Képviselőházi napló, 1927. XV. kötet • 1928. július 5. - 1928. november 8.

Ülésnapok - 1927-202

Az országgyűlés képviselőházának 202. ülése 1928 július 11-én, szerdán. 133 s csàk (Ugy van!) ha a szükség: feltétlenül megkívánja, akkor létesítsen és tartson fenn az állam üzemeket Szilágyi Lajos igen t. képviselőtársam szóvá tett eey kőbánya-ügyet. Ez egy régeb­ben lejátszott ügy. Amire vonatkozólag a ke­reskedelemügyi minister ur meg fogja adni a szükséges, felvilágosításokat. Ugy látom, t. képviselőtársam sötétebben festette meg a képet, mint kellett volna. Ez az az időszak volt, amikor mindent az államtól vártak, amikor az állam mindenütt próbálkozott, de ezek a pró­bálkozások nem mindig sikerültek. De méltóz­tassék ezeket a kis dolgokat kikapcsolni, mert ha végignézünk egész Európában a háboru­viselt államokban, látjuk, micsoda óriási vesz­teségeket szenvedtek azért, mert a jövő fejlő­dés irányát senki sem látta előre. Ugy hiszem, hogyha a képviselő ur meghallja a felvilágo­sitásokat. meg fogja változtatni ez ügyre vo­natkozó álláspontját. Még csak egy dologra akarok rátérni. Meg vagyok győződve arról, hogy ezek a beruhá­zások is alkalmasak lesznek arra, hogy a .gaz­dasági élet vérkeringését előmozdítsák, örü­lünk, hogy bár nehéz áldozatokkal, de mégis rekonstruálni tudtuk gazdasági életünket. El­értünk azonban ahhoz az időszakhoz, amikor már látjuk, hogy az államháztartási feleslegek meg fognak szűnni, a gazdasági életnek a maga erejéből kell már a jövőt kialakítania és a maga erejéből kell a különböző kérdéseket megoldania. Ami az adóproblémákat illeti, azon a né­zeten vagyok, hogy ahol aránytalanságok, igazságtalanságok, vagy talán túlzások van-. nak az adókivetés terén, azokat a lehetőség szerint ki kell egyenlíteni. Ennek két módja van: Egyrészt, amennyiben lehet mérsékelni. mérsékeljük az adókat, másrészt az igazságta­lanságokat orvosoljuk. Fábián igen t. képviselőtársam ismét szóvá­tette a különböző adóigazgatási kifogásokat­Ne vegye tőlem ' rossz néven t. képviselőtár­sam, nem tudom, milyen időszakból származ­nak ezek a kifogások: á mára vonatkoznak-e, vagy a múltra? (Fábián Béla: Mind mára vo­natkoznak, mind egy hónapon belüli adat!) Ismétlem, hangsúlyozom, hogy nem vagyok hajlandó semmiféle visszáságokat eltűrni j és ezért nagyon kérem t. képviselőtársamat, jöj­jön konkrét panaszaival hozzám s csak ha az lehet majd a panasza, hogy nem hallgattam meg, akkor hozza azokat ide. (Fábián Béla: L)e nem jöhetek kétezer levéllel a minister úr­hoz!) Ezt a nyarat is fel akarom használni arra, hogy a pénzügy minister ium vezető tiszt­viselőit kiküldőm az egész országba és meg­vizsgáltatom ezeket az ügyeket, (Helyeslés.) mert én nem panaszkodó, hanem nyugodt adó­fizetőket akarok. (Helyeslés.) Kérem a javaslat elfogadását. (Élénk he­lyeslés és taps jobbról és középen.) Elnök: A kereskedelemügyi minister ur óhajt még szólni. Herrmann Miksa kereskedelemügyi minis­ter: T. Képviselőház! Lojálisán elismerem, hogy a vita gyors befejezéséhez az oppozieió­nak előzékenysége járult hozzá, ennek követ­keztében nem akarom megakasztani az ügy­letnek lebonyolítását és igazán csak öt perere szorítkozom egynéhány nyilatkozattal. Mindazok a kérdések vagy legnagyobb része azoknak a kérdéseknek, amelyek előfor­dultak, szóvátétettek, már a költségvetési vi­tánál is előfordultak és igen sok régi ismerős­sel találkoztunk. Ezeket említeni egyáltalában nem akarom. Ami azonban a külföldi rendelé­seket illeti, azt méltóztattak például mondani, hogy a pécsi állami épitészeti hivatal az elektromotorokat külföldről szerezte be. Ezzel szemben konstatálnom kell, hogy a pécsi állami épitészeti hivatal elektromotorjait Ganz és Társától szerezte be. (B. Podmaniczky Endre: Jól informált urak!) Itt csak egy dol­got kell megjegyeznem. A legnagyobb nehéz­ségünk ott van, hogy nem valamennyi hatóság tudja méig ma sem, mindenféle körrendelet ellenére, hogy a közületeknek csak a kormány engedélyével szabad külföldi beszerzéseket effektuálni. Igen sok esetben, nem tudván ezt, megesik az, hogy ők beszerzik és utólag kérik az engedélyeket. így sokszor megesett az, hogy meg kellett engedni, hogy az illető közületet utólag a kártól mentesítsük. Ez volt a legtöbb esetben az oka az engedélyeknek és igen sok esetben a megtorlás is megtörténik, amennyi­ben azok ellen, akik túltettek magukat a sza­bályokon, fegyelmi eljárás is indult meg. Ennek következtében minden törekvés megvan arra nézve, hogy a közhatóságokat belföldi beszerzésekre kényszeritsük. Kénytelen vagyok azonban kijelenteni, hogy mivel itt egy igen erős fegyver áll a kezünkben, nekünk a közületeket viszont meg kell védenünk a zsarolások ellen, mert erre is történt kisérlet. Mivel pedig a vámvédelem az, amely a tulajdonképeni legális védelmet adja, mindig meg kell gondolni, hogy, ha egy bel­földi gyártmány lényegesen drágább, vájjon azt tovább is forszirozzuk-e. Már most ugyanebbe a kategóriába tarto­zik a kőbányák igen sokat vitatott kérdése is. Teljesen aláirom a pénzügyminister urnák azt a nyilatkozatát, hogv az állami üzemeket a le­hetőség szerint korlátozni kell, uj üzemekhez nem kell hozájárulni. Ha azonban az a ten­dencia mutatkozik, hogy egy konjunktúra ki­használásával felsrófolják az árakat ugy> hogy ennek a köz issza meg a levét, akkor ugy an­nak^ a kormánynak kötelessége ennek megfé­kezésére az intézkedéseket megtenni. (Helyes­lés.) Miféle intézkedések állanak tulaj donképen rendelkezésre? Az, hogy az ember maga is fel­lép termelőképen, nem azért, hogy konkurren­ciát támasszon, hanem, hogy bizonyos fékező hatást gyakoroljon. Ez volt az állami gépgyár koncepciója. Semmiféle nagyobbitása az üzem­nek nem történt, semmiféle jogos panasza a magániparnak nem lehet; ellenben azt nem le­het megcsinálni, amint Friedrich t. képviselő­társam mondotta, hogy megtartsuk a munká­sokat, ellenben munkaalkalmakról nem gon­doskodunk, (Friedrich István: Ezt nem mon­dottam!) Ez teljesen lehetetlen dolog. Épen a cséplőgépekre vonatkozólag csak azt akarom leszögezni, hogy az állami gépgyár volt az első, amely cséplőgépeket gyártott (Egy hang a .jobboldalon: A legjobbat!) és olyan renom­mée-ra tett szert, hogy arról nem mondhatunk le, mert szélnek kellene eresztenünk azokat a munkásokat, akiknek együttartására szociális szempontokból is súlyt kell helyeznünk. (Élénk helyeslés a joboldalon és a középen.) Ezeket akartam csak megjegyezni. (Zaj a sdélsőbaloldalon. — Kabók Lajos: Ezzel nincs elintézve a többi külföldi rendelés!) Nem akar­tam kiterjeszkedni valamennyi tárgyra, de azt hiszem, ebből a (két példából is méltóztatik kivenni, hogy a kormány nem akar konkur­renciát csinálni senkinek, ellenben a jogosu­latlan haszonszerzés lehetőségével szemben

Next

/
Oldalképek
Tartalom