Képviselőházi napló, 1927. XV. kötet • 1928. július 5. - 1928. november 8.
Ülésnapok - 1927-202
132 Az országgyűlés képviselőházának Nem tudom azokat az észrevételeket és kifogásokat sem osztani, amelyek ugy ítélik meg a helyzetet, mintha itt elaprózások volnának, mintha nem volnának határozott egyenes vonalak a Programm tekintetében. Én csak egy pár kérdésre fogok rámutatni. Vájjon nem programmszerüen haladtunk az Államvasutak helyzetének megjavítása érdekében? Nem ennek köszönhetjük-e az Államvasutak energikus közreműködésével együtt, hogy rend van ezen a téren, és ha egyes nagyobb feladatok még nincsenek is megoldva, mégis csak üzemképesek az Államvasutak? (Kabók Lajos: De a hitel nem beruházás!) Es azt kérdezem: nincsen-e a kereskedelemügyi minister urnák nagyszabású programmja, amelyet ő ugyan ma még részben tudott megvalósítani, ^de amely állandóan ott lebeg szemeink előtt, amelynek megoldására törekszünk, és amelyről a részleteket illetőleg Reischl Richárd igen t. képviselőtársam is nyilatkozott. De itt van a népjóléti tárca. (Ugy van! Ugy van! a .jobboldalon.) Tekintsünk csak vissza az elmúlt évtizedekre és nézzük meg, mi történt akkor s mi történik most. Kérdem, lehet-e nagyobb örömmel üdvözölni valamit, mint a népjóléti minister urnák azt a céltudatos törekvéset, amellyel el akarja érni, hogy két vagy három éven belül ne legyen az országnak egyetlen vármegyéje sem, amely kórházzal nem rendelkezik. A népjóléti minister ur ugyanigy felkarolja a gyermekvédelmet és a különböző népbetegségek ellen való küzdelmet is. Nem lehet azt mondani, hogy ez nem hasznos beruházás. (Ugy van! a jobboldalon.- — Kabók Lajos: 250.000 pengő! Ezzel nem lehet elérni azt a célt!) Ott van a kultuszminister ur programmja. Nem ugyanazok a gondolatok vezetnek ott isi Van-e, aki kifogásolja, Ihogy a nagy tömegek kulturnivóját emelni akarjuk? Ezen a téren régi mulasztásokat pótolunk, s erre szükségünk van, mert a kultúra a jövő fegyvere. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Azt méltóztatik mondani, hogy vannak beruházások, amelyek nem jelentenek közvetlen hasznot, amelyeknek haszna csak a távol jövőben jelentkezik. Erre csak azt mondom, hogy Németország hatalmát fegyelmezettségének, iskoláinak köszönhette és különösen annak, hogy a néptömegek műveltségét emelte. Ha tehát mi "7t akarjuk, hogy ebben a nemzetben erő legyen, akkor igenis olyan politikát kell folytatnunk, amely generációkat ment^ meg az életnek, amely visszaadja a generációk egészségét. Á kulturszinvonal emelésének sokkal nagyobb hatása lesz közgazdaságilag is, semhogy az a jövőre nézve 5—6 százalékos kamatban volna kifejezhető. Ennek a jövőre vonatkozó hatását senki sem tudja kifejezni. A földmivelésügyi tárca keretében csak egy tételt emelek ki, a vizitársulatok kérdését. Itt megjegyzem, hogy a mi a vizproblémát — hogy igy fejezzem ki magamat — illeti, teljesen egyetértek Friedrich igen t. képviselőtársammal. Nekünk nem szabad csak a viz elvezetésével foglalkozni, hanem igenis rá kell lépnünk arra az útra és térre, amelyet ő is emiitett, nevezetesen a vizet meg is kell tartani. Ha nézem, hogy mi történik ezen a téren a külföldön, akkor csak Franciaország példájára hivatkozom, ahol ma elsőrangú gazdaságpolitikai kérdéssé vált az a probléma. Nekünk is foglalkoznunk kell vele, mert igenis látjuk azokat a veszélyeket, amelyek ezen a téren jelentkeznek. A viz felfogása az egyik oldalon, a másik oldalon az erdősítés, azok a problémák, amelyek ebbe a 202. ülése 1928 július 11-én, szerdán. körbe tartoznak és hiszem, hogy ebben is meg fogjuk találni a kellő megoldást. Ami pedig a termelés problémáit illeti, természetes, hogyha nagyobb pénzösszegek állnának rendelkezésünkre, ezen a téren is többet tudnánk tenni. Kétségtelenül megállapítható azonban, hogy a termelés terén haladunk, fejlődünk. Az utolsó évben nem voltak valami jó terméseink, mert az időjárás nem volt kedvező, az idén hála Istennek jó a termésünk és a termés javulását jelentékenyen elősegitette az, hogy a művelési kultúra emelkedett. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Minden pénz, amit a termelés fejlesztésére forditunk, legyen az nagy vagy kis összeg, a legjobb befektetés, mert ezáltal tudjuk termelésünket olyan színvonalon tartani, amelyen meg tud küzdeni sok olyan bajjal, amelyekkel egy primitív termelési rendszer nem tud ma megküzdeni. Méltóztatnak kifogásolni a hitelélet támogatását. Ebben a tekintetben különbözőképen gondolkozhatunk. Méltóztassanak . azonban elhinni, hogy ma nincs más ut, és ha a nagy Anglia nem szégyeli magát azért, hogy abból a célból, hogy az agrárhitel kérdését megoldja, teljes állami támogatást nyújt, akkor nekünk, egy lerongyolódott országnak, melyet tönkretettek s amelynek ezen az utón ismét fel kell kapaszkodnia, igazén örülnünk kell, ha ezen a téren is tudunk valamit cselekedni. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon és á középen.) Es vájjon nem jó befektetés-e ez? Hiszen akármilyen jellege legyen az illető intézetnek, nem marad az a pénz az intézetnél, hanem kimegy, forog a gazdasági életben és kiváltja a maga hatását. Nézzék csak meg, mit is tettünk ebből a szempontból? Semmi egyebet, minthogy jórészt azokkal az összegekkel, amelyeket kifogásolni méltóztattak, azon az alapon, hogy a szövetkezeteket támogattuk, végeredményben a hiteléletet támogattuk. És eltudják-e képzelni, hogy a kisemberek exisztálni tudnának, hogy a hitelviszonyok odajavultak volna, ha az állam nem lépett volna közbe? Én teljesen kizártnak tartom. A napokban a Nemzeti Bank, amely igen objektive mérlegeli a dolgot, küldött részemre egy jelentést, amelyben rámutat arra az uzsorára, amely Debrecen kör nyékén felütötte a fejét. Elszomorító, hogy mennyire visszaélnek ott a gazdák megszorult helyzetével. 50%-os hitellel is dolgoznak, s 10—15 pengőért veszik meg előre a gabonát. (Ugy van! Ugy van! balfelől.) Ezt le kell törni! (Általános élénk helyeslés és taps. — Jánossy Gábor: Rosszabbak a gyilkosoknál! — Kun Béla: Lássuk a cselekedeteket!) Meglátja igen t. képviselőtársam, mert ezt nem tűrhetjük, hiszen ez gazdasági és társadalmi életünk aláásása. (Ugy van! Ugy van!) Rövidesen még csak azt akarom megjegyezni, hogy egyes beruházások ellen tévesen méltóztattak észrevételeket tenni, ami talán onnan származik, hogy az indokolást nem méltóztattak eléggé figyelembe venni. így például Friedrich igen t. képviselőtársam felhozta, hogy miért fokozom az állami nyomda terrénumát. Itt nem erről van szó 1 , hanem arról, hogy ez a nyomda ma hat helyen van elhelyezve s most csak egységesítjük. Semmi fokozás sincs e téren. Tapasztalataim alapján nyiltan bevallom,, hogy általában véve nem vagyok hive az állami üzemeknek. Ahol csak lehet, az állam tartsa magát távol ezektől; (Helyeslés.) az államnak vannak más eszközei, amelyekkel beleszólhat a gazdasági életbe
