Képviselőházi napló, 1927. XV. kötet • 1928. július 5. - 1928. november 8.

Ülésnapok - 1927-199

12 Az országgyűlés képviselőházának lási jog- alapjain mástól nem lehet földet elvenni, csak attól, aki eladni akar, mert addig, amíg eladó birtolk nem jelentkezik, elővásárlási jog nincs. Ez az egyik kérdés. A másik az, hogy a régi földbirtokrendezési törvény 23. §-a módot adott az, államnak arra, hogyha túlmagasnak találta a vételárat, becsléssel állapit ja meg a forgalmi értéket és azon az áron kényszerítse a tulajdonost eladásra.. Ez a törvény a 23. § második bekezdését törli, tehát a vételár megállapítását is a földbirtokosra bízza. Sőt a javaslatnak 3. §-ában nemcsak azonos vételárat, de azonos szerződési feltételeket is kivan, tehát a tulajdonos állapitja meg, hogy ő akar-e eladni és ő állapitja meg, mennyiért, milyen feltételek: mellett adja el a földet és az állam csupán csak arra szoritkozik, hogy a tulajdonos által felállított feltételeket magáévá teszi és ilyen módon lép be az üzletbe, vevőfél gyanánt. (Ugy van! jobbfelől.) Nézzük már most ennek kihatásait. Azt méltóztatott mondani, hogy ez az árakat deprimálni fogja. Nem vagyok annyira közgazdász, hogy elvitázhatatlan tételeket állítsak fel, de azt tudom, hogyha az a vevő tudni fogja, hogy mellette és mögötte áll az állam elővásárlási jogával, amelynek módjában, áll őt az általa megígért vételár mellett a vételből kiszorítani, aikkor az én logikám szerint annak a vevőnek egyedüli védőeszköz© az lesz, hogy a tulajdonosnak minél magasabb vételárat és minél előnyösebb feltételeket kínáljon. Ez világos. Nem állítom, hogy ez megdönthetetlen tétel, de mindenesetre valószínűséggel bír ez, mert hiába fog a vevő 400 pengőt ajánlani, ha más valaki 500 pengőt is megad; kénytelen lesz ő is megadni. Ami a hitel kérdését illeti, én is elolvastam Hegedűs Lóránt cikkét, én azonban abban^ azt látom, hogy Hegedűs Lóránt az elővásárlás nélküli tudomásvétel megtagadás ese•tétől félti a magyar föld hitelét. Én elismerem, hogy ebben Hegedűs Lorántnak igaza van, de viszont méltóztatik nekem koncedálni, hogy a hitel kérdését az elővásárlási jog nem érinti. A hitelezőt tudniillik csak az érdekli, hogy értékesítés esetén megkapja-e pénzét. (Gál Jenő; Nem jól tetszett érteni a cikket!) Megengedem, hogy nem jól értettem. (Bródy Ernő: Amint a lakásügyet sem érti.) Én még nem vagyok olyan tudós, mint amilyen egy . pesti kolléga, (Derültség.) szerélny falusi ügyvéd vagyok, méltóztassék tehát megengedni,^ hogy a tudásnak arra a magas fokára még nem emelkedtem. (Derültség a jobboldalon.) Mindenesetre talán méltóztassék koncedálni, hogy amit mondok, őszinte meggyőződéssel mondom. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Ugyanabban a cikkben azonban, amelyről Gál Jenő képviselőtársam szólott avyal a bizonyos gyufahitellel kapcsolatban, más is van. Nem méltóztatott ugyanis rámutatni arra, hogy Hegedűs Lóránt ugyanebben a cikkben azt mondja, hogy az amerikai piacon a pénz ára 7% és hogy ne is ábrándozzunk arról, hogy valaha megint 4V2%-os pénzzel fog dolgozni a magyar gazdasági világ. {Gál Jenő: Megint nem értette meg!) Az állam által a kisembereknek juttatott hitel pedig 5%. (Bródy Ernő: És a haszon? — Gál Jenő: Más a hitel és más az üzlet! — Zaj.) Én tehát ettől a javaslattól azt várom, hogy fokozatosan, tehát a lehető legkisebb áldozattal fogja a magyar földbirtokmegoszlást abba az egyedül helyes irányba terelni, amely a nagybirtokok el darabol ásat, — hogy ismét Berki Gyula t. képviselőtársam 9. ülése 1928 július 5-én > csütörtökön. szavaival éljek — demokratizálását és az én kívánságom és célom szerint egy erős magyar kis- és középbirtokos osztály kialakulását fogja előidézni. Kötelességemnek tartom még kijelenteni azt, hogy amikor én magyar kisbirtokososztályról beszélek, a magyarságban nem ismerek sem fajt, sem felekezetet. Nekem az, aki velem együtt ennek a hazának hűséges fia, magyar és testvérem, legyen az bármilyen felekezetű is, legyen bevándorolt, vagy ősjogon ezen a földön tartózkodó. Én tehát azért fogadom el ezt a javaslatot, mert ez az általam helyesnek tartott irányt a legkisebb áldozattal mozditja elő. Csak egy mondatot akarok még mondani. Hogy ez a teher újból az annyi áldozattal terhelt magyar földre hárul, azt sajnálom, az nekem fájdalmas és Örömmel venném le róla ezt a terhet, ha más eszközt tudnék találni ennek a célnak elérésére. De mert nem tudok, ha fájó szivvel is, kénytelen vagyok ezt az ujabb áldozatot ismét a magyar birtokra hárítani. A szakaszt elfogadom és kérem egyúttal az általam beterjesztett módosítás elfogadását. (Helyeslés és éljenzés jobboldalon.) Elnök: Szólásra következik? Fitz Arthur jegyző: Haller István! Haller István: T. Ház! A javaslatnak ez a szakasza hosszabb vitát provokált, mint amilyen volt az általános vita. (Derültség.) Ezen nem is lehet nagyon csodálkozni, mert ebben a szakaszban kétségkívül elvi szempontok állanak egymással szemben, sőt azt mondhatnám, hogy világnézeti szempontok, ahogyan a felszólalásokban hallottam tényleg innen is, onnan is. Ezek az elvi, de egyes világnézeti különbségek is kiütköztek azokból a felszólalásokból, amelyekkel egyes képviselők hozzászóltak ehhez a javaslathoz. Én a javaslatnak ezt a szakaszát a magam részéről szükségesnek tartom, azt el is fogadom és azokat az aggodalmakat, amelyeket vele szemben t. képviselőtársaim . felhoztak, osztani nem tudom. Ennek magyarázatát kívánnám röviden előadni. Az előadó ur beszédében felhozta, hogy eddig a földbirtokreformtörvény alapján 927.000 katasztrális holdból 687.000 katasztrális holdat osztottak ki mezőgazdasági használás céljára és 254.000 házhelyet osztottak ki. Ez kétségkívül haladás abban az irányban, amely a magyar földbirtokmegoszlást igazságosabbá, modernebbé, — hogy azzal a szóval éljek, amelyet használtak — demokratikusabbá van hivatva tenni. Én ugyan a demokráciát nem nagyon szeretem ezzel a kérdéssel kapcsolatba hozni, mert azt hiszem, hogy sokkal helyesebb kifejezés a földbirtok helyesebb megoszlása gazdasági szempontból, mint a demokrácia, a liberalizmus vagy nem tudom milyen egyéb elvi szempontból. Bevallom, én nem vagyok megelégedve még ma sem a magyar földbirtokmegoszlással. Nem tartom azt ma sem ideálisnak, még ma sem tartom olyannak, hogy azt mondhassuk, hogy most itt meg lehet állni, a törvénnyel elértük azt a helyzetet, amely kívánatos, elértük azt a fejlődési fokot, amelyet helyesnek és sok ideig megtarthatónak mondunk. Még ma is az a helyzet, hogy nagyobb percentszámban van nagybirtok, mint kisbirtok. (Ugy van! a baloldalon.) Még ma is az a helyzet, hogy nagyon sokan vannak Magyarországon, akik földhöz szeretnének jutni, ha azonban a szabadforgalomra bízzuk az ő vágyaik érvényesülését, akkor földhöz belátható időn belül nem fognak hozzájutni. (Ugy van! a baloldalon.) A szabad-