Képviselőházi napló, 1927. XV. kötet • 1928. július 5. - 1928. november 8.

Ülésnapok - 1927-201

96 Az országgyűlés képviselőházának 201. ülése 1928 július 10-én, kedden. előnyére, mert egészen bizonyos, hogyha valamely személyzetnek teljes testi és lelki erővel benne kell lennie a szolgálatában, akkor ez áll épen a vasutasságra, (Uny van! jobbfelől.) s ha a vasutasságnak csak a fizikuma van ott a szolgálatban, a lelke pedig távol van attól: akkor ez olyan bajoknak lehet forrása, amelyeknek konzekvenciáit nem is jó itt a Képviselőházban emlegetni. Elnök: Kérem a képviselő urat, méltóztassék a napirenden lévő tárgyhoz szólani! (Fábián Béla: Ez napirenden van!) Haller István: T. Ház! Én azt gondolom, hogyha az államvasuti berendezések során a kormányt arra iparkodom rávenni, hogy a fizetési problémák megoldására is használja fel a beruházások által lehetővé tett invesztíciókat, amelyekkel kapcsolatban eddig az üzemek jövedelmét tárgyalták, és amelyeknél kifogást emeltek mindig és azt mondták, hogy az államvasuti személyzet fizetését azért nem lehet megjavítani, mert azt az Államvasút budgetje nem birja el, miután az üzemi kiadásoknak, illetőleg az üzemi bevételeknek egy jókora része invesztíciókra lett felhasználva: akkor most itt van az első alkalom, — amikor invesztícióra 13 millió pengő az Államvasutak üzemén kívül származik — hogy felszabaduljon az Államvasutak rendes kezelésében egy olyan tétel, amely végre ezeknek a szociális problémáknak megoldását lehetővé teszi. {Herrmann. Miksa kereskedelemügyi minister: Ez is a beruházásokba kerül, a felesleg is! — Kabók Lajos: Ne erre fordítsák ezt az összeget, hanem fizetésjavitásra!) Én tehát a t. minister ur figyelmét arra akarom felhívni, hogy ebből a 13 millió pengőből ne csak pályát javítsanak és épitsenek, ne csak mozdonyt szerezzenek be, ne csak materiális beruházást csináljanak, hanem szociális és morális beruházást is. (Herrmann Miksa kereskedelemügyi minister: Ezen a címen!) Szükség van erre, igen t. Képviselőház* mert kétségtelen dolog, hogy a vasúttársaság körében olyan nagyméretű az elégedetlenség, hogy ez az elégedetlenség azt az állapotot, amelyre a minister ur a Felsőházban utalt, könnyen előidézheti. Garasos fizetésjavitások elmaradása tehát nagy veszedelmet hozhat az Államvasutak üzemére, ezt pedig feltétlenül el kell kerülnünk. Nem kívánom felsorolni a különféle kategóriákat, a Tamássyról elnevezett státusrendezcs hibáira nem akarok részletesen rámutatni, mert nincs szándékomban az időt húzni és a tárgyalások befejezését kitolni. De a minister urnák kell ismernie azokat a memorandumokat, amelyek az Államvasút elnöke utján minduntalan befutnak a kereskedelemügyi ministeriumba és amelyekben meg van állapítva, hogy a B-státus fentartása lehetetlenség, hiszen felesleges személyzet nincs, ezt a státust fen tartani lehetetlen, mert igy a tisztviselők nem haladhatnak elő. (Gáspárdy Rlemér: Ugy van!) Huszonnégy pengős fizetésjavításért 10—12 esztendőt kell várni. Olyan anomáliák állanak elő, hogy ugyanegy fizetési osztályban van olyan, aki 56 esztendős és van olyan, aki 33 esztendős. 22 éves szolgálati különbségek állottak elő a vasútnál az előrehaladás megakadályozása miatt. A B-státus tehát eltÖrlendŐ. Az automatikus előléptetést legalább a VIII., VII. és VI. fizetési osztályokban vissza kell állítani, ez az egyetlen módja a Tamássyféle rendelet korrigálásának, ez az egyetlen lehetőség, hogy a gyermekfentartó és gyermeknevelő kategóriák elérjék azt a minimális fizetésemelést, amely mellett a megélhetést valamiképen biztositaní tudják. Ezek a,z osztályok azok, amelyekben nősülnek az emberek, amelyek gyermeket nevelnek, szükséges tehát, hogy ebben a három fizetési osztályban az előléptetés automatikus legyen, hogy bizonyos határidőn belül mindenki elérje azt a létminimumot, amely ma a családalapításhoz és esaládfentartáshoz feltétlenül ,• szükséges. Az automatikus előléptetést már csak azért is vissza kell álitani, mert az államvasutak szolgálata annyira tagozódik, mégpedig olyan sok vonatkozásban, hogy az államvasutak vezetősége a tisztviselők szorgalmát, előhaladását, rátermettségét nem képes közvetlen figyelemmel kisérni és igy a tisztviselők ki vannak téve a közvetlen osztályfőnökök jóakaratának, esetleges ellenszenvének és igy esetleges protekciós embereket kivéve, akik soronkivül haladnak elő, — aminthogy erre neveket is tudnék felsorolni, de az idő nem engedi meg — egyes emberek 20^-22 esztendeig maradnak ugyan abban a fizetési állapotban. Ez kétségkívül nem felel meg az igazságnak, de a vasút érdekeinek sem. Rendezni kell elsősorban, az automatikus előléptetés utján lehetővé kell tenni, hogy a gyermeknevelő kategóriák eljussanak bizonyos fizetésig. Másodszor okvetlen vissza kell vonni azt a rendeletet, amely a szolgálati időt betöltött vasutasok visszatartására vonatkozik. Amikor az előléptetés ugyanis keserves, amikor úgyis alig van előléptetés, akkor nem szabad visszatartás által azt a kevés lehetőséget is elvenni, amelyet a státusrendezés megenged. Á fizetéseket az egész vonalon múlhatatlanul emelni kell legalább addig, hogy a vasutasság zöme a békebeli fizetésének 80%-át elérje. Azt hiszem, ez igazán nem vakmerő ki

: vánság. Rendezni kell a lakbérkérdést és uj lakbérosztályba kell sorolni a különféle községeket és városokat, mert ebben a tekintetben olyan visszásságok vannak, hogy a tényleges lakbér a fizetésként kapott lakáspénzt messze felülmúlja. Egyébként is vannak nagy igazságtalanságok. Például egy vasúti főmérnök kap 3,800.000 papírkorona fizetést, egy államvasuti tisztviselő pedig 3,750.000 korona fizetést, tehát mindössze ötvenezer koronával kevesebbet. Az utóbbi lakbérként negyedévre 653.00 papirkoronával kap többet, vagyis amit a jobbkéz adott, azt a balkéz nem is egyszeresen, hanem körülbelül hat-hétszeresen visszaveszi. Ugyanígy kellene rendezni a családi pótlékot is, amelyet 1912-ben rendszeresített az állam. Egy tisztviselőnek negyedévre 50 aranykorona, egy altisztnek 25 aranykorona családi pótléka volt. Ezt később felemelték egy negyedévre 100, illetőleg 50 aranykoronára. Ma pedig egy tisztviselő 40-8, egy altiszt 33MJ pengő családi pótlékot kap. A családnevelés megkövetelné, hogy a családi pótlék tényleg a régi nivóra emeltessék fel- Mert ha mi itt a Képviselőházban beszélünk az egyke ellen és beszélünk gyermekvédelemről, beszélünk arról, hogy a magyar vért védeni kellene és nem volna szabad hagyni, hogy elkallódjék, akkor ilyen szociális intézkedéseket a legsürgősebben meg kellene tennünk. A munkásság ezidőszerint 93 filléres órabérrel dolgozik^ Ha havi 200 munkaórát számítunk, akkor a munkabér maximális keresete 196 pengő. Ezzel szemben például egy vasúti takarítóasszonynak havi jövedelme 40 pengő. E között a két szélsőség között varia lódik a vasúti munkásság jövedelme. Családi pótlékuk