Képviselőházi napló, 1927. XV. kötet • 1928. július 5. - 1928. november 8.

Ülésnapok - 1927-204

Az országgyűlés képviselőházának 204. ülése 1928 július 24-én, kedden. 165 és közerkölcsiség fogalma rendkívül tartalmas fogalom, ennek következtében az államtitkár ur joggal használhatta ezt a kifejezést: »diszkrecionáriusfelhatalmazás« természetesen— ismétlem — a J. §-ban ^megszabott anyagi határok között. (Zaj a szélsőbaloldalon. - Rassay Károly : Ez a helyes. A rendelet azonban mást mond ! — Friedrich István: Akkor minek a rendelet.) Ami a rendeletet illeti, én mint jogászi szakismerettel el nem homályosított lelkű ember (Élénk derültség.) azt látom, hogy a törvényesség és a törvénytelen mivolt szempontjából legalább is vitatható a kérdés. Ez a minimum, amit koncendálniok kell a rendelet ellen felszólalóknak, mert hiszen a közrend és közerkölcsiség fogalma tényleg nincs taxatíve megállapítva a tartalmában. (Ugy van, a jobboldalon.) Ennek következtében, ha a rendelet nem ütközik bele a 4 §-ban megállapított materiális keretekbe és azon nem megy túl, (Ugy van ! a szélsőbaloldalon ) abban az esetben törvénytelennek nem mondható. Én- azonban mást akarok mondani. (Halljuk! Halljuk!) Azt akarom mondani, t. Ház, hogy talán ne vitatkozzunk most itt a rendeletnek törvényes vagy törvénytelen mivoltáról, meg fogják majd a jogászi szakértelemmel felékesitett lelkek ezt a kérdést oldani, ellenben méltóztassanak venni a kérdést a praktikus oldalról. Ez a rendelet kiadatott kétségen kívül azzal a célzattal, nem hogy a sajtószabadságot érintse, (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Na! Na!) hanem azzal a célzattal, hogy azokat az anomáliákat, ezekat a nép lelkét tényleg szennyező, mételyező, romboló vagy legalább is rombolni akalmas naptáraknak kinyomatását megakadályozza, aminthogy meg fogja akadályozni a belügyminister ur a kolportázsjognak meg nem adásával akkor, amikor már kinyomták és szét akarják osztani. (Rassay Károly: De pozitív követelményeket állit fel!) Ennek következtében várjuk meg a rendelet értelmezését. (Zaj a szélsőbalodalon. — Farkas István: »Várhatsz babám, elvárhatsz«!) Én azt hiszem, hogy a t. Házat, mint törvényalkotó testületet és mint kormányt ellenőrző testületet az érdekli, hogy először : a törvényen, amely megvan, sérelem nem esik-e, másodszor : hogy gyakorlatban a törvény alapján kiadott rendelet valóban a törvény szellemében haitatik-e végre. Lesz a t. Háznak módja arra, hogy amennyiben a rendelet tényleg ugy hajtatnék vézre, hogy beleütköznék ebbe a 4. §-ba, vagy általában a sajtószabadság gondolatába, vagy pedig nem azt a célt kivánná szolgálni, amelyet kimondottan szolgálni hivatott, (Propper Sándor: Ez már előzetes cenzúra !) mondom, ebben az esetben mindig lesz módja a t. Háznak arra, hogy felszólaljon és észrevételeit ezzel szemben érvényesítse. Én azért szólaltam fel, hogy kérjem a t. Házat, ne méltóztassék a rendelettel kapcsolatban egy sajtószabadságról szóló jogi vitát inszeenirozni, mert hiszen ez a rendelet sajtószabadságot érinteni — az én legjobb megítélésem szerint — valóban nem kivan. (Helyeslés jobbfelől. — Rassay Károly : Akkor küMjék át az igazságügyministeriumhoz kodifikálás végett !) Elnök : Határozathozatalnak helye nincs. (Sztranyavszky Sándor államtitkár szólásra jelentkezik.) Kivan még nyilatkozni a belügyi államtitkár ur? (Sztranyavszky Sándor államtitkár: Igen, személyes ^kérdésben is.) Megadom a szólás jogát. Sztranyavszky Sándor államtitkár : T. Ház ! Hálás vagyok a helyettesministerelnök urnák azért, hogy olyan kegyes volt (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Megvédeni!) és megkönnyíteni az én helyzetemet azzal... (Peyer Károly : Ezután a védőbeszéd után a jelölt megbukott ! — KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XV. Derültség a szélsőbaloldalon. — Zaj jobbfelől. — Malasits Géza: Megrepedt már a bálvány, hiába!) Meg vagyok győződve arról, hogy ha Peyer képviselőtársamtól függne, akkor már a bukás régen bekövetkezett volna. (Peyer Károly : Ugy van ! Teljesen egyetértek ! — Derültség.) Miután azonban ez egyelőre nem tőle függ, engedje meg, hogy tőle függetlenül előadjam mondanivalóimat. (Peyer Károly : Kapja be a mentőhorgot ! — Meskó Zoltán : Kapja be maga ! — Derültség\) Csak három kérdésre kivánok kitérni. Az egyik az, hogy maga Rassay Károly t. képviselőtársam olvasta fel ' a törvénynek azt a mondatát, amely ugy szól, hogy (olvassa) : »A belügyminister az utcai terjesztést megtilthatja.« Az tehát, hogy megtilthatja, már ebben benne van az a diszkrecionális jog, hogy megtilthatja. (Rassay Károly : Tessék államtitkár ur továbbolvasni azt a mondatot! — Szónok továbbolvas) : »A belügyminister az előbbi bekezdésben felsorolt valamelyik okból egyes sajtótermék utcai terjesztését megtilthatja.« (Rassay Károly : Nahát!) A helyettesministerelnök ur már rámutatott arra, — s kérem méltóztassanak megengedni, hogy én is rámutathassak — hogy a közrendbe és a lözerkölcsiségbe mikor ütközik bele valami. Az is nagyon vitatható ; az egyik álláspont szerint már beleütközött, a másik álláspont szerint még nem ütközött bele. (Rassay Károly : A rendeletben más van!) Ott is a belügyminister van hivatva megállapítani, hogy mikor ütközött bele és mikor nem. (Rassay Károly : De pozitiv követelményként állította fel. hogy hasznos legyen!) Most bátor vagyok rámutatni arra, hogy Rassay Károly igen t. képvisetőtársam azt mondotta, hogy 1914-ben én, mint képviselő, jelen voltam itt és csodálkozik rajta, hogy a törvényt én nem ugy magyarázom, mint ahogyan ő. (Rassay Károly: Amint meghozták!) Méltóztassék megengedni, hogy erre vonatkozólag kijelenthessem, hogy én az 1914-iki parlamentnek tagja voltam, én a munkában igenis, résztvettem, de hogy én mit magyarázok ki az ott hozott törvényekből és indokolásokból, (Fábián Béla : Ez az!) méltóztassék megengedni, hogy ezt nem a Rassay képviselő ur magyarázata alapján, hanem a magam meggyőződése alap ián tehessem meg. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Helyeslés jobbfelől.) Elnök : Cendet kérek ! Sztranyavszky Sándor államtitkár: Azonkívül méltóztatott hivatkozni arra, hogy Tisza István szellemének megvédése érdekében is szükségesnek tart bizonyos kijelentést. Méltóztassék nekem megengedni, hogy én, aki a Tisza István pártjához tartoztam és Tisza Istvánnak hű-égés közkatonája voltam az 3914-től 1918-ig terjedő parlamentben, kijelenthessem, hogy Tisza István szellemének védelmére velem szemben igen t. képviselőtársam nem hivatott. (Zaj szélsőbaloldalon. — Rassay Károly : Hát a testét is megvédhette volna! — A testét védte volna meg !) Elnök : Áttérünk az interpellációkra. Az első interpelláció Pakots József képviselő ur interpellációja a belügyminister úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpellációt felolvasni. Fitz Artur jegyző (olvassa) : »Interpelláció a m. kir. belügyminister úrhoz a Magyar Hirlapirók Egyesülete körül felmerült botrány tárgyában. 1. Van-e tudomása a minister urnák arról, hogy 1924. év óta Magyar Hirlapirók Egyesülete címén olyan egyesület alakult, amelynek egyetlenegy hivatásos hírlapíró tagja nincs ? 2. Mi az oka annak, hogy a minister ur ez Egyesület alapszabályait engedélyezte anélkül, hogy meggyőződést szerzett volna arról, vájjon az Egyesület tagjai csakugyan hirlapirók'? 24