Képviselőházi napló, 1927. XV. kötet • 1928. július 5. - 1928. november 8.

Ülésnapok - 1927-199

16 Az országgyűlés képviselőházának 1 földigénylő, ma is van, méltóztassanak meggyőződni róla, hogy volt és van. Ezt bizonyította a néhány évvel ezelőtt elhalt Baross János képviselőtársam, aki nagyon jól ismerte ezt a konkrét esetet és szóbahozta. Azóta nem történt semmi. (Rassay Károly: Mindannyian ismerünk pár ilyen esetet. A minister ur is ismer! — Bródy Ernő: Ez nemzetpolitikai szempont!) Amikor mi arról tanácskozunk, hogy minő sorrendben vegye tekintetbe a minister ur a hozzá juttatott igényléseket ós kérelmeket, amikor ilyen széleskörű felhatalmazást adunk a minister urnák, akkor igenis a nyilvánosság elé kellett vinnem az elmúlt esztendők történetéből ezt a szégyenteljes Ítéletet. Nem félek attól, hogy valaki kifogásolni fogja, hogy birói ítéletet birálok. (Bródy Ernő: Megtanuljuk, hogy kik az alkalmasak!) Ügy nem játszunk, hogy az Országos^ Földbirtokrendező Bíróság egyszer hatóságszámba, másszor biróságszámba megy. A fődolog, hogy a kritika tekintetében zabolázzam magam. Hát szó sincs róla! Nem fékezem magam és azt mondom, hogy az elmúlt esztendők történetéből a földreform végrehajtása közben tapasztalt rendellenességre, visszaélésre és protekcióra - szégyenteljesebb példát, elriasztóbb iskolapéldát nem lehet mutatni, mint a budakalászi eset. (Kima P. András: Fűti a bosszú Szilágyit! — Bródy Ernő: Nemzetpolitikai szempont! — Zaj.) , T. Képviselőház! Lehetséges, hogy eltérőek a vélemények abban a tekintetben, hogy talán már túlontúl is untatom a Házat (Bródy Ernő: Dehogy, nagyon érdekes!) e főispán ur ténykedéseivel, ellenben elfogadom az ellencáfolatokat. Én rendkívül súlyos vádakkal illettem már ebben a Házban ezt a főispán urat, de még egyetlenegy ember sem állt fel, aki az ellencáfolatot megadta volna. (F. Szabló Géza: Nem vagyunk rá hivatva! Megvédi ő magát!) A kormány részéről nem kaptam semminemű cáfolatot, tehát azok, amiket mondottam, megcáfolatlanul, a t. főispán ur megbélyegzése formájában, megörökíttettek a Ház naplójában. (Zaj.) Utóvégre az uralmon lévő kormányrendszer dolga, ha ezen túl akarja magát tenni. (Zaj a jobboldalon.) Ha ezen túl akarják magukat tenni, hatalmi szóval túltehetik magukat; szédületes nagy többség áll a kormány hátamegett, amellyel el tudja fogadtatni. (Zaj jobb felől.) Elnök: Kérem, képviselő ur, ha állandóan eltér a tárgytól, kénytelen leszek a képviselő úrtól a szót ismételt figyelmeztetés után megvonni. Kérem tehát, méltóztassék végre a tárgyra térni. Szilágyi Lajos: T. Képviselőház! Visszatérve a tárgyhoz, vannak oly községeink, ahol senki sem kapott földet. (Meskó Zoltán: Kiskő-" rösön!) Vannak oly községeink, ahol vitézek sem kaptak földet, és érdekes, hogy mindezek a falvak emellett nyögik mindennap a politikának hátrányait, amire példa a haldikölcsönök valorizálásának megtagadása és egyéb ehhez hasonló dolgok. A minister urnák tehát, mint akiről szent meggyőződésem, hogy mélységes utálat fogta el, mikor mindazt hallotta, amit most mondottam, és akiről tudom, hogy még gondolatban sem férhet hozzá gyanú, hogy ő ilyen utakra tévedhetne hivatása teljesítése közben, mély tisztelettel ajánlom pártfogásába azokat a községeket, ahol ilyen vagy ehhez hasonló esetek történtek. (Rassay Károly: Szóval az egész országot!) i 9. ülése 1928 július 5-én, csütörtökön. Elnök: Szólásra következik? Fitz Arthur jegyző: Feliratkozva nincs senki. Elnök: Ha senki sem kivan szólani, a vitát bezárom. Az igazságügyminister ur kíván szólani. (Halljuk! Halljuk! — Rothenstein Mór: Halljuk a ministert!) Pesthy Pál Igazságügyminister: T. Képviselőház! Szilágyi Lajos képviselőtársam imént elhangzott beszéde eklatáns bizonyítéka annak, hogy a földbirtok helysebb megoszlásának végrehajtása mennyire nem jogi

; hanem politikai kérdés. Épen ezért ez a beszed és ez a felszólalás ennek a szakasznak rendelkezései tekintetében teljesen megnyugtat. Megnyugtat abban a tekintetben, hogy az elvétel és a juttatás kérdése kivétetik a bírósági kézből és közigazgatási kézbe tétetik le. Ez tehát igen alapos és örvendetes rendelkezése ennek a javaslatnak. Erre a beszédre visszatérve, csak annyit akarok megjegyezni, (Halljuk! Halljuk! a szélsőbáloldalon.) hogy azt az inszinuációt, amellyel az igen t. képviselő ur az Országos Földbirtokrendező Bíróságot illette akkor, amikor azt mondotta, hogy Kácz János volt képviselő ur az apósánál járt ebben az ügyben... (Szilágyi Lajos: Azt nem mondtam. Máris máskép mondják. Én azt mondtam: a főispán leveleket irt Rácz Jánosnak, hogy járjon el ebben az ügyben!) Tudomásul veszem. Engem a kérdés ott érint, képviselő ur, ha ez az inszinuáció oda tendál, hogy ennek a kijárásnak lett volna eredménye és Tóth János földbirtokrendező bírósági elnök ur (Szilágyi Lajos: Akkor én ezt ugy mondtam volna el. Nem szoktam félni.) állásfoglalásának lett volna következménye, hogy a birtok oda juttattassék, ahová juttattatott. De ha à képviselő ur nem igy érti, akkor megjegyzésem erre vonatkozólag tárgytalan. A lefolyt vita során a szakasz jogi vonatkozásai tekintetében Gál Jenő t. képviselőtársam, valamint igen. t. demokratapárti felszólalt képviselőtársaim tették meg a maguk megjegyzéseit. Gál Jenő igen t. képviselőtársam általános megjegyzése elsősorban arra vonatkozott, hogy én vagyok felelős azért, hogy a magánjogi hatáskör kezelésének kérdése a bírói hatáskörből kivéve, közigazgatási hatáskörbe, a foldmivelésügyi minister ur kezébe tétetett le. Én ezt a felelősséget vállalom; vállalom azért, mert magának a kérdésnek érdemi tartalma az a kérdés, hogy a földművelésügyi minister ur él-e az elővásárlás jogával, hogy kinek juttatja a földet, politikai kérdés lévén a jogot nem tangálja. A jogot ott tangálja ez a kérdés, hia a földmivelésügyi minister ur ezt a jogot a törvényen kivül vagy a törvénnyel szemben nem törvényesen gyakorolja. Már pedig ennek megvan á remdiuma, mert a novella 6. §-ának rendelkezései érvényben maradnak továbbra is és az elővásárlási jog gyakorlása körül támadt vitás kérdések elbirálása az Ofb. hatáskörében, vagyis birói hatáskörben marad továbbra is. Amikor tehát jogról, a törvény alapján való gyakorlásról van szó és ez a kérdés vitássá lesz, akkor igenis, nem a földmivelésügyi minister ur dönt. hanem a törvény szerint az Ofb. Ezt kívántam elöljáróban általánosságban megjegyezni. A túloldalról elhangzott beszédek általában azt a kifogást emelik, hogy a törvényjavaslatnak ez a rendelkezése a tulajdonjog szentségét érinti és a tulajdonjog érinthetlenségének elvéA rést üt. Farkas Gyula igen t. képviselőtársam elmondotta már azt, hogy a tulajdonjog kérdé-