Képviselőházi napló, 1927. XV. kötet • 1928. július 5. - 1928. november 8.

Ülésnapok - 1927-199

Äz orszánniiulés képviselőházának le forgalomban mindig a tőkében erős van óriási előnyben, előnyben vannak tehát mindazok, akik bárminő foglalkozásban tőkére tettek szert s akik véletlenül ugy látják jónak, hogy tőkéjük egy részét most már ingatlanba invesztálják. Náluk ez esetleg egyszerű tőkebefektetés, holott a magyar föld elaprózódását nem lehet ilyenféle szándékoktól függővé tenni, hanem itt tényleg annak a szándéknak kell elsősorban érvényesülést biztosítani, amely szándék direkt a föld megmunkálására, a földből való termelésre irányul, amely megélhetési bázist akar magának a földből teremteni, amely tehát nem spekulációs célból gravitál a föld felé, (Ugy van! a jobboldalon!) nem egyszerű tőkeelhelyezési lehetőséget lát a földben, hanem bázist, amelyen ő és családja talán évtizedeken, századokon keresztül dolgozhat, megerősödhet és a magyar földben olyan gyökeret ereszthet, amelynek kifejlődése/ hatalmas, népes magyar törzsnek lesz újból táplálója száz és száz éveken keresztül. Ebből a szempontból nézve a dolgot, azt kell mondanom, hogy a földnek nem szabad spekulációs eszköznek lennie. (Ugy van! a jobboldalon.) A földhöz csak azoknak van de facto joguk, csak azoknak aspirációit lehet előmozdítani, akik azzal a szeretettel közelednek a földhöz, amely szeretet nélkül igazi agrárfejlődést remélni nem lehet. A földet szeretettel és nagy önfeláldozással kell kezelni, és talán évtizedek munkáját kell beleölni abba a földbe, amig az csakugyan meghozza azt az eredményt, amely az ország közgazdasága és főképen mezőgazdasága szempontjából kívánatos. Ha egyszerűen csak a spekulációnak adom oda a földet, akkor megtörténhetik, hogy egy tőkeerős ember megvásárol egy földtulajdont és jön egy másik, tőkében még erŐsebb ember, aki ujabb konjunktúrát lát, annak az első már haszonnal adja tovább, s a föld gazdát cserélhet kétszer, háromszor, ötször is egymásután, minden spekuláns jól járhat vele, de a magyar mezőgazdaság feltétlenül vészit, mert azon a földön megfelelő intenzív gazdálkodás nem fog kifejlődni, az spekulációs objektum marad, a közgazdaság életének hasznot hozhat, de a magyar mezőgazdaságnak feltétlenül kárára lesz. Ez az egyik szempont. A másik szempont az, amire én először (hivatkoztam, hogy nem tartom ideálisnak a magyar földbirtokmegoszlást most sem. Ujabb földreformot azonban nem akarunk csinálni, miután kétségtelen dolog, hogy a földreformnak nagy előnyei mellett voltak nagy hátrányai is, hosszú időre bizonytalanná tette a mezőgazdálkodást, különösen azok részére, akiknek számítaniuk kellett arra, hogy le kell a földből adni- Viszont az uj birtokosoknál is bizonytalanná tette a mezőgazdálkodást, mert azok kezdetben talán nem rendelkeztek megfelelő szakértelemmel sem az önálló gazdálkodáshoz, de főképen nem rendelkeztek a szükséges invesztíciós eszközökkel. Csökkenés állott tehát mind a nagybirtokos, mind a földhözjuttatott gazdálkodása szempontjából. Az utóbbinak évek kellenek, amig el tudja érni termelésével azt a régi kisbirtokost, aki talán már gyermekkorától kezdve beletanult apja, mesterségébe és így ő már csak haladhat, holott a másiknak a kezdő iskolába kell járnia. Ilyen földbirtokreformot nem akarunk csinálni. ï)e ha nem akarunk ilyent csinálni, akkor meg kell adni a módot és lehetőséget, hogy a földbirtok további elaprózódását a felelős földimivelésügyi minister figyelemmel kisérí. ülése l§2è július 5-én, csütörtökön. 13 hesse és irányíthassa. Én tehát, akkor, amikor a törvényben megadjuk a lehetőséget a ministernek arra, hogy a földbirtok elaprózódását és a földbirtokforgalmat irányithassa és befolyásolhassa, ezt épen a demokrácia szempontjából abszolúte szükségesnek tartom. Én a magyar kisbirtokos szempontjából is szükségesnek tartom ezt, de szükségesnek tartom az uj kisbirtokos szempontjából is, mert azt remélem, azt várom tőle, hogy az a földhöz juttatott, aki most egy-két hóidat kapott, — ismerve a magyar ember természetét, hihetetlen kitartását és takarékosságát — ha meg tudja vetni valahol a lábát a magyar földön, néhány esztendő múlva abba a helyzetbe fog kerülni, hogy ujabb egy-két holddal kiegészítse és végül valóságos kisbirtokossá legyen. De hogy tudom azt biztosítani, hogy az uj kisbirtokos, vagy a régi birtokos hozzájuthasson a szabad forgalomban valamihez? Ott olyan versenynek van kitéve, amellyel nem tud megbirkózni. Jön a tőkében erősebb. valaki idegen, aki földre aspirál, az meg tudja fizetni. Annak a tulajdonosnak, aki eladja földjét, sokkal kellemesebb egy féllel szembenállni, talán kisebb összeget is egyszerre megkapni, mint esetleg évek során részletekben megkapni kisembertől a föld árát. Magától tehát, ha teljesen szabadjára bizzuk, nem lesz hajlandó segítségére lenni a kisexisztenciáknak, hogy a maguk kisbirtokát kiegészithessék. (Ugy van! Ügy van! a jobboldalon.) Szükség van tehát arra, hogy a földbirtokelaprózodá'St felelős tényező irányithassa Magyarországon, mert hiszen, hogy ez az irányítás azt a célt fogja szolgálni, hogy tényleg a megerősödött kisexisztenciákat fejleszti tovább. (Helyeslés a jobboldalon.) Másrészt, ha szolgálja esetleg a középbirtokosságot is, abban sem látok semmiféle veszedelmet. Ha a 100 holdasnak segít birtokát 200-ig felemelni, vagy a 200 holdasnak segít, hogy 500-ig tudjon jutni, abban semmi veszedelem nincs, mert ezekre a birtokkategóriágra abszolút szükség van. Ilyen kategóriáknak kell lenniök, mert ezek a kisbirtokosság igazi nevelői. Én tehát azt gondolom, hogy ebben sem agrárius szempontból, sem a demokrácia szempontjából, sem szociális szempontból semmiféle komoly kifogást találni nem lehet. (Jánossy Gábor; Sőt ellenkezőleg!) Semmi kifogást nem lehet tenni az ellen, hogy vájjon a hivatott tényező milyen szempontok szerint fogja elbírálni az alkalmasságot. Itt belevetették természetesen, hogy egyik és másik állampolgár között különbséget fog tenni a politikai hatóság és azt fogja mondani, hogy az egyiket alkalmasnak tartja, hogy magyar földhöz jusson, a másikat nem tartja alkalmasnak. Azt fogja mondani az egyik esetben, hogy él az elővásárlás jogával, mert nem látja az illető személyt alkalmasnak, a másikkal szemben nem él ezzel a joggal. Ez az emiitett állítás bizonyos gyanúsítást involvál magával, mert feltételezi, hogy a hivatott hatóságok nem fognak azzal az objektiv pártatlansággal eljárni, amelyre őket állásuk és törvényes felelősségük kötelezi. Én nem akarok erre a térre átmenni. Feltételezem, hogy miután itt több bizottság és hatóság tanáccsal segíti a felelős tényezőt abban, hogy hogyan gyakorolja ezt az elővásárlási jogot, ezt a hozzájárulási, vagy megtagadási jogot, azt gondolom, hogy ez elég garancia lesz arra, hogy itt mellékszempontok ne érvényesüljenek. Mert én is minden efféle szempontot mellékszempontnak tekintek. Szerintem nem szabad semmi más szempontot figyelembe venni, mint kettőt. Az egyik esetben a főszempont az, hogy vájjon annak a birtok-