Képviselőházi napló, 1927. XV. kötet • 1928. július 5. - 1928. november 8.

Ülésnapok - 1927-202

142 Az országgyűlés képviselőházának ságróL Tény, hogy börtöntöltelék, fegyháztöltelék szervezkedik itt különböző ihazug jelszavak alatt. Azt híresztelik, hogy őket a kormány nevében a belügyminister ur védi. Látjuk, hogy felvonulnak esténíkint az utcákon és rendőrök szalutálnak nekik. Tény az, én magam láttam Salgótarjánban, hogy ezeket a »Sasokat« a csendőrök képezték ki a csendőrgyakorlótéren. Magam győződtem meg arról, személyesen láttam, hogy Salgótarjánban járőrbe ment egy csendőr és két ilyen »Sas«. Kérdem a belügyminister urat, illetőleg helyettesét, van-e tudomása erről? (Sztranyavszky Sándor: Nincsen!) Az ő tudtával és beleegyezésével történt-e ez? (Sztranyavszky Sándor: Nem!) Ha nem, akikor méltóztassék érvényt szerezni annak, hogy ez a fegyháztöltelék ne hozzon ujabb bizonytalanságot a főváros lakosságára. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: A belügyminister ur képviseletében a belügyi államtitkár ur kivan válaszolni. Sztranyavszky Sándor: T. Ház! (Esztergályos János: Csak snájdigul! — Derültség. — Felkiáltások jobbról: Meglesz! — BorbélyMaczky Emil: így szokott, sőt szeret is! — Halljuk! Halljuk!) A belügyminister ur megbízásából leszek bátor Peyer Károly iképviselőtársam interpellációjára a választ megadni. Az interpelláció bevezető szavaiban Peyer Károly képviselő ur azt mondotta, hogy a forradalmak és az ellenforradalom sok salakot vetettek fel. Ezt az állítást magamévá teszem, teljes mértékben aláirom és kijelentem, hogy ennek a forradalmak és az ellenforradalom által felszínre vetett^ salaknak eltávolítását a közéletből és a közélet minden teréről a belügyi kormányzat elsőrendű feladatának tekinti (Élénk helyeslés és éljenzés a jobboldalon és a középen.) és amennyiben Peyer képviselő ur vagy a túloldalon ülő képviselőtársaim közül bárki nekünk ebben a munkában segítségünkre jön, mi ezt csak hálával és köszönettel fogjuk fogadni. (Helyeslés. — Borbély-Maczky Emil: Korrekt beszéd! -Kabók Lajos: Varjúik meg a végiét!) Ami azt illeti, hogy a csillaghegyi esetben, amelynek teljes leírása itt van a kezeim között, a hatósági közegek vagy a csendőrség a feketeinges Sasoknak támogatására ment volna, erre az állításra vonatkozólag kijelenthetem, hogy ez a ténynek meg nem felel. Ellenben a ténynek megfelel az, hogy a Sasok közül egy a feleségével és gyermekeivel Csillaghegyre ment ki rokonai látogatására. (Derültség a szélsőbaloldalon.) Ezt a Sast több Sas kisérte (Esztergályos János: Már fals! — Zaj a szélsőbaloldalon.) valószínűleg nemcsak azért, hogy rokoni látogatást eszközöljenek, (Peyer Károly: Tizenhatan jöttek ki) hanem azért, hogy a munkásság körében a maguk eszméit hirdetni törekedjenek. {Egy hang a jobboldalon: Nagyon okosan! — Borbély-Maczky Emil: Mind a tizenhat tolvaj volt? — Peyer Károly: Muszáj annak pont Paksról lennie? — Zaj.) Méltóztassék megengedni, hogy kérjem a t. képviselő urat és a képviselő urakat, hogy ajándékozzanak meg türelmükkel, és törekedni fogok teljesen nyugodt és tárgyilagos választ adni és kérem képviselőtársaimat, legyenek ebben segítségemre azzal, hogy közbeszólásaikkal ne zavarjanak. (Helyeslés a jobboldalon.) A Csillaghegyen megjelent Sasok — köztük asszony és gyerek — elmentek egy munkás lakására és azt a munkást lakásán felkeresve, nála időztek. Amikor őket azok a munkásasz202. ülése 1928 július 11-én, szerdán. szonyok és otthon levő munkások, akik a környéken laknak és szociáldemorata beszervezett munások, meglátták, a ház előtt többen öszegyültek, velük szemben ellenséges magatartást tanúsítottak, fenyegették és nem épen a leghizelgőbb kitételekkel és jelzőkkel illették őket. (Propper Sándor: Kinél volt a fokos?) Ezeknél nem volt fokos, ez megállapítást nyert. Rá fogok térni majd a fokosra is, mindenesetre azonban megállapítást nyert, hogy ezeknél fokos nem volt. Ezek uniformisban voltak, de fokos nélkül jelentek meg. (Propper Sándor: Akkor ez a fokos az égből pottyant le!) Nem az égből pottyant le, hanem egy később odajött öt főből álló csoport egyik tagjánál volt, erre is rá fogok térni és nem fogom letagadni. (Jánossy Gábor: Nohát!) Akkor, amikor az aszszönyok és az otthon levő munkások — legnagyobbrészt aszonyok voltak, kevesen voltak munkások, mert nem voltak otthon — ezekkel szemben olyan fenyegető magatatást tanusitottak, hogy a helyzetük kritikussá vált, mert ugy nézet ki a dolog, hogy még a lakásba is behatolnak, értesítették a csendőrséget, hogy a csendőrség megjelenésével vegye elejét nagyohb bajoknak és Összeütközéseknek. A csendőrség tehát erre a felhívásra megjelent, nem azért, hogy asszisztáljon a Sasoknak, nem azért, hogy a Sasokat -védelmébe vegye, hanem azért, hogy elejét vegye olyan eseményeknek, amelyeknek elejét venni kötelessége a csendőrségnek. (Helyeslés a jobboldalon. — Propper Sándor: Honnan tudják, hogy ugy van? — Derültség a jobboldalon. — Peyer Károly: Hivatalból helyeselnek! — Zaj. — Elnök csenget.) A csendőrök ezeket a laktanyára kisérték, ott valamennyit igazoltatták és igazoltatás után felszólították Őket, hogy utazzanak vissza Budapestre, hogy ezzel is elejét vegyék a további Összeütközéseknek. Amikor a csendőrség őket igazoltatás céljából a laktanyába kisérte, útközben a csendőrök által kisért egyéneket az a tömeg, amely már a házban is körülvette őket, kövekkel és téglákkal hajigálta meg. {Zaj a jobboldalon. — Peyer Károly: Asszonyok és gyerekek?) Lehet, hogy asszonyok és gyerekek. (Zaj a szélsőbaloldalon, — Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Az inzultus tehát azok részéről következett be, akik a Sasokkal szemben, a Sasok személyével szemben támadóan léptek fel. Ellenben közülük, mint ahogy Peyer képviselőtársam meg is állapította, többen megsebesültek és Peyer képviselőtársam maga állapította meg bizonyos elégtétellel és gyönyörrel, hogy valahányszor összeütközésre kerül a sor, mindig a Sasok sebesülnek meg és mégis mindig a velük szembenállókat méltóztatnak védelmükbe venni. Érdekes jelenség, hogy a Sasok kezében van a fokos és mégis azok sebesülnek meg, akiknek kezében a fokos van. Ez nagyon furcsa tünet, s ilyennel az ember életében ritkán találkozik. (Peyer Károly: Illik védeni a protezsáltjait! Nagyon helyes!) T. képviselőtársam, ezt a megjegyzést viszszautasitom, mert én semmiféle protekcióban nem részesítem, engem semmiféle néven nevezendő kötelék vagy kapcsolat hozzájuk nem füz, és én mindenkivel szemben, aki a közfegyelmet és a közrendet megbontani törekszik, legyen akár Sas, akár nem az: egyforma szigorral fogok eljárni! (Élénk helyeslés és taps a, joboldalon és a középen. — Rothenstein Mór: Már hallottunk ilyen erélyes szavakat és utána láttuk a bukást! — Borbély-Maczky Emil: Úgyis csinálja a dolgot, erélyesen! — Élénk helyeslés a jobboldalon. — Peyer Károly: Ez