Képviselőházi napló, 1927. XV. kötet • 1928. július 5. - 1928. november 8.

Ülésnapok - 1927-204

166 Az országgyűlés képviselőházának Elnök : Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Pakots József: Igen i Képviselőház! (Haljuk! Halljuk! a szélsőbaloldaton.) Az után a vita után, amely itt az államtitkár ur és Rassay Károly t. képviselőtársam között lezajlott, kissé kényes helyzetben vagyok, mert félek attól, hogy az államtitkár urnák nem lesz módja ugyanazokkal az indokokkal megmagyarázni bizonyos rendelkezésnek, alapszabályjóváhagyásnak kiadását, mint amilyen indokokkal magyarázta itt ennek a naptárrendeletnek kibocsátását. A naptárrendeletre azt mondja a t. belügyminister ur, illetőleg az államtitkár ur, hogy nemzeti, közerkölcsi, szociális és kulturális szempontok vezették akkor, amikor ezt a rendeletet kiadta. Most meg kell kérdeznem a t. belügyminister urat, hogy vájjon nemzeti, szociális, közerkölcsi és kulturális szempontok okozták-e azt, hogy a Magyar Hirlapirók Egyesülete című egyesülés alapszabályait jóváhagyta, amely Magyar Hirlapirók Egyesülete című egyesülésnek egyetlenegy tagja soha hirlapiró nem volt ? A t. minister ur nem vizsgálta meg akkor, amikor az alapszabály tervezet eléje került, hogy kik azok, akik annak az egyesületnek vezetőségében, választmányában, igazgatóságában, szóval a rendelkezések értelmében előirt struktúrájában szerepelnek, hanem leküldte ezt a fővároshoz, az elöljárósághoz megvizsgálás céljából, hogy azok az illető egyének, akik ezt az egyesületet alapították, csakugyan hirlapirók-e és ez az egyesület jogosan viselheti-e a Magyar Hirlapirók Egyesülete címet Ugyanis egy különös, igen érdekes és botrányos eset vetíti elénk hirtelen ennek a homályos multu és senki által nem ismert egyesületnek létezését. Tudvalevő, hogy a magyar hirlapirótársadalomnak van négy komoly, tiszteletreméltó hivatalos testülete és egyesülete, ezek: a Magyar Újságírók Egyesülete, a Katolikus írók és Hirlapirók Pázmány Egyesülete, a Magyar Újságírók Nyugdíjintézete és az Ujságirók Szanatórium Egyesülete. Ahány újságíró Magyarországon él, az tisztában van vele, hogy ezek azok a bizonyos szaktestületek, amelyeknek keretében az ő gazdasági, szellemi és erkölcsi érdekeik képviselve vannak. Soha egy ujságiró nem hallott arról, hogy a belügy m inisterium jóváhagyta volna egy olyan egyesület alapszabályát, amely a Magyar Hirlapirók Egyesülete címét viselheti. Véletlenül egy csúnya, nagy és utálatos botrány kapcsán, amely Siófokon fordult elő, kiderül, hogy 1924 ben a belügyminister ur egy a lapszabály ter vezetet hagyott jóvá Okleveles Hirlapirók Szövetsége címén. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Ha az ember keresi, hogy kik az Okleveles Hirlapirók Szövetségének tagjai, akkor önkénytelenül is vissza kell menni a szomorú áldatlan kurzuskorszak legelejére, amikor ugy akarták megtisztítani a közélet szellemi mechanizmusát, amikor ugy akarták az ujságirást és a sajtót erkölcsi nivóra és magaslatra emelni, hogy sajtóakadémiát létesitettek, amely sajtóakadémiában az ujságirást akarták tanítani. (Peyer Károly : Sajtóakadémia hülyék vezetésével ! — Bródy Ernő: Tantárgyak előadása!) A sajtóakadémia több-kevesebb bukdácsolás után valahogyan a részvétlenségben elmúlt, állítólag azonban képzeletileg van még sajtóakadémia, mert csodálatosképen a főváros jónak tartja évenkint bizonyos összegeket juttatni a sajtóakadémia céljaira. (Zaj a baloldalon.) Ez az Okleveles Hirlapirók Szövetsége megjelölés tehát egyenesen erre utal, nyilyánvalóan a sajtóakadémia oklevéllel elbocsátott tagjainak az úgynevezett hivatásos vagy okleveles hírlapíróknak gyülekezete vagy alakulása lett volna. (Peidl Gyula : Szóval a kártyázást tanulják meg ott 204. ülése 1928 július 24-én, kedden. oklevéllel.) Később azonban ezt a nevet — ugylátszik — a belügyminister ur jóváhagyásával megváltoztatta és igy alakult meg a Magyar Hirlapirók Egyesülete. Most a Magyar Hirlapirók Egyesülete első jelentkezése időpontjában csúnya hotrány központjába került. Siófokon egy kártyaklubot alakítottak a múlt év július 13-án. Megjelentek a szokásos rekvizitumok, amelyek egy kártyaklubhoz tartoznak, éjnek idején belopták egy villába a bakk-asztalt és a Chemin de-fer asztalokat, felütötték a tanyájukat és két napon keresztül folyt a legszörnyűbb, legutálatosabb hazárdjáték. Ennek a klubnak születését az idézte elő, hogy az államrendőrség detektivkara szétrobbantotta az ottani játékkaszinót, úgyannyira, hogy azok a kétes exisztenciák, akik az ilyen kártyajátékból szoktak élősködni, egy másik megélhetési lehetőséget kerestek maguknak s igy a Magyar Hirlapirók Egyesülete címén megalakították az uj kártyaklubot. Igen nevezetes és érdekes, hogy a belügy min isterium ennek a kártyaklubnak létesítéséről tudomással bírt, mert Siófok fürdőbiztosa, amikor a Magyar Hirlapirók Egyesülete ott kaszinószerü életet akart élni, kifogást emelt ez ellen és kijelentette, hogy lezárja a kaszinót, mert nem tudja, van-e erre belügyministeri engedély. Erre produkáltak neki belügyministeri engedélyt 24 órán belül és e belügyministeri ' engedély alapján megindult ott a játék. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Hallatlan! — Bródy Ernő: Oklevél alapján!) Nem foglalkozom ennek az egész ügynek azzal a botrányos részével, amely a hazárdjátékra tartozik, hanem annak erkölcsi részével foglalkozom, amely súlyosan érinti a magyar ujságirótársadalmat. Tudomásom szerint a magyar ujságirók hivatalos testülete, a Magyar Ujságirók Egyesülete a tegoapi napon a helyettes ministerelnök úrhoz, valamint a belügyminister úrhoz is beadványt intézett, amelyben tisztelettel kérte az illető minister urakat, méltóztassanak az újságíró-társadalom tisztessége érdekében sürgős vizsgálatot indítani a Magyar Hirlapirók Egyesülete ellen, amely nevével és azzal a botránnyal, amely hozzáfüződik, kompromittálja az ujságiró-társadalmat. Magyarországon az elfogult társadalom nagy részében antizsurnaliszta irányzat volt és ez az antizsurnaliszta irányzat rendkívül erős volt a múlt esztendők folyamán. A becsületes, kötelességét teljesítő, a Jegnemzetibb épitő munkában résztvevő ujságiró számára szörnyű hendikep volt a társadalomnak ez az antipatiája, ez az ellenszenve s a társadalom legjobbjai fogtak össze azért, hogy a sajtó munkásának presztízse helyreállittassék. Ebben a tekintetben épen a t. helyettes ministerelnök ur járt elől jó példával, amikor a Magyarországi Ujságirók Nyugdíjintézetének elnöki tisztét elvállalta és maga a ministerelnök ur is eztn a példán elindulva, elfogadta ennek az intézetnek tiszteletbeli tagságát. Amikor a kormány tagjai maguk is érzik, hogy nemzeti szükség, hogy a sajtó, amelynek hivatása eminens, prominens, a nemzet boldogulása, kulturális, szociális és gazdasági fejlődése szempontjából, arra a piedesztálra emeltessék, amely megilleti, hogy olyan fontos tényező legyen, amelynek jelentősége semmi meg nem értés vagy elfogultság által el ne homályosittassék, amikor tehát a kormány t. tagjai is ezen az állásponton vannak és amikor végre eljutottunk ahhoz a nyugalmi állapothoz, hogy felelőtlenül nem lehet a sajtó munkásait ócsárolni és rágalmazni, és minden bűncselekményért vagy minden közéleti rothadásért és közéleti korrupcióért, amely nyilvánosságot nyer a sajtón keresztül, a sajtóban keresni a bűnbakot és nem az eredendő okokat ostorozni, amikor ez a helyzet beállott, akkor a magyar ujságirók társadalma kö-