Képviselőházi napló, 1927. XV. kötet • 1928. július 5. - 1928. november 8.
Ülésnapok - 1927-201
102 Az országgyűlés képviselőházának hatja! — Zaj.) T. minister ur, hát mi a virement? (Bud János pénzügyminister: Ha nem elég a pénz, mellőzhet, leszállíthat. Zaj. — Halljuk! Halljuk! — Friedrich István: Legjobb volna az egész ellenzéket kidobni innen!) T. Képviselőház és t. minister ur! Mikor a beruházási törvényben megállapított összegeket fel méltóztattak használni, akkor a minister urnák leszek bátor bebizonyitani azt, hogy nekem ma teljes mértékben igazam volt. Majd meg fogom mutatni, hogy az egyes célokra mennyit használtak fel. Ügy hiszem azonban: azt, hogy nekem igazam van, rajtam kivül senki oly nagy mértékben nem tudja, mint maga a pénzügyminister ur. (Zaj.) Mi a virement? (Lakatos Gyula: A virement a költségvetés egyes tételei közötti átruházási jog! — Folytonos nagy zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Neubauer képviselő urat figyelmeztetem, ne szóljon közbe és általában kérem a képviselő urakat, méltóztassanak a túlságos közbeszólásoktól tartózkodni, mert kénytelen leszek a legelső izben erélyesebben fellépni. A szónok nem képes zavartalanul folytatni beszédét. Tessék folytatni, képviselő ur! Fábián Béla: A következők vannak itt. (Neubauer- Ferenc közbeszól.) Elnök: Neubauer képviselő urat ismételten figyelmeztetem, ne méltóztassék közbeszólni. Fábián Béla: A beruházások közül egyeseket mellőzhessen vagy azok összegét mérsékelhesse,^ vagy amennyiben e beruházásokra a szükségesnél nagyobb összeg állana rendelkezésre, a többletet is felhasználhassa. (Lakatos Gyula: De nem az egyes tételeket! — Zaj.) Elnök: Lakatos Gyula képviselő urat figyelmeztetem, tartózkodjék a közbeszólásoktol. Friedrich István képviselő urat is figyelmeztetem, ne szóljon közbe. Fábián Béla: T. Képviselőház! Előfordulhat a következő. (Zaj.) Mondjuk, például a Hangyának nem 2,300.000 pengőt, hanem ezen az alapon 5,000.000 pengőt fognak adni. (Szabóky Alajos: Nem lehet!) Joga van a törvény szerint. T. államtitkár ur, nagyon kérem, ne mondja, hogy nem lehet, mert mi lesz, ha adni akar a Hangyának? (Haller István: Nyissanak egy költségvetési akadémiát. —Zaj.) Ez igy van, szórói-szóra. (Herrmann Miksa kereskedelemügyi minister: De tovább is megy!) Nagyon elméleti vita az, amelyet itt folytatunk és amelyet a gyakorlat fog igazolni. Majd meg fogják látni, mi fog történni ezekkel a pénzekkel. (Haller István: El fog fogyni mind! — Herrmann Miksa kereskedelemügyi minister: Arra való !) A feleslegből tehát marad 10 millió pengő, mert a feleslegből 90 milliót méltóztatik felhasználni és igy még 10 millió pengő marad. Erre vonatkozóan nincs intézkedés. Remélhetőleg vagy egy másik törvény keretében, vagy a Nemzeti Banknál fogunk ezzel az összeggel találkozni, vagy pedig fel fogják használni a felhatalmazás alapján. (Zaj.) T. Képviselőház! Beszédemet azzal kezdettem, hogy az a keserves és az a rémséges az egész beruházási törvényben, hogy — sajnos — az adózók véréből és könnyéből fakadt ez a felesleg. Erre vonatkozóan láttam valamelyik nap a pénzügyminister ur cikkét egy angol lapban s ezenkívül hallottam a pénzügyminister ur egy beszédét. A pénzügyminister ur a nyilvánosság előtt a magyar bizakodás megtestesülése. Annak a bizakodásnak megtestesülése, amely szerint gazdasági válság, amit mi állandóan hangoztatunk és az, hogy itt az em201. ülése 1928 július 10-én, kedden. berek rossz anyagi helyzetben vannak, csak jelszó. Én nem akarok a pénzügyminister úrral ebben a kérdésben vitába szállani, hanem csak az, úgynevezett hatalmas potentátokat akarom a pénzügyminister úrral szembe állitani. Legelsősorban azonban egyet kell megállapítanunk, azt, amit a pénzügyminister ur is, aki bizonyára sétál ebben a gyönyörű városban, megállapíthat, hogy Budapesten műhelyeket és üzlethelyiségeket lehet kapni, sőt nemcsak, hogy lehet kapni, hanem sajnos, nem lehet őket kiadni. Eddig az volt a helyzet, hogy nem lehetett üzlethelyiségeket és műhelyt kapni és ma már az a helyzet, hogy azért is lehet üzlethelyiségeket és műhelyeket kapni, mert az üzlethelyiségek tulajdonosai három üzlettársat vesznek be a helyiségbe, úgyhogy négy részre osztják a helyiséget, hogy az üzletbért meg tudják fizetni. (Kun Béla: Szakmabeli üzlettársak állanak össze!) Nem lehet tehá mondani, hogy jó volna a gazdasági helyzet. (Kun Béla: Kérdezzék meg a túloldali képviselők a saját választóikat! — Györki Imre: Ök csak a szolgabirókat és csendőröket kérdezik meg!) Kénytelen vagyok statisztikai adatokat felolvasni. Ebben az évben az első hat hónapban Magyarországon 737 volt a csődönkivüli kényszeregyezségek száma, ezenkívül volt 224 csőd és 961 birói fizetésképtelenség- Az elmúlt esztendőben volt 1220 fizetésképtelenség, az idén 1922. Az egész vonalon az emelkedés tehát közel 60%. Hogy milyen a gazdasági helyzet a fővárosban, arra nézve csak egyet tudok említeni: felhívom a képviselőtársaimat, menjenek el, — nincs messze — a Dologház-utcába és ott a 3. szám alatt van egy ház, amelyet adóárverési csarnoknak hívnak. Ide szállítják be azokat a holmikat, amelyeket lefoglalnak, tehát nem árverés miatt szállítják be, hanem csak azért, hogy valaki adóban tartozik és a végrehajtó azt mondja, nem hagyja nála a lefoglalt tárgyakat. Tömegével kaptam leveleket, amelyekben megírták nekem, hogy ebben az adó árverési csarnokban lehet mérlegeket, kaptafákat, gyalukat találni, tehát elviszik a keres kedőtől a mérlegeket, a cipésztől a kaptafát, az asztalostól a gyalukat. (Strausz István: Nem szabad!) Eleinte magam sem hittem el, mert törvény tiltja! (Kun Béla: A jó lélek is tiltaná!) Maga a pénzügyminister ur is 1927 április 7-én kibocsátott rendeletével szükségesnek látta figyelmeztetni a végrehajtókat arra, hogy nem szabad elvinni az elsőrendű szükségletek fedezésére szolgáló cikkeket és azokat a tárgyakat, amelyek a munkához szükségesek. Mégis mi történik? Méltóztassék .kimenni az árverési csarnokba, ott megláthatják, hogy miként lélekzik Budapest, mert ha az elhasznált kaptafát elviszik, ugy ez az ország leromlásának igazán szomorú bizonyitéka. A használt kaptafa ott fekszik az árverési csarnokban, közvetlen közelségében varrógép van, amelyet 19 pengő hátralék miatt vittek el. Elnök: A képviselő ur nagyon- eltért a tárgytól! Szíveskedjék a szőnyegen levő tárgyhoz közelebb jönni! Fábián Béla: A beruházásokról, az adófeleslegek felhasználásáról van szó. Ez az utolsó alkalom az őszig, hogy ezeket a dolgokat a minister urak elé hozzuk, akiket — hála istennek — szép számmal üdvözölhetünk most. (Derültség. — Friedrich István: óriási számban! — Felkiáltások: Éljen! — Rassay Károly: Még a kormánypárt is örül! Látszik, hogy ritkán van szerencséjük ennyi ministerhez!) Elnök: A képviselő urnák csak a szőnyegen
