Képviselőházi napló, 1927. XV. kötet • 1928. július 5. - 1928. november 8.
Ülésnapok - 1927-202
118 Az országgyűlés képviselőházának Miksa kereskedelemügyi minister: Én csak néha rektifikálok! — Halljuk! Halljuk! à szélsőbaloldalon.) Mondok mindjárt egy tényt, mielőtt az Államvasutak gépgyárára rátérnék. Magyarországon elég .fémkohó volt. Volt fémkohó annyira, hogy azok kapacitásuk 30%-a erejéig sem voltak kihasználva. Amikor megalakult a pénzverde, pénzügyi államtitkár ur, ahelyett, hogy a meglevő fémkohókat felhasználták volna, — pedig a magáncégek készséggel elvállalták volna — az állam egy ötödik vagy hatodik ilyen fémkohótelepet állított fel, (Zaj.) külön a pénzverde részére. Amikor négy vállalat van, amely prosperálni nem tud, nom tudom megérteni, hogy miért volt szükség arra, hogy egy ötödiket létesítsenek. Több ilyet fogok mondani a minister urnák, csak azért, mert a minister ur azt mondta, hogy tévedek. Ezért emiitettem ezt hamarjában. De megyek tovább. Mostanáig az államnak kőbányái nem vuitak. (Herrmann Miksa kereskedelemügyi minister: Elég baj!) Kérem, még nem mondtam el a második mondatot. A világért sem akarom megvédeni azokat a kőbányavállalatokat, amelyek ki akarják zsarolni a vármegyéket vagy az államot. (Szabó Iván: Nem akarják, hanem ki is zsarolják!) De akkor tessék hatalmi szóval vagy akármiként beavatkozni és ne tessék előállni ilyen üzletekkel. (Kun Béla: Idejében jó lett volna venni kőbányákat! Amikor még nem volt kartell!) Sokkal nagyobb tekintélyre hivatkozhatnék, amennyiben a Népszövetség pénzügyi bizottságában is legutóbb megáilaijito'tták, — nem olyan régen — hogy világszerte bebizonyult, hogy az államok nem alkalmasak arra, hogy ipari vállalkozásokat saját kezelésükben kommerciális alapon folytassanak. (Strausz István: Elnevezik üzemnek és adóból tartják fenn! A vasutat! A postát!) Most már az urak olyan szerencsések lesznek, hogy kőbányáik isiesznek. (Farkas Elemér: Két megye akarja megcsinálni, nem az állam! — Herrmann Miksa keresikedelemüffyi minister: Az állam is megcsinálhatja!) Miért mondja a minister ur, hogy az állam is? (Herrmann Miksa kereskedelemügyi minister: Ha a kalkuláció megvan! — Jánossy Gábor: A kartell hatalmasabb, mint az állam! — Zaj.) De itt van, amit tegnap emiitettek, a rézgálickérdés is. Négy rézgálicgyár volt, a Weisz Manfréd, az Orion, a Fémkereskedelmi Készvénytársaság és egy kecskeméti cég, nem tudom hogy hivják. (Dabasi Halász Móric: És a Hungária!) Ezek összesen 2400 vagon rézgálicot tudnak évente termelni. Az ország egész rézgálicszükséglete évi 800 vagon. Látjuk, hogy ezek a telepek kapacitásuknak 30%-át sem tudták kihasználni. És akkor mi történt? Feltámasztanak egy ötödik rézgálicgyárat, amelynek se berendezése nincs, se semmije. Adnak neki pénzt, hogy életrekeljen és ez kapja a rézgálicrendeléseket. Felszólították ugyan előbb a másik négy rézgálicgyárat, amelyek nincsenek kartellben, hogy együtt, közösen tegyenek ajánlatot, és ezek be is adták az ajánlatot, velük azonban nem álltak szóba, hanem egy uj rézgálicgyárat hoznak "ide. Erre csak nem lehet mondani minister ur, hogy nem felel meg a valóságnak. (Herrmann Miksa kereskedelemügyi minister: Nem tartozik rám.) Nem tartozik a minister úrra, de a minister ur e pillanatban a kormányt képviseli, csak a minister úrhoz adreszszálhatom ezeket a dolgokat. • De minister ur, itt van a szikestalajok mészporral való javitása is. Ott is igy van. 202. ülése 1928 július 11-én, szerdán. Megvannak a megfelelő telepek, amelyek ezt termelni tudják, (Neubauer Ferenc: Olyan nincs !i) és kerestek protekciós vállalatokat, amelyeknek pénzt fognak adni. ' Most szaladnak gépek után, minden után, és állítólag ez fogja szállítani a mészport. Kapott az államtól nagyon kedvezményes kölcsönt és ugyanakkor a meglévő telepeket nem támogatj cl cl kormány. Amikor azt halljuk, hogy a meglévő ipart meg kell menteni és támogatni - kell, az állam ujabb konkurrens vállalatokat létesít, ha nem is saját rezsiben, de olyképen, hogy olyan protekciós vállalatokat támogat, amelyeknek tőkéjük majdnem nincs és amelyek nem tudom, mennyi kamatot fognak fizetni ezek után a kölcsönök után, de legalább is kedvezményes kölcsönökkel alimentálják őket. Bővebben kell foglalkoznom a Máv. gépgyárral. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Kiemelem, hogy a Máv. gépgyár vezetőségét semmi szín alatt megtámadni nem akarom. A Máv. gépgyár jelenlegi vezetője kiváló férfiú, aki csak dicséretet érdemel, épugy összes munkatársai is. Én tehát nem a gyár vezetőségét kritizálom, hanem kritizálom azt a gazdasági politikát, amely ebbe az üzembe a kormány részéről bekapcsolódott. Méltóztassék megengedni, hogy egy nagyon jellemző esettel kezdjem. Bulgáriából a dohányt ugy szokták exportálni, hogy keresnek külföldön olyan csoportokat, amelyek a dohány ellenében mezőgazdasági gépiiét szállítanak Bulgáriának. Mi történt? Bulgáriából kérdést intéztek a magyar gépgyárakhoz, nem tuclnák-e a magyar gépgyárak a kormánynál megcsinálni, hogy a kormány vásároljon Bulgáriában dohányt, viszont a magyar., gépgyárak szállíthassanak ennek ellenében mezőgazdasági górfket A géogyárak ezzel a beadványukkal a kereskei delem 1 " "^\ kormányzathoz fordultak. A^keres| ke delemügyi kormányzatnál ez a beadvány el|- intézést nem nyert. Mi történt azonban"? Az I állami gépgyár külön letárgyalta ezt a dolgot \ Bulgáriával és maga bonyolította le. (Herrmann ; Miksa kereskedelemügyi minister: Dehogy bo| nyolitotta le!) Hát kérem, lebonyolódik. ! (Herrmann Miksa kereskedelemügyi minister: ! Bárcsak már bonyolódnék!) Nem helyes kérem, hogy »bárcsak bonyo[ lódnék«. A minister ur a magániparnak is kereskedelemügyi ministere, nemcsak az állami gépgyáré. A minister úrhoz kell, hogy a magyar ipar védelemért és segítségért forduljon és ne mindig akkor tehesse ezt, amikor már fait accompli-val találja magát szemben, (Herrmann Miksa kereskedelemügyi minister: Nincs fait accompli!) hanem akkor, amikor a veszély fenyeget. Hogy a veszély fenyeget, azt a minister ur észrevétele csak megerősíti, amikor azt mondja, hogy még nincs meg a dolog, bárcsak meglenne. Én ehhez, hogy bárcsak meglenne, nem tudok olyan formában csatlakozni, hogy a magánipar kimaradjon. (Herrmann Miksa kereskedelemügyi minister: Nem is marad ki!) Akkor nagyon helyes lesz. Azt sem tudom megérteni, hogy a mélyen t. kormány az állami gépgyárakban miért gyártat például cséplőgépet? (Herrmann Miksa kereskedelemügyi minister: Bocsánatot kérek, ez kezdte! —- Szilágyi Lajos: Világhírűek! Szállítják az Óceánon át! — Jánassy Gábor: Erre a kérdésre feleletet adhatott volna!) Amikor a t. kormány a fővárostól mindig azt követeli és mindig sürgeti, hogy épitse le az üzemeket és azt magyarázza, hogy a főváros nem alkalmas arra, hogy olyan üzemeket
