Képviselőházi napló, 1927. XV. kötet • 1928. július 5. - 1928. november 8.

Ülésnapok - 1927-202

••• ^ Az országgyűlés képviselőházának 202. ülése 1928 július 11-én, szerdán, 131 A betegségi és a baleseti kötelező biztosításról szóló törvénycikk XVII. fejezetének 187. §-a a következőképen szól (olvassa): »A bizto«itó intézetek fizetési meghagyásaikat és határozatlaikat. valamint felhívásaikat és értesàtéseiket, akár a posta, akár saját köizegeik utján kézbesittethetik. A munkaadónak küldött fizetési meghagyás, vagy határozat postai költsége a munkaadó terhére felszámítható. Az intézet a poistai költségnek megfelelő összeget felszámithatja akkor is, hia a kézbesitést saját köaearei utján teljesíti«. Ezzel szemben azt látjuk, hogy az egyes kerületi munkásbiztositópénztárak mindenütt ebben . az országban a munkaadóktól fizetési felhivásaik és meghagyásaik kézbesítését, jóllehet azok csak 16 fillér postai költséggel volnának megterhelhetők, 76 filléres kézbesítési díjat követelnek. Én erre vonatkozólag kérem a népjóléti minister ur szíves intézkedését. r Ugyancsak hálás köszönetet mondok a népjóléti minister urnák az ivóviz beszerzésére fordított összegekért, ezeket azonban én nagyon kevésnek tartom. (Zaj.). Minthogy ma az a jelszó, hogy az egyke ellen küzdeni kell s ezért nemcsak a jövőt, hanem a jelent is védeni kell, ennélfogva arra kérem a pénzügymin ist er urat, hogy a népjóléti minister urat e szociális intézkedései teljesítésében hathatósan támogatni sziveskedjélk, hogy lehetővé váljék az ivóyizbeszerzés, hogy mindazokon a vidékeken és községekben, ahol nincs megfelelő ivóviz, artézi-kut létesítésével egészséges ivóviz álljon rendelkezésre. A földreformról szóló legújabb törvényjavaslat törvénybeiktatásával megszűnik a földreformeljárás eddigi módja. Ezek után azonban a földreformnak békés utón való folytatása szükségessé válik. És hogy ez a cél elérhető legyen, ebből a szempontból vagyok bátor a t. Háznalk egy határozati javaslatot előterjeszteni, amelynek az a célja, hogy épen az az intézmény, amely a földreformnak békés utón való továbbfolytatását célozza s amely á birtokok megszerzésével és földmivesek és kisgazdák részére való feldarabolásával foglalkozik, szintén támogatásban részesüljön. Nem látjuk ugyanis azt, hogy ebben a beruházási javaslatban ennek az intézménynek is juttatott volna valamilyen pénzösszeget a pénzügy min ister ur. Határozati javaslatom a következőképen szól (olvassa). »Utasitatik a kormány, hogy az 1928/29. költségvetési évben megvalósítandó beruházásokról szóló törvényjavaslat 1. f-ának 2. bekezdésében emiitett többlet terhére pótlólag megállapítandó beruházások kcfzött 2 millió pengőt a Magyar Földhitelintézetek Országos Szövetségénél alapítványi üzletrész jegyzésére fordítson. Utasittatik továbbá a kormány arra is, hogy amennyiben fedezet fog rendelkezésre állani, az 1929/30. és az 1920/31. költségvetési években további 2—2 millió pengőt forditson a nevezett intézetnél alapítványi üzletrész jegyzésére.« Tisztelettel kérem határozati javaslatom elfogadását. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Szólásra következük ? Fitz Arthur jegyző: Strausz István! Elnök: A képviselő ur nincs jelen; töröljük. Szólásra következik? Fitz Arthur jegyző: Meskó Zoltán! Elnök: A képviselő ur nincs jelen, töröljük. Szólásra következik? Fitz Arthur jegyző: Feliratkozva nincs senki! Elnök: Kíván-e még valaki szólni? (Peyer Károly szólásra jelentkezik.) Peyer Károly képviselő urat illeti a szó. Peyer Károly: Tisztelettel kérem a Házat, méltóztassék megengedni, hogy az idő •• előrehaladottságára való tekintettel beszédemet holnap mondhassam el. Elnök: Nem vagyok abban a helyzetben, hogy a képviselő ur kérelmére vonatkozólag a kérdést feltegyem, miután házszabályaink szerint nem félkettőkor, hanem a napirend tárgyalására szánt idő utolsó félórájában kell az interpellációkra áttérni. Ennélfogva még 30 perc áll a képviselő ur rendelkezésére. (Zaj. — Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) A képviselő ur tehát vagy elmondja beszédét, vagy pedig a szótól eláll. Peyer Károly: Elállók a szótól. Elnök: A képviselő ur tehát eláll a szótól. Ismételten kérdem, kiván-e még valaki szólni? (Nem!) Minthogy szólni senki nem kivan, a vitát bezárom. A pénzügyminister ur kivan szólni. Bud János pénzügyminister: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!)* Végighallgatva azt a vitát, amely e törvényjavaslat körül lefolyt, az az érzésem, hogy ezt a törvényjavaslatot tulajdonképen a Ház minden oldalán örömmel és megelégedéssel üdvözölték, -- és a felmerült észrevételek és kifogások jórészt... (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Bud János pénzügyminister: ... inkább az adózás és a pénzügyi politika eredményeire vonatkoztak. (Zaj. — Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Én nem mondom, hogy nem népszerű a kérdésnek az a beállítása, mintha ezt a beruházási programmot csak azért lehetne^ megvalósítani, mert súlyos közszolgáltatásokat kell az állam polgárainak fizetniök. Nem egyszer rámutattam azonban már arra, hogy ezek a közterhek nem az egyenesadókból származnak, de még az azelőtt ismert fogyasztásiadókból sem, hanem azok jórészt függvényei és eredményei a mai vámpolitikának és a fennálló szerződésekből folynak, illetőleg a forgalom emelkedésével kapcsolatban megnövekedett forgalmiadóból állanak elő. És ha ebből a nézőszögből szemlélem a kérdést, akkor mégis csak meg kell állapitanom, hogy akármilyen véleménnyel legyen valaki a beruházásokról, szerencse az ország szempontjából, hogy módunkban áll beruházásokat eszközölni, mert azok nélkül sok olyan kérdést, sok olyan problémát nem tudtunk voilna megoldani, amelyeknek megoldása nélkül a gazdasági élet továbbfejlődése el sem lett volna képzelhetőElfogadóm helyesnek azt a tételt, hogy maradjon meg a pénz a magángazdaságok körében. Vannak azonban egyes olyan kérdések, amelyek az egész nemzetet, az egész társadalmat érdeklik, s amelyeket kellő időpontban meg kell oldani. Ismételten csak arra mutatok rá, hogy vájjon lehetne-e örülni annak, ha államvasutunk nem jött volna rendbe, ha nem tudtunk volna haladni gazdasági, kulturális és szociális téren? Nem hiszem, hogy ennek bárki örülhetne. (Kabók Lajos: Ezt nem is mondotta senki!) Nagyon örülök, hogy ennyire találkozunk a felfogásban, mert hiszen ebből állapítom meg azt a tényt is, hogy ezt a jaavslatot itt, — ha vannak is egyes szempontokból észrevételek — általánosságban mindenki megelégedéssel veszi.