Képviselőházi napló, 1927. XV. kötet • 1928. július 5. - 1928. november 8.
Ülésnapok - 1927-202
114 Az országgyűlés képviselőházának értök a földbirtokreform-tárgyalásoknál vannak elfoglalva. Ez azonban már megszűnt. Épen azért kérem a foldmivelésügyi minister urat, hogy irja elő ezeknek a gazdasági felügyelőknek munkaprogrammját. (Madarász Elemér: Nagyon helyes!) Legyenek ezek a gazdasági felügyelők állandó érintkezésben a községekkel, minden hónapban szálljanak ki minden községben, ne sajnálják a kiszállási költséget; hallgassák meg a földmivelő nép baját és ott, ahol valami hibát konstatálnak, azt legsürgősebben terjesszék a foldmivelésügyi minister elé és ezen jelentések alapján a minister ur a közigazgatási hatóságok által a segélyeket gyorsan osztassa ki. A legtöbb baj ott van, hogyha vetőmaghiány van, vagy árviz, vagy jégkár, vagy bármilyen kár is előfordul, csak akkor kapjuk meg például a vetőmagot, amidőn már elmúlt a vetés ideje, amikor azzal a vetőmaggal már csak disznót lehetett etetni és ugy kellett a gazdának mindenféle rongy vetőmagot beszerezni, hogy a földje műveletlenül és vetetlenül ne maradjon. (Ugy/ van! Ugy van!) A bürokráciát tessék letörni, a gazdasági felügyelő legyen direkt összekötőkapocs a minister és a földmivesnép között, és mondom, mindig lessé a mezőgazdaság életét, tartsa rajta a kezét a mezőgazdaság pulzusán, hogyha baj van, azonnal lehessen segiteni. (Ugy van! Ugy van!) Ez volna a gazdasági felügyelő hivatása, másképen ez az intézmény felesleges, ha csak ilyenformán nem rekonstruálja a minister a gazdasági felügyelő munkakörét. örömmel látom, hogy a pénzügyminister ur szükkeblüsége a borértékesítésre adott öszszeg tekintetében is most már egy kicsit szünőben van és adott arra pénzt, hogy a mintapincéket borral el tudják látni. Ez a múlt esztendőben nem történt meg. Ez az egyetlen módja annak, hogy egységes bortipust teremtsünk az országban és azt a nagy kárt, amelyet lelketlen borkereskedők a külföldön nekünk okoztak, az útból sietve eltakarithassuk és a magyar bornak hirnevet teremtsünk. (Ugy van! Ugy van!) De kevésnek találom a felvett összeget, mert 600.000, illetőleg egymillió pengőből összesen 10.000 hektoliter bort lehet beszerezni és ez nem az a mennyiség, amellyel külföldön ezeket a borértékesitési akciókat el tudnánk látni. A mezőgazdaság többtermelési céljaira felvett 5,100.000 pengő felhasználása körül szintén nagy óvatosságra lesz szükség. Itt azt látom, hogy a minister urnák motorbeszerzési akciója sem abban az irányban megy, amelyben ő akarná. Az ügynökök rábeszélésükkel és annak a hangoztatásával, hogy a foldmivelésügyi minister ur 15—20%-kal járul hozzá a beszerzési árhoz, ráveszik a szegény nyomorult gazdákat arra, hogy motorokat vásároljanak és nem egy gazdát tudok a Dunántúl, aki emiatt tönkremegy és még birtokát is elveszti. (Szabó Iván: Százakra megy az ilyenek száma! — Madarász Elemér: Szabadon grasszálnak! — Friedrich István: Rendet kell csinálni!) A tokajhegyaljai szőlők rekonstruálására látok itt 2,200.000 pengőt felvéve, amely összeg körülbelül 5000 katasztrális holdra van előirányozva. Nem akarom én ennek az összegnek nagyságát kifogásolni, csak az ellen van némi megjegyzésem, hogy ez miként oszlik el. Tudvalévő, hogy az a szőlőterület, ahol a hires tokaji bor terem, — amely bornak meg van a maga márkája, amelyet mint »tokaji bor«-t ismernek a külföldön — nincs 5000 holdnyi. In202. ülése 1928 július 11-én, szerdán. ' *'! b azt szeretném, hogyha a minister ur azokat a szőlőterületeket, amelyek tényleg ezeket a nagyon, hires borokat termelik, nagyobb öszszeggel dotálná, a többi pénzt pedig necsak a tokajhegyaljai szőlőknek juttatná, hanem osztaná el más vidékekre is, amelyek épen annyit szenvedtek, például a badacsonyi és a pécsi borvidékekre; igy több ember jutna kölcsönhöz és bortermelésünk fellendülne, mert nemcsak a tokaji hegyvidéken, hanem másutt is, (Zlinszky István: Szekszárd vidékén!) igy a szekszárdi vidéken is tönkrementek a bortermelők. Vannak a mi vidékünkön is sokan, akiknek csak 2—3 hold szőlőjük van s akik aratni is jártak, szóval nemcsak a szőlőtermelésből éltek. Most ezek a földbirtokreform folytán el vannak ütve attól, hogy aratómunkát végezhesenek, s ezért valóban a legnagyobb nyomorban élnek. Méltóztassék visszagondolni azokra a dolgokra, amelyeket gróf Hunyady Ferenc t. képviselőtársunk itt a Házban erre vonatkozólag elmondott, hogy például Moór vidékén a szőlőmunkások között milyen nyomorúság van. Oda is kellene ebből az összegből valamit juttatni, hogy az ottani szőlősgazdákat megsegitsük olcsó kölcsönnel, hogy a nép legalább betevő falatját megszerezhesse napszámosmunkával. Van a minister urnák egy műtrágya-akciója. Ebbe nem akarok mélyebben beleszólani, mert mint gazda nem akarok destruktiv szinben feltűnni, itt is azonban mint praktikus gazdának az a megjegyzésem, hogy igenis, a minister ur ezeket a gazdasági felügyelőket, ezeket a gazdasági szaktanárokat, ezeket az alkalmazandó gazdatiszteket használja fel a műtrágya-kisérletek körül, mert nagyon jól tudjuk, hogy minden községnek, illetőleg minden határnak és minden földnek más műtrágyára van szüksége. Miért ne lehetne megtenni azt, amit például Oroszországban megcsináltak, ahol pontosan kijelölték, hogy melyik községben milyen műtrágyát lehet alkalmazni. Helyes volna, ha az a szaktanár, aki elszóratja a kisérleti földre a műtrágyát, vasárnaponként előadást tartana arról, hogy a műtrágyának milyen előnye van, amikor pedig a műtrágyázott föld terményének betakarítására kerül a sor, ezt dobszóval hirdetné meg s felszólítaná az embereket: »Gyertek, lássátok az eredményt!« Ez volna az az igazi műtrágya-akció, amelynek praktikus eredménye volna, de ha odadobunk 400—500 métermázsa műtrágyát egy olyan talajra, amelynek a minősége megáll apitva nincs, akkor az ilyen akció célra nem vezet. Elmondom, hogy a műtrágya-akció miként hóditott tért és az én kerületemben hogyan lehetett elterjeszteni. Ezelőtt 26—27 évvel, amikor kisgazdáink még a műtrágyát nem ismerték, magam kezdtem el műtrágyázni és pedig ugy, íhogy a táblát háromszögben kétfelé vágtam, az egyik részt műtrágyával megmunkáltam, a másikat nem, hogy az eredményt lássam. Amikor ezt a kisgazdák látták, azt mondották, hogy: »Ez az ur megbolondult!« Mikor azonban az eredményt meglátták, felnyílt a szemük. Igaz, hogy még akkor sem tudtam őket a műtrágyázásra rávenni, mert tudvalevőleg a mi gazdáink befektetni nem akarnak. A következő évben a termés eredménye jobban mutatkozott és ekkor mi történt? Egy reggel majoros gazdám jelentette, hogy éjjel elloptak hat zsák műtrágyát. (Derültség.) Na, mondtam, most már itt van műtrágya-akció eredménye, sikere, most már nem kell a gazdáknak a műtrágyát ajánlani és valóban az egyik évben 3