Képviselőházi napló, 1927. XIV. kötet • 1928. június 13. - 1928. július 04.

Ülésnapok - 1927-186

^4 Àz országgyűlés képviselőházának 186. ülése 1928 június 14-én, csütörtökön. ség arra, hogyha valaki gyógyintézetbe, szanatóriumba való beutalását kéri és ezt a beutalást a munkásbiztositóintéizet szakorvosai nem javasolják, akikor jogorvoslatért fordulhat a munkás-biztosítási bírósághoz és a munkásbiztositási bíróság dönt azután abban a kérdésben, hogy a szanatóriumba való beutalásnak szükségessége fennforog-e vagy sem. Itt is a rokkantság megelőzését, késleltetését vagy megszüntetését célzó eljárásnak hivataliból való megindításairól, tehát ebből a célból kórházba, szanatóriumba vagy hasonló gyógyintézetbe való beutalásról van szó» Megtörténhetik, hogy maga az intézet szakorvosa ezt nem látja szükségesnek, ellenben más orvos más szempontból szükségesnek találja. Minthoigy maga az intézet van hivatva arra, hogy az illető roikkantságának megelőzésére az intézkedéseket megtegye, minthogy az intézetnek saját intézménye lesz az is, ahova az a beteg bekerül, meg van adva a lehetőség arra, hogy rövid ott tartózkodás után azt mondja: én nem tudom, a rokkantságot megelőzni f

— s ennélfogva az illetőt kihelyezi az intézményből. De elvenni a lehetőséget attól, hogy ilyen esetben is jogorvoslatért fordulhasson a bírósághoz, azt hiszem, teljesen céltalan és teljesen ^méltánytalan s ezért a magam részéről is kérem, méltóztassék Bárdos t. képviselőtársam móldositásához hozzájárulni. Elnök: Kivan még valaki szólni? (Nem!) Ha senki szólni nem kivan, a vitát bezárom. A minister urat illeti a szó. Vass József népjóléti és munkaügyi minister: T. Ház! Az analógia az 1927 : XXI. te. betegségi ágazata, valamint az öregségi ágazat vonatkozó pontja között nem áll meg. Az 1927 : XXI. te. betegségi ágazatánál a gyógy itó eljárás egyenes' jogszerű juttatása magának a törvénynek, ennek következtében, ha az intézmény megtagadja az igényt, amely valamely gyógyitó eljárás irányában támasztható, abban az esetben birói jogorvoslatnak valamiképen módot kellett adni, mert hiszen az a munkás, illetőleg magát igényjogosultnak gondoló minden jogorvoslat nélkül elüttetnék magának a törvénynek célgondolatától. Itt azonban nem. erről van szó, t. Ház, Ennek a javaslatnak a célja az öregségi, rokkantsági és egyéb vonatkozásban való biztosítás, tehát járadék juttatás. Ha azt kísérelnék meg, hogy ettől üssenek el valakit, akkor feltétlenül biztosítani^ kellene részére a birói jogorvoslat lehetőségét. Amiről azonban ebben a iszakaszban szó van, az tulajdonképen egy profilaktikus^ eljárásnak a törvény alapján való bevezetése, ami tehát nem jog, hanem inkább ellenkezőleg olyan lehetőség, amelyet az ^intézménynek magának és elsősorban) az intézménynek érdekében vezetünk be, nevezetesen gyógyítani azt a munkást, aki gyógyítás nélkül esetleg előbb megrokkanván, előbb lesz terhére az intézménynek. Itt tehát nem lehet birói jogorvoslat alá bocsátani azt a kérdést, vájjon az illető csakugyan részesüljön-e vagy sem ilyen profilaktikus eljárásban. Kérném tehát a t. Házat, méltóztassék a szakaszt eredeti szövegében elfogadni. (Helyeslés jobbfelől.) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. A 91. § első bekezdése meg nem támaditatván azt elfogadottnak jelentem ki. A második bekezdéssel szemben áll Bárdos képviselő ur két indítványa amelyek közül az egyik a szakasz törlését indítvány ózza, a másik pedig a'szakasz kiegészítését, amenynyiben azt eredeti szövegében fogadná el a Ház,. Kérdem tehát a t. Házat, méltóztatik-e a második hekezdést eredeti szövegéiben elfogadni, szemben Bárdos képviselő urnák mind a két indítványával ? (Igen!) A Ház az. eredeti szöveget fogadja el és igy Bárdos képviselő urnáik mind a két javaslata elesik. Következik a 92. §. Gubicza Ferenc jegyző (olvassa a 92. §4). Kéthly Anna! Kéthly Anna: T. Képviselőház! Azt hiszem, csak a szakasz világosabbá tételére szolgál az a módosításom, amely igy kezdené e szakaszt (olvassa): »Ha valaki alapos ok nélkül a gyógyító eljárás alól magát kivonja ...« Ha ugyanis az alapos ok nélkül való megjelölés a gyógyitó eljárás után marad benn a törvényben, akkor az vetődhetnék fel, hogy az alapos ok csak a gyógyitó eljárás alól való kivonásnál szolgál mentő körülménnyel, nem pedig az orvosi vizsgálat megtartásánál és a megindult gyógyitó eljárás megszakításánál is, holott én ugy hiszem, hogy az alapos okot valamennyinél mentő körülménynek kívánja fentartani a törvényjavaslat. Elnök: Szólásra következik? Gubicza Ferenc jegyző: Csilléry András. Csilléry András: T. Ház! A 92. § a műtéti kényszernek megállapításáról is beszél, mert hiszen tulaj donképen ez a fejezet az egészségügyi és gyógyitó eljárás kapcsán olyan műtétek és beavatkozások szükségszerűségének indoklását is magában foglalja, amelyekkel a rokkantságnak megszüntetése vagy legalább is a rokkantság fokának csökkentése lehetővé válik. Épen ebből a szempontból említi a 88. § 4. pontja azt, hogy az intézet által a magyar királyi népjóléti és munkaügyi minister hozzájárulásával elrendelt más módon is eszközölhetők ezek a beavatkozások. Én tehát tisztázni kívánnám azt, hogy a műtéti kényszer ennél a szakasznál sem állhat fenn, ezért tisztelettel javaslom, hogy a szövegezésnek megfelelő interpretálása szempontjából a 92. § utolsó mondatát szövegezzük át mégpedig olyképen, hogy az »E szakasz« szavak után szurassék be: »és a 88. § első bekezdése 4. pontjának« szavak. Az utolsó mondat tehát igy szólna: »E szakaszos a 88. § első beikiezdóse 4. pontjának rendelkezése műtéti kényszert nem állapit meg«. Pontosnak tartom, hogy ezt a kérdést itt precizirozzuk már csak azért is, nehogy ezt esetleg valahogy félreértelmezhessék. Elnök: Kivan még valaki szólni? (Nem.) Ha senki szólni nem kivan, a vitát bezárom. A minister ur kivan szólni. Vass József népjóléti és munkaügyi minister: T. Ház! Kéthly Anna t. képviselőtársam javaslata ugyanazt célozza. Ugyanazt kell tehát most is mondanom, amit az előbb: csak azokról az esetekről van itt szó, amikor valaki a gyógyitó eljárást elfogadható ok nélkül megszakítja. Azt a javaslatot azonban, amelyet tenni méltóztatott, nem tudom elfogadni, mert hiszen ez a szó, hogy indokolatlanul megszakítja, a jogi kategóriák és a jogi fogalmazás szerint a legtágabb. Ha például a gyógyitó eljárás alá vont beteg azt mondja:. Kérem, én megszakítóin a gyógyitó eljárást, mert nekem nem tetszik, — akkor már indokolta, akkor már megfelelt a javaslatnak, amelyet méltóztatott tenni, hogy nem indokolatlanul szakította meg a gyógyitó eljárást. Mivel azonban maga az egész szakasz, illetőleg a felsorolás szelleme elárulja, hogy a törvényhozó intenciója csak komoly okokat kivan figyelembe venni, ennek következtében ugy gondolom, hogy Kéthly