Képviselőházi napló, 1927. XV. kötet • 1928. július 5. - 1928. november 8.
Ülésnapok - 1927-199
18 Az országgyűlés képviselőházának . tulaj don jogba, mint az elővásárlási jog gyakorlása esetében. (Felkiáltások a szélsőbatoldalon: Közérdekből!) Ami már most a közérdeket illeti, a kisajátítási törvényben fel vannak sorolva azok az esetek, amelyekben a törvény kisajátítást enged meg. (Rassay Károly: Ezt akartam elővétetni!) Ha vessem a kisajátítási törvényben, azt hiszem: annak 1, §-ában felsorolt pontokat és összehasonlítom azokat azzal a nagy közérdekkel, amelyet a földbirtokreform kérdése reprezentál, akkor kérdezem, hogy a kisajátítási jog statuálásának előfeltétele nincs-e meg ebben a tekintetben is? Ha pedig megvan, akkor azt hiszem, hogy a kormány liberálisabb alapon kezelte ezt a kérdést, amikor csak az elővásárlási jogot állapította meg és nem a kisajátítás jogát. (Rassay Károly: Ez nem argumentum, minister ur! Tessék a kisajátítási jogot teljesen keresztül vinni!) Ez teljesen komoly argumentum; mert ha veszem magának a kisajátításnak fogalmát, igen t. uraim, akkor nem helyezkedhetem más álláspontra, mint esak erre, hiszen ha a kisajátítási jog alapjára helyezkedem, ennek következménye az lenne, hogy én a Damokles-kardot minden birtokos feje felett tartanám. Ez a közérdek tudniillik ugy magyarázandó, hogyha egy birtokra a kellő számú érdeklődő, érdekelt odaáll és azt mondja: »mi itt vagyunk (Rassay Károly: Az magában véve még nem elég!) és mi ezt az egészet átvesszük«, és én a kisajátítás alapjára helyezkedem és közérdeknek fogadom el ezt. akkor ki kell sajátítanom minden birtokot, amelyre ez a tömeg jelentkezik. (Ugy van! .jobbfelől.) Akkor '. kérdezem, milyen hatása lenne ennek a kérdésnek a tulajdonjogra vonatkozólag, (Rassay Károly: Semmilyen!) milyen hatása lenne a gazdasági intenzivitásra vonatkozólag 1 ? Mert méltóztassanak meggyőződve lenni, hogy az a nagyobb birtokos, akinek számolni kell azzal, hogy a kisajátítás bármely napon lecsaphat a nyakába, nem fejtené ki azt az intenziv munkát, azt a szorgalmat, mint amelyet most kifejthet. (Ugy van! jobbfelől.) Már most, a t. képviselő urak állásfoglalása odakonkludált, hogy a teljes forgalmi^ értéket kell venni és ezt akarják ők a kisajátítási törvénnyel biztosítani. JDe kérdezem, hogy azok szerint a rendelkezések szerint, amelyek ebben a törvényben le vannak fektetve és amelyek szerint akkor, amikor a^földmivelésügyi minister ur az elővásárlási jogát gyakorolja és amikor neki kötelességévé van téve, hogy a szerződésben megállapított feltéltelek szerint vegye át azt az ingatlant, nincs-e biztosítva a legeslegmesszebbmenőleg az, hogy az az ino-atlan a maga forgalmi értékét megkapja? (Ugy van! jobbfelől.) Tisztára levetkőztetve ezeket a kérdéseket, igy áll a helyzet, amint kifejtettem. Azért a sérelemért, amelyet ez a törvény a tulajdonjog szentségén üt, merem vállalni a felelősséget, mert a tulajdonjognak ez a sértése komoly nemzeti közérdeket szolgál és ha ez a jog érvényesülhet és érvényesülhet olyan kezekben, mint amilyen kezekben az ee-yénileg most le van téve, (Mozgás a sziélsőbaloldalon. — Bródy Ernő: Nem egyénekről van szó!) meg vagyok róla győződve, hogy ez nemzeti szempontból érvényesül. Mindezeknél fogva én ezeket a jogi kifogásokat helytállóknak nem látom és kérem at. Házat, hogy ezekre való figyelem, nélkül méltóztassék a szakaszt elfogadni. (Élénk helyeslés .jobbfelől és a középen.) [99. ütése 1928 július 5-én, csütörtökön. Elnök: A földmivelésügyi minister ur kivan szólani. Mayer János földmivelésügyi minister: T. Képviselőház! Méltóztassanak megengedni. hogy a 6. §-szal kapcsolatos vita során elhangzót egyes észrevételekre néhány megjegyzést részemről is tehessek. (Halljuk! Halljuk!) Rassay Károly t. képviselőtársunk a tegnapi vita során szintén foglalkozott a 6. §-szal és visszatért azokra az időkre; amikor az első Nemzetgyűlés idején az alaptörvényt megalkottuk; ezzel kapcsolatban kifejtette, hogy annak idején az volt az alapelv, hogy a Földbirtokrendező Bíróság a törvényhozás utján azért kapjon felhatalmazást, hogy az alaptörvény 2. §-a alapján jelentkező szociálpolitikai igényeknek kielégítésére, megváltás utján bizonyos területeket igény bevehessen, hogy a földet kisemberek kezére juttassa, (Rassay Károly: Csakis, kizárólag!) később a Földbirtokrendező Biróság ettől az alapelvtől eltért és nem azt nézte, hogy mi a földbirtokpolitikai szükség, hanem azt nézte, hogy minél több földet vegyenek el egyes emberektől. Ugyanezt hangoztatta Baracs Marcell t. képviselőtársam is. Én azt hiszem, hogy ez igy nem felel meg egészen a tényeknek, mert hiszen a törvény a megválthatóság sorrendjét a 28. és a következő szakaszokban megállapította. Természetes dolog, hogy ennek a sorrendnek alapján a 28. § alá eső birtokok elsődlegesen voltak kisajátíthatok, tehát elsősorban ezek a birtokok kerültek megváltás alá és a megváltás során ezek a birtokok szenvedtek legtöbbet. Ennek azonban nem a Földbirtokrendező Biróság, hanem maga az alaptörvény az oka, amely a sorrendet igy állapította meg. Ami mármost az elővásárlási jog kérdését illeti, itt a felszólaló képviselő urak, különörsen az ellenzék részéről, ugy állították be a dolgot, mintha ebben a tekintetben valamilyen uj rendelkezést tartalmazna eiz a javaslat, (Ellenmondások a szélsőbaloldalon. — Bródy Ernő: Egy régi rossz!) pedig jól tudjuk, hogy már több, mint tíz éve gyakorolja az állam atz elővásárlási jogot (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Tudjuk!) és ennek az elővásárlási jognak gyakorlása folyamán semmi néven nevezendő nagyobb sérelmek nem történteik. (Bródy Ernő: Itt hallottuk!) Nem lehet olyan kormányzati intézkedés, amellyel kapcsolatban kirívó esetek elő ne forduljanak. Alz. az eset, amelyre itt Szilágyi Lajos t. képviselőtársam hivatkozott, a Földbirtokrendező Bírósággal van kapcsolatban. Ezt én nem ismerem, nem tudok ehhez hozzászólni, mert ez egészen uj dolog, amit én életemben most halloki először. De az sem elővásárlás, hanem juttatás volt. (Szilágyi Lajos: Most lehet reparálni a közeljövőben! — Rassay Károly: Nem elővásárlás az! — Zaj. — Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Rassay t. képviselőtársam kifejtette azt, h]ogy neki nincs kifogása az ellen, hogy amenynyiben nemzetvédelmi, vagy földlbirtokpolitikai szempontból bizonyos földterületekre szükség van, azok megszereztessenek az állam által. (Rassay Károly: Ugy van!) Az ő nézete szerint azonban ezeket a szükséges területeket nem elővásárlás, hanem kisajátítás utján célszerűbb megszerezni. Az igazságügy minister ur idevonstkozólag kifejtette a maga álláspontját, amelyhez én is teljes mértékben csatlakozom, mert hiszem a magántulajdon elvét sokkal mélyebben érintené a kisajátítás, mint ahogyan érinti az állami elővásárlási (Ugy van! Ugy
