Képviselőházi napló, 1927. XV. kötet • 1928. július 5. - 1928. november 8.

Ülésnapok - 1927-202

Az országgyűlés képviselőházának 202. ülése 1928 július 11-én, szerdán. 143 a helyeslés a legjobb bizonyiték arra, amit én mondok! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urakl Peyer képviselő urat kérem, szíveskedjék a kp

zbeszól ásóktól tartózkodni ! Sztranyavszky Sándor: T. Képviselőház! Akkor, amikor a leigazoltatás után ezek a munkások Budapestre visszajöttek, akkor tehát, amikor már nem voltak ott, megjelent egy ujabb Sas-társaság, (Propper Sándor: Rokoni látogatás!) amely Öt főből állott s ez már nem rokoni látogatás céljától jött, amint a vizsgálat adatai igazolják és bizonyítják (Peyer Károly: .Csak négy tagból állott!), hanem azért, hogy szorongatott társaikat kimenteni törekedjenek nehéz helyzetükből. (Propper Sándor: Tábori telefonon kaptak jelentést! — Rothenstein Mór: Aliitólag a ministeriumból telefonáltak!) Erre azonban szükség nem volt, mert ezek közben Budapestre értek. Ennek az öt főből álló társaságnak tagjairól megállapítható az is hogy részben ittas állapotban voltak. (Farkas István: A Sasoknál szokás!) Közülük egy ezzel a fokossal együtt jelent meg a Csillaghegyen, és ez a megjelenés idézte elő újból az izgatott helyzetet. (Peyer Károly: S egy gyermeket ütött meg a fokossál először!) Őket dobálták mese kővel, a kődobásra védekeztek — eat mondja a jelentés — és így előállt a helyzet, hogy ott köztük és az őket megtámadók között utcai jelenetek keletkeztek. ami .semmiesetre sem volt kívánatos és amit megakadályozni a csendőrségnek kötelessége lett volna, a csendőrség azonban erről csak utólag értesült, de amint értesült, a tumultus megakadályozása végett, a helyszínen újból megjelent, igazoltatta a Sasokat s a Sasokat megtámadókat egy formán minden melléktekintet nélkül. (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) Ez a csillaghegyi eset története. Ott tehát a csendőrség a Sasoknak semmiféle asszisztenciát nem nvujtott, hanem a közbiztonság érdekében teljesítette azt a kötelezettségét amely reáhárult. (Peyer Károly: Es az a fenyegető kijelentés hogy nem fog sokáig itt virágozni?) A fenyegető kijelentésről nem tudok, különben is a virágzás ma^a olyan körülmény, amelyre való hivatkozás egyáltalában nem lehet még fenyegetés. (Derültség.) A Sasoknak fegyverrel való felszerelésére, illetőleg fokossal való ellátására pedig van szerencsém a t. képviselő ur tudomására adni, hogy a belügyminister ur rendeletileg intézkedett olyan irányban, hogy sem a Sasok, sem semmiféle más egyesület tagjai sem fokossal, sem semmiféle más olyan szerszámmal nem lehetnek felszerelve. (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) amely szerszám emberek bántalmazására alkalmas. (Élénk helyesles.) Gondoskodunk arról, hogy a belügyminister urnák ez a rendelkezése végre legyen hajtva, (Élénk helyeslés.) és én a képviselő urat megnyugtathatom, hogy a Sasok fokosaival szemben is érvényesíteni fogjuk a belügyminister nr rendelkezését. (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) Méltóztatott a képviselő urnák interpellációja második pontjában azt a kérdést intézni a belügyminister úrhoz, hogy van-e tudomása arról, hogy a belügyi államtitkár szervezi és támogatja a Sasokat tevékenységükben? Már közbeszólás alakjában és bevezető szavaimban is megadtam erre a választ, s most újólag csak annyit mondok, hogy én se nem szerveztem, se nem szervezem, se nem támogatom őket. (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. ?Y. Az interpelláció harmadik pontjában azt méltóztatik kérdezni, hogy van-e továbbá a belügyminister urnák tudomása arról, hogy a csendőrség és a rendőrség pártoskodóan a »Sas«-csapatok védelmére kel?« Itt zárójelben van: Kispest, Budapest. A csillaghegyi esetre vonatkozólag a választ a pártoskodást illetőleg is megadtam. A kispesti esetre vonatkozólag pedig a következőkben van szerencsém megadni, mert az erre vonatkozó jelentés is a kezemben van; Kispesten folyó hó 7-én esté a »Sas«-sportosztály tartott engedéllyel félnyolc órakor alakuló gyűlést. Ezen az alakulógyülésen résztvettek körülbelül 25-en, szociáldemokrata munkások is. A szociáldemokrata munkások vezetője, ha jól tudom, egy Német nevű munkás, felszólalásra kért a gyűlésen engedélyt. A rendőrhatóság az engedélyt épen azért nem adta meg, hogy elejét vegye egy olyan feleselésnek, amelynek következménye ismét tumultuózus jelenet lehetett volna. (Propper Sándor: Hát, hogyan akarják meggyőzni egymást, ha nem szólhatnak egymáshoz. —Farkas István: Ezzel a fokossal akarják meggyőzni! — Usetty Béla: Ezzel már nem, mert ez itt van a Ház asztalán! — Elnök csenget.) Ellenben a rendőrség vezetője felszólította a szociáldemokrata munkásokat arra, hogy ne okozzanak közbeszólásaikkal olyan jeleneteket, amelyeknek tumultuózus jelenetek lehetnek a következményei. Mind énnek ellenére, a figyelmeztetés ellenére bekövtkezett az, hogy a szociáldemokrata munkások vezetője éö maguk a szociáldemokrata munkások állandóan zajongtak, a gyűlés lefolyását lehetetlenné tették • és ezért szólittattak fel arra, hogy a helyiséget hagyják el. A helyiségből el is távoztak^ Azután a gyűlés rendben folyt le, mindenféle tumultuózus jelenet nélkül. Itt tehát a rendőrség nem pártoskodóan járt el, hanem a rendőrség biztosította á gyűlés zavartalan lefolyását. Ezt a zavartalan lefolyást pedig minden gyűlésen a rendőrségnek biztosítani kötelessége. (Ugy van! a középen.) S ha a képviselő urak fognak tartani gyűlést és a képviselő urak gyűlését fogják megzavarni akarni, a rendőrhatóságnak ott is kötelessége lesz a gyűlés zavartalan lefolyását biztosítani. (Peyer Károly: Mi gondoskodunk magunkról! — Propper Sándor: Mi házilag kezeljük a rendzavarókat!—- Csik József: Elég szomorú!) A negyedik kérdésben azt méltóztatik a képviselő urnák kérdezni (olvassa): »Hajlandó-e a belügyminister ur sürgősen a törvénynek és a törvényes rendelkezéseknek érvényt szerezni és a munkások életbiztonságát minden ilyen támadássál szemben megvédeni, mert ha a belügyminister ur védelmet nem nyújt, és ha a fasiszta-alakulatok" lefegyverzését el nem rendeli, akkor a munkások önmaguk lesznek kénytelenek jogos védelmükről gondoskodni.« (Felkiáltások a szélsőbáloldalon: ugy van! Nagyon helyes!) Ha jól emlékszem, t. Képviselőház, ez az a hang, amely 1918-ban az országot lejtőre vitte. (Ügy van! jobbfelöl. — Zaj a szélsőbaloldalon.) Én ezt a hangot a leghatározottabban visszautasítom. (Élénk helyeslés jobbfelől. —• Zaj a szélsőbaloldalon. — Propper Sándor: Űtasitsa vissza a fokost!) Hogy a belügyminister ur a munkásoknak és minden magyar állampolgárnak testi épségéről, biztonságáról és szabadságáról gondoskodik, azt garantálom. (Élénk helyeslés jobbfelől. — Esztergályos János: És ha nem?) Ellenben, t. képviselő urak, méltóztassék nekem megengedni, hogy 20