Képviselőházi napló, 1927. XV. kötet • 1928. július 5. - 1928. november 8.

Ülésnapok - 1927-199

Àz országgyűlés képviselőházának 199. abból a földből 62 katasztrális holdat kapott? (Bródy Ernő: Abban a megyében főispán?) Utána néztem az* iratoknak és találtam az Ofb. irattárában egy iratot, amelyben a községi elöljáróság azt igazolja egy községi bizonyítványban, hogy a község lakosai ezt a megváltásra került birtokot annak a kedvezőtlen fekvése miatt nem kérelmezték. (Derültség a szélsőbaloldalon,) Ez nem igaz; ez a községi bizonyitvány hamis, ez a valóságnak nem felel meg. (Bródy Ernő: Micsoda? Községi bizonyitvány hamis? Még ilyet nem hallottam!) Méltóztassék a t. ministernek urnák autóba ülni, kiszállni Budakalászra, itt van közvetlen közel. Ha megállítja autóját, meggyőződhetik, hogy ez nem igaz; rut valótlanság, hogy a község lakossága ezt a földet nem igényelte volna. Egy községi bizonyitvány van tehát > az iratok között, amelynek eredetét senki sem tudja ^ megmagyarázni, de ott van és ennek alapján hozott Ítéletet az Országos Földbirtokrendező Bíróság. Legyen ez elriasztó példa az igen t. minister ur számára, amikor átveszi a közel jövőben megnövekedő hatáskörét. Ilyen lelkiismeretlen könnyelműség, egy (községi jegyzőnek és birónak ilyen módon kiállított bizonyítványa alapján elütik egy egész falu népét az őket megillető földbirtoktól és odajuttatják egy kedvencnek, Almásy Sándor főispánnak. (Jánossy Gábor: Bíróság előtt nem lehet kedvenc! Ott nincs kedvenc! — Zaj. — Bródy Ernő: De a minister ur előtt majd lesz kedvenc!) Nem akarok most bővebben kitérni arra, hogy a főispán ur kiket és hogy mozgatott meg, hogy ezt a birtokot a maga körme közé kaparintsa, de méltóztassék megkérdezni dr. Rácz János, volt képviselő urat, aki az elmúlt nemzetgyűlésen képviselőtársunk volt. Én megkérdeztem és ő maga közölte velem, — Ő szolnokmegyei képviselő volt — hogy a főispán ur nem átalotta ennek a képviselőtársunknak hétről-hétre leveleket nyakára küldeni, hogy járjon közbe az apósánál, Tóth Jánosnál, az Országos Földbirtokrendező Bíróság elnökénél, hogy ez az Ítélet minél előbb létrejöjjön és a főispán ur ehhez a birtokhoz hozzájusson. Méltóztassék Rácz János volt képviselő urat ebbein a tekintetben megkérdezni. (Bródy Ernő: Ez egy magyar biróság előtt nem történhetik meg!) Ö majd meg tudja adni a felvilágosításokat a minister urnák és szükség esetén, azt hiszein, azokat a leveleket is prezentálni tudja majd, amelyeket az ő megyei főispánja ebből az ügyből kifolyólag hozza intézett. Elnök: Ismételten kérem a képviselő urat, méltóztassék a tárgyhoz szólni. Szilágyi Lajos: Vissza akarván térni a tárgyra, nagyon kérem az igen t. földmivelésügyi minister urat, legyen gondja az ilyen községekre, amelyek áldozatai voltak az ilyen eseteknek, (Bródy Ernő: Jog kell, biróság kell, rendes garacia kell!) az ilyen, az egész magyar közéletben példátlanul szégyenletes eseteknek. (Meskó Zoltán: Ott van Kiskőrös városa! Ugyanaz! Az Ofb. hat évig tárgyalt, végül senki nem kapott semmit! — Zaj.) T. Képviselőház! Az előző szakaszban tárgyaltuk le, hogy minő sorrendben kell majd a juttatottaktól elvett vagy egyébként megüresedő ingatlanokat juttatni. Igen helyes ez a sorrend, jól csinálta, jól tervezte a minister ur. Helyes, hogy elsősorban a földműveseknek, a törpe- és kisbirtokosoknak, helyes, hogy ülése 1928 július 5-én, csütörtökön. 15 másodsorban a hazába visszavándorló földműveseknek, helyes, hogy csak "harmadsorban az érdemes középbirtokosoknak. Még itt is csak harmadsorban és helyes, hogy csak harmadsorban vannak megemlítve az érdemes középbirtokosok. Utánanéztem ebben a tipikus, botrányos példában annak, hogy vájjon itt minő eorredben történt az igénylés. Meggyőződtem róla, hogy magában az Ítéletben benne van, hogy többen folyamodtak ezért a földért. Valamenynyit érdemesnek ítélte az Országos Földbirtokrendező Biróság, de a 62 holdat mégis Almásy Sándornak adta oda azzal az indokolással, hogy 1906 óta állandóan és rendszeresen gazdálkodott, — ami nem igaz, mert nem is lakott ott — másodszor azért, mert Pomáz határában a saját 40 holdján okszerűen gazdálkodott, ami nem igaz, mert nem volt 40 hold földje, tehát a holdak száma sem stimmel, az okszerű gazdálkodás is valótlansága Továbbá azért, mert a szakismerete megvolt, amit nem vonom kétségbe, mert megítélni nem tudom, — mert instrukcióját könnyen kiegészíthette, mert kellő biztosíték látszott fenforogni arra, hogy a többtermelés követelményeinek megfelelő és okszerű gazdálkodás folytaására képes. Elnök: A képviselő ur beszédideje letelt; méltóztassék beszédét befejezni! Szilágyi Lajos: Tisztelettel kérem, méltóztassék beszédidőmet tiz perccel meghosszabbítani ! (Kuna P. András: Nem adjuk meg! — Zaj és felkiáltások half elöl: Megadjuk!) Elnök: Méltóztatnak a képviselő ur beszédidejét tiz perccel meghosszabbítani? (Igen!) A Ház az engedélyt megadja. (Zaj.) Csendet kérek! Figyelmeztetnem kell azonban a képviselő urat, hogy a Ház engedélye nem jelent egyszersmind engdélyt a tárgytól való eltérésre. Szilágyi Lajos: A 6. § kapcsán elriasztó példa gyanánt emlitem a minister urnák, hogy viszont a többi kérelmezőre azt mondotta ki az Országos Földbirtokrendező Biróság, hogy azok kevesebb biztosítékot nyújtanak az okszerű gazdálkodásra, ingatlanuk és felszerelésük akkor nem volt és nem nyújtottak adatokat vagyoni erejükről. Kérve kérem a minister urat, hogy ilyen közönséges, átlátszó dolgokba soha se menjen bele. Azt mondja egy indokolás, hogy nem nyújtottak adatokat vagyoni erejükről. Hát kérdezte-e őket az Országos Földbirtokrendező Biróság és kérte, követelte-e tőlük az adatokat vagyoni erejükről? Ki lehet-e azt használni, hogy kérvényükben nem tárták fel egész vagyoni helyzetüket? Egy ítélet indokolásánál megáll-e ez a körülmény? Itt megáll az ember esze. Érdekes, ha végignézi az ember ezt az Ítéletet, sehol nyoma sincs annak, hogy ez az Almásy Sándor nevezetű ur, tényleges szolgálatban lévő állami tisztviselő, főispán. Méltóztassék az ilyen dolgoktól tartózkodni. Azt hiszem, felesleges ugyan mondanom, de mégis megkérem a minister urat, hivatása teljesítése közben sohase méltóztassék belemenni abba, hogy elhallgattassanak ilyen fontos ténykörülmények, mert ez fontos ténykörülmény. Ilyen magas állami tisztviselő, a kormánynak egy politikai exponense folyamodik középbirtokért és ezt elhallgatja az ítélet indokolása! Vagy igaz és jogos az ő igénylése, vagy nem. Ha igaz és jogos, akor azt bele lehet bátran irni abba az Ítéletbe, nem pedig sunyin elhallgatni. Ilyet nem szabad semmi körülmények között tenni. Allitom, hogy Budakalászon igenis volt