Képviselőházi napló, 1927. XV. kötet • 1928. július 5. - 1928. november 8.

Ülésnapok - 1927-202

Az országgyűlés képviselőházának 202. ülése 1928 július il-én, szerdán. 139 megoldásba a Wimpffen-féle uradalom is be fog kapcsolódni, — mint ahogy nagy a valószínűség, hogy be fog kapcsolódni — akkor ez az egész kérdés megoldást nyer és a földhöz juttatottak azokat az árakat fogják fizetni, amelyek ebben a törvényjavaslatban meg vannak állapítva. Mást tenni nem tudok. Ismétlem, hatásköröm ebben az ügyben nincsen, tehát beleavatkozási és intézkedési jogom sincs ebbe az ügybe. Ezeket vagyok bátor válasjzolni Farkas István t. képviselőtársamnak. Kérem a t. Házat, szíveskedjék a válaszomat tudomásul venni. (Helyeslés a jobboldalctyi.) Elnök: Az interpelláló képviselő urat a viszony álasz joga megilleti. Farkas István: T. Képviselőház! A földmivelésügyi minister ur egyszerűen arra utal, hogy a föld árát az Ofb. szabályszerűen állapította meg. Elmondja, amit én is tudok, m.ert itt vannak nálam az iratok, hogy az Ofb. tárgyalta ezt a kérdést. Fordultak ezek az emberek a magas ármegállapítás ellen a ministeriumhoz, fordultak utólag az Ofb-hez is, mert még az utolsó megállapítás is 1000—1400 pengő, ami azottani forgalmi áraknak majdnem a dupláját jelenti. A földnek egy része ott teljesen használhatatlan. Száz hold olyan legelő van, amelyet sem legelőnek, sem szántásra nem lehet használni. Ilyen földből áll az a birtokrész és ma az a helyzet, hogy a kiosztott föld visszakerült az uraság kezébe. Ez tény. Az eljárás tehát azt eredményezte, hogy a föld visszajutott az uraságnak, a grófnak tulajdonába. Kisszékelyen már telekkönyvüeg is nevére van írva. En csak konstatálom ezt is, kérdezem vájjon földreform-e az, amelyet igy hajtottak végre, amely ilyen helyzetet teremtett? A minister ur azt mondja, hogy nem folyhat be az Ofb. rendelkezéseibe, amikor azonban arról van szó, hogy a földet kiosztották és az érdemet le kell aratni, akkor a minister ur és az egész párt jelen van ennél az érdemnél és ezt maguknak tudják be. Tudomásom szerint és a törvény szerint a minister urnák volt és van ingerneiája- Itt az a helyzet, hogy Kisszékelyen a föld már telekkönyvüeg is visszakerült, ennek a gazdasági évnek végén pedig a simontornyai kiosztott grófi birtok is visszakerül a gróf tulajdonába. Ez a helyzet. Ezen kellene változtatni. Nem volna szabad megtörténnie és nem lett volna szabad eddig sem megtörténnie annak, hogy a kiosztott föld visszakerül a volt tulajdonos birtokába egyszerűen azért, mert a gróf urnák kitűnő a protekciója, igénybe veheti az állami apparátust és ezeket az embereket zaklathatja, hogy fizessetek, fizessetek, akik ha nem tudnak fizetni, egyszerűen ott hagyják a földet. A pénzügy minister ur igen különös módon felel erre a kérdésre és igen egyszerűen intézi el: »A magántulajdon alapján állunk s igenis, nem fogjuk tűrni, nem fogjuk megengedni.« Ez pökhendiség, minister ur, olyan pökhendiség ... Elnök: A sértő kifejezésért a képviselő urat rendreutasítom. (Rothenstein Mór: Ez sértő?) Farkas István: így nem lehet szociális viszonylatban a kérdéseket elintézni. (Bud János pénzügyminister: A vagy on váltságföldről beszéltem!) Bocsánatot kérek, vagyonváltságés kiosztott földekről van szó, azokról a földekről van szó, amelyeket kisemberek között szétosztottak, amelyeket a víz elöntött, amelyeknek öt esztendő alatt hat gazdájuk volt s most a hatodik gazdától kérik öt esztendőre visszamenőleg az adót. (Csontos Imre: Ilyen a földvétel! Mindig attól kérnek, akinek kezén van!) Az állami közigazgatásnak kell annyi érzékének lennie, hogy ne sújtson jogtalanul kisembereket, akik abban a reményben művelik meg a földet, hogy majd a termés értékéből megfizetik a föld árát és megfizetik az adót is, (Peyer Károly: Zichy Rafael még ma is tartozik a vagyonváltsággal!) de jön az adóvégrehajtó, jön a finánc és egyszerűen lefoglalja és elviszi a termést. (Bud János pénzügymini ster: Feloldották már!) Ezek az emberek természetesen el fognak szökni, a földnek megint nem lesz gazdája. A minister ur tehát maga akarja, hogy az a birtok is visszakerüljön a Weisz Manfréd-család kezére, mert ezzel az eljárással csak azt érik el, hogy az emberek kénytelenek onnan megszökni, elmenni, mert nem bírnak fizetni. Utóvégre is nem azért művelik meg a földet, hogy még kenyerük, betevő falatjuk se legyen. En megállapítom, hogy Magyarország ezidőszerinti pénzügyministere olyan szívtelen, olyan lelketlen, hogy a kisemberek termését lefoglaltatja, a nagyoknak meg adókedvezményt ad- (Ellenmondások jobb felől.) Elnök: Ezért az állításáért a kepviselő urat újólag rendreutasitom. (Esztergályos János: Azért, hogy szívtelen a pénzügyminister ur? Már sokszor megmondtuk!) Kérdem a t. Házat, méltóztatik- e a pénzügyminister urnák és a földmivelésügyi minister urnák válaszát tudomásul venni, igen vagy nem? (Igen !Nem!) Kérem azokat a képviselő urakat, akik tudomásul veszik, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik. — Propper Sándor: Jó volna a határozatképességet megállapítani!) Többség. A Ház a választ tudomásul vette. Következik Peyer Károly képviselő ur interpellációja. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék azt felolvasni. Fitz Arthur jegyző (olvassa): »Interpelláció a belügyminister úrhoz a munka és a személyes szabadság megvédése tárgyában. 1. Van-e tudomása a belügyminister urnák, (Propper Sándor: Hogyne volna, amikor ministeriumában szervezik!) hogy az úgynevezett »Sasok«, akik magukat fasiszta alakulatoknak nevezik, fokossal és egyéb támadó eszközzel felfegyverkezve, katonai formációkat Öltve, felvonulnak munkáslakta környékelken, gyárakban, téglagyárakban és a dunai rakodókon és az ott dolgozó munkásokat részben munkájuk folytatásában, részben pedig lakásaikon tettleg bántalmazzák? 2. Van-e tudoimása a belügyminister urnák, hogy ezelk az alakulatok arra hivatkoznak, hogy a belügyi államtitkár szervezi és támogatja őket tevékenységükben? 3. Van-e tudomása továbbá a belügyminister urnák arról, hogy a csendőrség (Csillaghegy) és a rendőrség (Kispest, Budapest) pártoskodóan a »Sas« csapatok védelmére kel? 4. Hajlandó-e a belügyminister ur sürgősen a törvénynek és a törvényes rendelkezéseknek érvényt szerezni és a munkások életbiztoságát minden ilyen támadással szemben megvédeni, mert ha a belügyminister ur védelmet nem nyújt és ha a fasiszta alakulatot lefegyverzését el nem rendeli, akkor a munkások önmaguk lesznek kénytelenek jogos védelmükről gondoskolni.« (Felkiáltások jobbfelől és a középen: Na, na! — Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon, — Felkiáltások a középen: Ide értünk már? Egy kis terror! —Zaj.) Elnök: Csendet Jkérek, képviselő urak!