Képviselőházi napló, 1927. XV. kötet • 1928. július 5. - 1928. november 8.

Ülésnapok - 1927-202

Az országgyűlés képviselőházának 202. ülése 1928 július 11-én, szerdán. 115 vagon, a másik évben már 12 vagon műtrágyát lehetett elhelyezni. A szikestalajok javítását a minister ur szintén felvette programmjába. Itt kétféle mód­szerről lehet szó: a szikestalajt meg lehet javi­tani egyrészt meszezéssel, amely az én gazdái tudomásom szerint nem biztosit ja annak a földnek termő erejét örökidőkre, mert tudva­lévőleg a közmondás is azt tartja, hogy a me­szezés az első gazdát meggazdagitja, de az uno­kát koldussá teszi. Itt tehát nagyon kell ügyelni, mert aki ért az agrárkémiához, az tudja, hogy itt milyen vegyületekről van szó, a kálium és nátrium vegyületek feloldódnak, de évek múlva azok a vegyületek, amelyek ezekből a savas oldatokból képződnek, olyan talajt fognak formálni, amelyből a szikesnél is rosszabb talaj válik. Épen azért nem volna ta­lán célravezető a meszezés alkalmazása, hanem helyes volna a felső és alsó talajnak porhanyó­sitása amerikai gépekkel. Ha az ezen gé.pek általi javitás drágább is, de feltétlenül bizto­sabb eredményt lehet velük elérni. Azért ké­rem a földmivelésügyi minister urat, hogy erre a célra nagyobb összeget áldozzon. Már több, eddig elhangzott beszédemben hangsúlyoztam, hogy perihorreszkálom az ál­lam kislakásépitési akcióját. Ma is azt állítom, felelősségemnek teljes tudatában mondom itt, a Ház színe előtt, hogy a kislakásépitési akció­ból katasztrófa származik, (Friedrich István: Na! Na!) mert a centralisztikus rendszer által olyan emberek kapnak majd lakásépítési köl­csönt, (Egy hang a közéven: Sárkunyhó-épitési kölcsönt!) sárkunyhó-épitési kölcsönt, akik majd nem tudják ezeket az összegeket az államnak visszafizetni. Rámutattam arra, hogy sokkal jobb volna még ma felszámoltatni a Faksz-ot és altruisz­tikus módon oldani meg ezt a kérdést. Például Keszthely környékén a földmivelésügyi minis­ter ur által kölcsönzött egymilliárdból 100 kis­lakást tudtunk építeni. Természetesen a község vállalj felelősséget, a községi elöljáróság tudja, hogy felelős a kormánnyal szemben, en­nél fogva kölcsönt csak olyan embereknek adott, akik a legmegbízhatóbbak voltak, akik­nek erre sürgős szükségük volt és nem engedte meg, hogy ez a pénz másra., mint kislakásépi­tésre használtassák fel. Hetenkint, sőt napon­kint járta egy altruista-bizottság ezeket a köz­ségeket önként, napidíj nélkül és látta ez a bi­zottság a helyszinen, hogy az emberek milyen hangyaszorgalommal törekszenek arra, hogy családjukat kislakáshoz juttassák. Ez az igazi altruista alap. mert állítom, hogy a Faksz-nak adott összegekből legalább is 40%-a nem fog az államkasszába visszatérni, hanem fond perdu lesz. amit az állam soha többé látni nem fog. Ellenben ha a községeknek odaadná ezt és fel­számoltatná a Faksz-ot, jobban járna minden szegény ember. (Graeffl Jenő: Ebben igaza van!) T. Ház! Bár a szövetkezeti eszmének hive vagyok és 25 esztendővel ezelőtt bekapcsolód­tam a szövetkezetbe, mert éreztem, hogy hi­vatva vagyok cn is a nép vezetője lenni, mégis elítélem azt. hogy a kormány immár nem tu­dom hányadik esetben olyan szövetkezeteket támogat, amelyek azt az altruista alapot, amellyel valamikor megalakultak, teljesen el­hagyták. Elhagyták gróf Károlyi Sándornak eszméjét, aki azt mondotta, hogy mindenki, aki­nek Isten vagyont és észt adott, hivatva van többé-kevébbé a reászorultakat támogatni. Ak­kor, amikor a falusi papok, tanítók, kisgazdák és földtulajdonosok igenis mellé álltak ennek a szövetkezeti eszmének és ingyen, mindenféle haszon nélkül, tiszta lelkiismeretből altruista alapon támogatták a szövetkezeti eszmét, ez igazi szövetkezet volt, de nem tartom helyes­nek, hogy ma milliárdos jövedelmet élvezzen egy szövetkezeti igazgató és nem mutat ki egy krajcár hasznot sem. (Ugy van! Ugy van!) Majd rá fogok mutatni, hogy miként tették tönkre az egész altruista intézmény hitelét az­zal, hogy olyan anyagot sóztak például a falusi Hangya szövetkezetekre, amelyet alig tudtak értékesíteni, (Ugy van! Ügy van!) úgyhogy az a falusi zsidó olcsóbban és jobban tudta áruit eladni. Ezzel tették tönkre ezt az egész intéz­ményt. Keszthely városában 760.000 aranykoro­nával megalakult egy ilyen Hangya szövetke­zet a háború után 1919-ben, amikor pénzünk 22 fillért ért és ma ez, a szövetkezet kénytelen volt felszámolni és a felszámolásnál kiderült, hogy nulla mit nulla geht auf. Hát igy va­gyunk. Nem maradt ezeknek a szövetkezeti részvényeseknek a kezében más, mint a Hangya-részvény, amelyek teljesen elértékte­lenedtek. Mi történt volna ebben az országban, ha minden ember és minden kereskedő, aki anyaggal dolgozott, csak egy percentjét birta volna annak az értéknek átmenteni, mint­ahogy nálunk történt. 760.000 aranykorona 22 filléres árfolyamén 15 millió papirkoronát je­lent. Ez van ma a részvényesek tulajdonában. Én bárkinek felajánlom, ingyen és bérmentve adom az összes Hangya-részvényeimet. (Fel­kiáltások a jobboldalon: Köszönjük!) Bocsá­natot kérek, nem altruista dolog ilyen intéz­ményeket támogatni. Ott van Magyarország legális kereskedelme, amely vérzik és szenved, ezt méltóztassék a ministeriumnak olcsó köl­csönnel támogatni. Olvasom, hogy mezőgazdasági terményeink kivitelének megszervezését rá akarják bízni erre az intézményre. Nekünk már volt egy ilyen intézményünk a Futura, amelynek csú­fos bukásairól mindenki tud. (Egy hang a jobboldalon: Az a rési Futura! — Fábián Béla: Egy Futura, amely a múlté!) Én azt tartom," hogy igenis ezeket a pénzeket tessék a legális kereskedelemnek odaadni. Van ne­künk tisztességes kereskedelmünk, amelyet tá­mogathatunk. (Fábián Béla: A Futura többet ad! — Szabó István: Több előleget ad! húsz pengő előleget ad, a legális kereskedelem meg tizennyolcat!) Én va szavaimért szavatolok akár itt bent, akár künn s azt mondom, hogy a legális kereskedelmet tessék támogatni és a kormánynak csak az lehet a hivatása, hogy a külfölddel megkötendő vámszerződéseknél Magyarország mezőgazdasági terményeinek értékesítését megóvja. (Helyeslés.) Itt szabad behozni a banántól kezdve a narancson ke­resztül mindent, de mezőgazdasági termé­j nyeinkre ott van a korlát és Magyarország mezőgazdasági terményeivel ugy fogunk járni, | mint, amikor a középeurópai vámszövetség j megalakult Bismark tanácsára, ugy járunk, | mint Szerbia járt: meg fogunk fulladni a sa­ját zsírunkban. (Jánossy Gábor: Abban még nem igen!) T. Ház! Különös figyelmet érdemel a ma­gyar királyi postának adandó beruházási Programm. Én ehhez a dologhoz nem sokat ; értek, nem tudom például, hogy miért van ' szükség Budapest és Szeged között kábelveze­tékre, ha eddig jó volt — és szerintem jó lesz ! ezután is — a régi vezeték is. A minister ur | ezt jobban tudja és a felvilágosítást biztosan meg is fogja adni, de talán lehetne itt va-

Next

/
Oldalképek
Tartalom