Képviselőházi napló, 1927. XV. kötet • 1928. július 5. - 1928. november 8.

Ülésnapok - 1927-202

Az országgyűlés képviselőházának 202. ülése 1928 július 11-én, szerdán. 117 zási programúiba való, hanem, egyszerűen költségvetési tétel alakjában . szerepelhetett volna. Mégis veszem ezeket sorjába. Az Államvasutak beruházására mindössze 9 millió pengő van felvéve, holott köztudomású, hogy az Államvasutak nagy, átfogó, reorganizációs programmjára 130 millióra volna szükség. Kérdem, nem volna-e helyesebb ezeket az évenként felvett összegeket kölcsön alakjában tőkésíteni és egy nagy államvasuti beruházási kölcsön formájában venni fel a beruházási programmba? A kereskedelmi minister ur mosolya valószinüleg azt jelenti, hogy természetesen ez volna a helyes, de most még nem lehetett megcsinálni, várni kell. (Herrmann Miksa kereskedelemügyi minister: Én csak azért mosolyogtam, mert nem 9 millió, hanem ebben a javaslatban 13, összesen pedig 21 millió van erre az évre felvéve.) Igen, a költségvetési tételekkel együtt. De engem még ez sem elegit ki, mert a részletekben eszközölt s pénztári feleslegekből végzett beruházások nem egészségesek. Pénztári feleslegekből beruházni sehol a világon nem szoktak. Ebben Magyarország épugy kivétel, mint a titkos választójog terén. Én a t. kereskedelmi minister ur figyelmét ebből az alkalomból felhivom a gazdasági vasntakra. A gada sági kisvasutak az ország közlekedési hálózatában rendkivül fontos szerepet tölthetnének be, ha a kormány részéről abban a támogatásban részesülnének, amelyet megérdemelnek. A vicinális vasutaknak a múltban a kormány segítségére sietett azzal, hogy a beruházásoknál, később pedig az üzemi szerződéseknél különböző előnyöket nyújtott nekik. Azonban ezek a kisvasutak soha az államtól egy fillér segitséget nem kaptak, pedig a legolcsóbban szállitanak és azt a sok millió holdnyi területet, amely minden közlekedési eszköztől távol van, olcsó pénzen bekapcsolja a közlekedési hálózatba. A gazdasági kisvasutak szállítási költségei a közutakon szekérrel való szállítás költségeihez ugy viszonylanak, mint egy a tizhez, ami azt jelenti, hogy a szekérrel való szállitás az országúton tízszer annyiba kerül, mint a kisvasuton való szállitás. Az Hűtőszállítással szemben a kisvasút szállítási költsége ugy aránylik, mint egy a négyhez, vagyis négyszer olyan olcsó, mint az autón való teherszállítás. Ezeket a kisvasutakat, amelyek minden állami segitség nélkül dolgoznak, súlyosan terheli az a kincstári részesedés és az a vám. amelyet a benzinre vetnek ki, mert ezek a kisvasutak benzinerőre berendezett lokomotivokat tartanak üzembe, úgyhogy kénytelenek a legszegényebb földmives lakosság gazdasági és financiális képességééihez állapítani meg a szállítási tarifáikat. Nagyon helyes, hogy például a nagybirtokosok a traktorok részére a benzint vámmentesen és adómentesen kapják. (Herrmann Miksa kereskedelemügyi minister: Nemcsak a nagybirtokosok, a kisgazdák is. — B. Podmaniczky Endre: Vámmentesen nem kapjuk!) Nagyon helyes. Azért mondom, hogy a nagybirtokosok, mert traktorok többnyire csak nagy birtokokon vannak. (Ellenmondások a jobboldalon.) Még helyesebb és még indokoltabb azonban, hogy a gazdasági kisvasutak ugyanolyan feltételek mellett jussanak a benzinhez, mint a traktortulajdonosok. Ezt a minister ur figyelmébe vagyok bátor ajánlani. Az útépítési programmról ugyanezt mondhatom. Én azt hittem, hogy a minister ur egy nagy kölcsönnel kapcsolatos utépitési programmot fog nekünk prezentálni. Sajnos, ezt sem látom. Nem látom azt, hogy az autóadóból befolyó összegeket, tőkésitve szintén kölcsön alakjában erre a célra használja fel. Amit itt látok, azok apró kísérletezések, amelyekkel fel lehet épiteni 30—50 kilométernyi utat, de nem oldják meg azt a nagy problémát, hogy folyton idegenforgalomról beszélünk, utaink azonban nincsenek. Méltóztassék csak Bécsből Budapestre jönni automobilon, el fog menni a minister ur kedve tőle. (Herrmann Miksa kereskedelemügyi minister: No no! — B. Podmaniczky Endre: A bécsi ut jó, de a fehérvári nem! — Farkas Elemér: A falu érdekei elsősorban valók!) Én nem tudom, hogy a t. képviselő ur helyes dolgot állit-e, mikor azt mondja, hogy előbb jön a falu érdeke és azután az idegenforgalom. Mindkettő egyformán fontos és egyformán sürgősen oldandó meg. Ha a falu érdekében szólal fel, akkor figyelmébe ajánlom a t. minister urnák, hogy jobban és hathatósabban gondoskodjék az utak porának lekötéséről. Azok a falvak, amelyeken az országutak haladnak át, a legszerencsétlenebb

1 helyzetbe kerültek a felkavart por következtében. Amilyen mértékben fejlődni fog az autóközlekedés, époly mértékben fog növekedni a minister urnák ez a gondja, mert nem lehet kívánni a falu lakosságától, hogy az országutak mentén fekvő házai teljesen elértéktelenedjenek.^ Mivel ezek a házak amúgy sincsenek alápincézve és igy nagyon alkalmasak a tüdő vész továbbterjesztésére és mivel a szörnyűséges mészpor, mely orvosi vélemény szerint a tüdőre a legkárosabb, a forgalom emelkedésével egyre jobban ksz felkavarva, a növekvő autóközlekedésből valóságos nemzeti betegség fog kifejlődni. (Ugy van! a jobboldalon.) Nemcsak a távoli falvakban van ez igy, ha méltóztatik Budapest környékére kikocsikázni, már itt kezdődik^ az ' a Szahara, amely lehetetlenné teszi a lélekzést is. A minister ur azt mondja, hogy: na, na! (Herrmann Miksa kereskedelemügyi minister: Én elismerem!) Annyi port mint Magyarországon lehet nyelni, talán csak Délolaszországban lehet nyelni. (B. Podmaniczky Endre: Mindenütt van! — Fábián Béla: Kérem, itt nemcsak port lehet nyelni! — Zaj-) Ugy látom, f az ipari zálogleyélkiboesátóintézet alaptőkéje részére 3 millió pengő van felvéve. Minthogy a kibocsátott záloglevelek értéke a biztosítási alap ötszöröse lehet, ügy látom, hogy 15 milliós hitelre lehet itt számítani. Ha felveszek 750 olyan ipari üzemet, amely erre a kölcsönre reflektál, akkor

f azt látom, hogy 20.000 pengő juthat egy-egy ilyen ipari vállalkozásra. Ez megint olyan édeskevés, hogy semmi szin alatt sem- lehet az ipari hitelek megoldásának nevezni. Mindenesetre jobb, mint semmi, de nagyon kicsiny és nagyon lassú lépést jelent. Amikor az ipar a minister ur részéről erre a segitségre már régóta vár, egészen mást kell tapasztalnia. Azt kell tapasztalnia, hogy a kormány vállalkozási kedve napról-napra nagyobb lesz, és mikor mindig azt méltóztatik ajánlani, hogy az ipar koncentrálódjék, azt látjuk, hogy a kormány segítségével uj vállalatok alakulnak, a meglevő állami üzemek folyton jobban terjeszkednek és mindinkább érezhetővé lesz az a konkurrencia, amelyet a magániparral szemben kifejtenek. (Hermann Miksa kereskedelemügyi minister: Nem terjeszkednek!) Kérem, minister ur, olyan nyugodtan beszélek, olyan ritkán beszélek, tessék meghallgatni, vagy tessék talán kisétálni. Ha érdekes, tessék felelni, de én nem bántom a minister urat, én tényeket mondok. (Herrmann