniszterelnök úr tagadja ezt, (Gr. Bethlen István miniszterelnök: Tagadom!) akkor csak az a helyzet áll fenn, hogy ez is olyan dolog, amiről a miniszterelnök úr nem tud, (Berki Gyula: Úgy van! — Malasits Géza: Dehogy nem!) — én koncedáiom, hogy nem tud, (Váry Abert: Nincs joguk kételkedni benne!) — tehát nem a legális hatálom rendelkezik e tekintetben sem, hanem egy másik, rejtelmes hatalom intézi ezeket a dolgokat. Ha pedig ez így van, t. miniszterelnök úr, akkor visszatérünk néhány esztendő előtti, parlamenti vitáinkra, amikor mi készséggel ajánlottuk fel a miniszterelnök úr számára a százperoentes támogatást, hogy ezt a második hatalmat letörje. Ez a készségünk most is meg van, most is a miniszterelnök úr mellett vagyunk, ha hajlandó és ha még le tudja törni ezt a második hatalmat. (Gr. Bethlen István miniszterelnök: Hol van akkor a diktatúra? Mindig azt mondják, hogy diktátor vagyok. — Élénk derültség.) Félő, hogy ma már^a miniszterelnök úrnak ilyenirányú törekvései sikerülni nem fognak. Én az ifjúsági rombolást is ide^ vezetem vissza. Ezt a rombolást rejtelmes erők rendezték, nincsen gazdájuk. Mint ahogy a Nagykanizsán történteknek sem volt gazdájuk, úgy nincsen gazdája annak sem, ki irányította az ifjúságot, ki küldte oda az ifjúságot, és ki áll most oda mellét kifeszítve: vállalom a felelősséget a történtekért. Felelős személyt tehát megint nem látunk; a hivatalból felelősek elhárítják maguktól a felelősséget. Ez az út lefelé vezet, ez az út nem oda vezet, ahovíá a nemzet törökszik. A nemzet Nagy-Magyarország felé vágyik és törekszik, ez az út, az ilyen események pedig nem hoznák közelebb, sőt eltávolítanak attól. Éppen ezért innen a parlament ülésterméből az összes pártok részéről egyhangúlag fel kell emelnünk tiltakozó szavunkat minden ilyen cselekmény ellen és mindig kérlelhetetlen szigorúsággal kell megbüntetnünk —• bárki legyen is felelős ezekért a dolgokért — bujto^ gatókat, a vezetőket. Valakit mindig felelőssé kell tenni, a történteket szigorúan meg- kell torolni, mert különben ezeknek a dolgoknak rossz vége lesz. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök: Petrovácz Gyula képviselő urat illeti a szó. (Malasits Géza: Na, húzd rá, Petrovácz!) Petrovácz Gyula: T. Képviselőház! Szükségesnek tartom, hogy az előttem elhangzott felszólalásokkal szemben, illetőleg azoknak kiegészítéséül, a Háznak erről az oldalról is megvilágíttassanak az elmúlt napok szomorú eseményei. (Malasits Géza: Világító sötétség!) A kronologikus sorrendet nem ott kell ' elkezdeni, ahol Pakots képviselő úr elkezdette. Ezeknek az eseményeknek a kronologikus sorrendje ott kezdődik, amikor az egyetemi tanács törvényadta hatáskörében a felvételeket a törvény expressis verbis kimondott szavai szerint végérvényesen elhatározta. (Pakots József: Bukott diákokat vett fel és jeles diákokat visszautasított! — Bródy Ernő: Töröljék el a numerus clausus-t, ott kezdjék! - Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Petrováez Gyula: Pakots t. képviselőtársam két hatalmas bőrönddel ment fel a kultuszminisztériumba (Bródy Ernő: Az kevés!) és követelte, hogy a zsidók számarányának megfelélő eddigi 6 százalék (Fábián Béla: Azt megszüntették!) helyett tényleg felvett 18 százalékon felül még egyes általa megnevezett egyéneket is vegyenek fel az egyetemre. (Zaj a szélsőbaloldalon.) , . A dolog továbbá ott kezdődött, amikor ugyancsak a mélyen t. baloldal a székesfőváros közgyűlési termét használta fel politikai propagandára, (Bródy Ernő: Nagyon helyesen!) amikor a baloldal ott azt kívánta, hogy a székesfőváros az egyetemi felvételek tárgyában... (Zaj. — Pakots József: És önöket ! leszavaztuk!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Petrovácz Gyula: ...feliratot intézzen a kormányhoz. Védtelenül sajnálom, azon az ülésen a jobboldal részéről nekem adatott az a szerencse, hogy megmondhassam az uraknak: meg fogják látni, hogy ennek az akciónak reakció lesz a vége. (Folytonos za) a balés a szélsőbaloldalon. — Bródy Ernő: Csak a kötelességeket fogadják el jogok nelkul. Propper Sándor: Ez volt az első biztatás! — Peyer Károly: Az ilyen titkos biztatások eredményezik ezeket az eseményeket! — 5>zilágvi Lajos: A községi párt is megszavazta! rf • \ ' I ''(''.'•fi-*'.' Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Petrovácz Gyula: Végtelenül sajnálom hogy ebben az ügyben a keresztény községi pártnak azt az álláspontot hogy

Q ezek: a politikai kérdések nem valók, a székesfőváros közgyűlése elé, (Bródy Ernő: Nem ^htakaï - Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Kulturális