Képviselőházi napló, 1927. XIV. kötet • 1928. június 13. - 1928. július 04.

Ülésnapok - 1927-186

&8 Az Országgyűlés képviselőházának 186. ülése 1928 június 14-én, csütörtökön. Ami mármost a tisztviselők választásának jogát illeti, látom, hogy ezt a legjobban méltóz­tatnak sérelmezni; szívesen koncedálom, hogy nem ok nélkül. Györki Imre t. képviselőtársam azt mondotta megelőző felszólalásában, hogy: »Kérem, hiszen szélesre taposott utakon indul­hatott volna el a népjóléti minister az autonó­mia reformjánál és alkothatott vclna olyan autonómiát az 1927 : XXI. teikkben, amely kon­eedálja a tisztviselők választásának jogát vagy a közgyűlésnek, vagy valamely más autonóm szervnek.« Hát, t. Ház, épen azért, mert annyira szé­lesre volt taposva az az ut, nem akartunk ezen elindulni, mert hiszen nyilvánvaló, — amint kifejtettük a múlt esztendőben — hogy épen a tisztviselők választásának autonóm lehető­sége vitt szakadatlan izgalmakat a munkás­biztositó intézmény életébe. Most méltóztassa­nak elképzelni, hogyha a tisztviselők válasz­tása az autonóm hatáskörben koncedáltatik, ez az izgalmi anyag benmarad, mivel a tisztvi­selők megválasztásának fogalma magában rejti, hogy azok időlegesen alkalmaztatnak és nem egész életükre; ennek következtében foly­ton újra és újra kellene választásukat megej­teni, folyton uj és uj súrlódások állanának elő, uj és uj összecsapásai a különböző érde­keltségeknek. Bocsánatot ikéirek, elvitathatat­lan, hogyha ilyen, a tapasztalatok tényei sze­rint feltétlenül izgalmi anyagot kivonok vala­mely autonómia hatásköréből, ezzel az autonó­miát nem semmisítettem meg. Tisztelettel kérem tehát a t. Házat, anél­kül, hogy az autonómia fogalmának további magyarázatába bele akarnék most bonyolódni, méltóztassék a paragrafust változatlanul el­fogadni. (Helyeslés jobbfelől és a középen.) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyil­vánitom. Következik a határozathozatal. A 112, § első bekezdése meg nem támadtat­ván, azt elfogadottnak jelentem ki. A második bekezdéssel szemben áll Györki képviselő ur indítványa, aki a bizottsági szö­veg helyébe uj szöveget javasol. Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a második bekezdés ere­deti szövegét, szemben Györki képviselő ur in­dítványával, elfogadni, igen vagy nem 1 ? (Igen! Nem!) Kérem azokat a képviselő urakat, akik az eredeti szöveget fogadják el, szíveskedje­nek felállani. (Többség.) A Ház az eredeti szö­veget fogadta el és így Györki képviselő ur indítványát elvetette. Uj 3., 4„ 5., illetőleg 6. bekezdés felvételére indítványok terjesztettek be. Györki Imre képviselő ur három uj bekezdés felvételét in­ditványozta. Azt hiszem, a t. Ház nem tesz észrevételt az ellen, ha ezt a három uj bekez­dést egyszerre fogom szavazás alá bocsátani. (Helyeslés.) Kérdem tehát a t. Házat, méltózta­tik-e a Györki Imre képviselő ur által indit­ványozott három uj bekezdést elfogadni, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azokat a kép­viselő urakat, akik az indítványozott uj bekez­déseket elfogadják, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) Kisebbség. A Ház nem fogadta j el az indítványt. Bárdos Ferenc képviselő ur szintén egy uj bekezdés felvételét indítványozta. Kérdem a t. Házat méltóztatik-e azt elfogadni, igen vagy nem? (Nem!) A Ház az indítványt nem fo­gadja el. Következik a 113. §. Gubicza Ferenc jegyző (olvassa a IIB és. Ili. §-okat, amelyek észrevétel nélkül elfogad­tatnak. — Olvassa a 115. §-t). Propper Sándor! Elnök: A képviselő ur nincs jelen, töröl­tetik. Szólásra következik 1 ? Gubizca Ferenc jegyziő: Rothenstein Mór! Elnök: Rothenstein Mór képviselő urat il­leti a szó. Rothenstein Mór: T. Képviselőház! A 115. § arról szól, amiről itt már nagy vita folyt a »lerótt« és a • »kirótt« járulékokról. Nagy vita folyt erről, főként a mi részünkről azért, mert ha a lerótt és nem a kirótt járulék a mérték­adó, akkor a törvényjavaslat szerint csak azok az illetékek számitanaik, amelyeiket le­rótták, és nem azok, amelyeket kiróttak. En­nek az a következménye, hogyha a műhelyek­ben, a gyárakban dolgozó munkástól levonják a járulékot, az illetéket, de a munkáltató azt nem szállítja he és ez nem állapíttatott meg kellő időben, ennek kárait a munkás szenvedi. Mi azt akarjuk, hogy ugy legyen itt is, mint a munkásbiztositónál, hogy tudniillik ha a munkáltató elmulasztja az illetékeket beszál­lítani, akkor ez a mulasztás kizárólag a mun­káltatót terheli. Ez a munkásibiztositónál így is van. Az igen t. népjóléti minister ur azt mondja, hogy ennél a szociális berendezésnél' ez lehetetlen volna azért, mért a matematika itt azt mondja, hogy ő csak akkor vállalhatja a felelősséget, csak aikkor van biztosítva a nyújtandó anyagi támogatás, ha csak azok az illetékek vétetnek figyelembe, amelyeket tény­leg leróttak, és nem azok az illetékek, amelye­ket kiróttak ugyan, de amelyeket a munkál­tató egyes esetekben nem szállított be. Bocsá­natot kérek, ha a munkástól a járulékot le­vonták és ha a munkáltató ezt a járulékot bármely oknál fogva nem szállította be, erre az esetre a népjóléti minister ur is a legerő­sebb minősítést mondotta ki, azt, hogy ez sik­kasztás. Ha tehát ez így van, ha a minister ur maga is azt mondja, hogy a munkáltató ebben az esetben sikkasztást követ el, akkor igazán nem látjuk be, hogy miért menjen ez a mulasztás a munkások felelősségére,, miért szenvedje a munkás azt a kárt. ő a járulékot befizette és igy nem szabad abba a helyzetbe kerülnie, hogy amikor az ő anyagi • támoga­tása esedékessé válnék, akkor szerezzen tudo­mást arról, hogy nincs igényjogosültsága, akkor mondják néki; bizony, te még nem vagy igényjogosult, mert a te munkáltatód a kirótt illetékeket nem szállította be. Épen azért van szerencsém a (következő inditványt beterjeszteni (olvassa): »A 115. § negyedik belkezdéseként a következő beiktatá­sát javasolom: A bejelentési kötelezettság el­mulasiztásából a munkavállalót joghátrány nem érheti.« (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Kivan még valaki szólni? (Eszter­gályos János szólásra jelentkezik.) Esztergályos képviselő urat illeti a szó. Esztergályos János: T. Képvisielőháiz! Előt­tem szólott t. képviselőtársamnak ez a kíván­sága világos és természetes. A gyakorlatból ugyanis tudjuk azt, hogy a munikáltató urak nagyrésze milyen nehézkesen dolgozik ezen a téren. Ott van például a betegsegélyző tagság bejelentése, a munkásiofk! bejelentése, vágy ott vaunak a forgalmiadóesetek. Az igen t. pénz­ügyminister ur is jelen van, jusson rá is agy Irész. A forgalmiadó-kérdés körül például lát-

Next

/
Oldalképek
Tartalom