Képviselőházi napló, 1927. XIV. kötet • 1928. június 13. - 1928. július 04.
Ülésnapok - 1927-186
Àz országgyűlés képviselőházának 186. Nem fogadhatom el és nem javasolhatom a t. Háznak ennek a módosításnak elfogadását azért, mert ilyen módon a biztosítóintézetet valóban valóságos takarékpénztárrá változtatnánk át egyrészt, másrészt pedig a sztornó, illetőleg azok az összegek, amelyek ilyen módon benn maradnak a pénztárban és be vannak kalkulálva egy valószínűségi koefficiens szerint, a pénzügyi struktúrát tönkre tehetnék. Nagyon kérném tehát, méltóztassék a szakaszt eredeti szövegében elfogadni. (Helyeslés a jobb- és a baloldalon.) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánitom. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a régi 69. §-t eredeti szövegében elfogadni, szemben a Györki képviselő ur által pótlással kiegészített szöveggel, igen vagy nem? (Igen!) A Ház az eredeti szöveget fogadta el és a Györki képviselő ur által indítványozott szöveget elvetette. Következik a régi 70. §. Szabó Zoltán jegyző (olvassa a régi 70. §-t, amely észrevétel nélkül elfog adtatik. Olvassa a 71.' §4). Elnök: Szólásra következik? Szabó Zoltán jegyző: Györki Imre! Györki Imre: T. Ház! A 71. §. 2. bekezdése rendelkezik arról, hogyha a biztosított halálát öngyilkosság idézte elő, akkor az elhalt után sem az özvegynek, sem pedig az árváknak járadékot megállapítani nem szabad. A törvényjavaslatnak ezt a rendelkezését nagyon méltánytalannak tartom, mert ezzel büntetni kivan a javaslat olyanokat is, akik tulajdonképen nem hibásak abban, hogy az Öngyilkosság elkövettetett és méltánytalan azért is, mert a szerencsétlen hozzátartozókat még rosszabb sorsra kívánja juttatni, mint amilyenbe jutottak azzal, hogy elvesztették a családfentartót azért, mert az atya, a kereső férj eldobta magától az életet. Ha az lenne a célja ezzel a rendelkezéssel az igen t. népjóléti minister urnák, hogy megakadályozza az öngyilkosságokat, vagy legalább is azok számát csökkentse, akkor meg kell mondanom, hogy ez nem olyan célravezető intézkedés, mint amellyel el lehetne érni a szándékolt célt. Tudjuk — épen a legközelebbi hetekben volt alkalmunk tapasztalni, — hogy a belügymin ister ur szabályozni kivánta az öngyilkosság elkövetésének módját és lehetőségét, (Derültség.) tudjuk, hogy ezért adta ki azt a bizonyos rendeletet, (Vass József népjóléti és munkaügyi minister: Aber! — Derültség.) azonban annak ellenére, hogy a minister ur szabályozta, hogy mikép kell elkövetni az öngyilkosságokat, (Vass József népjóléti és munkaügyi minister: Ezt ugyan nem szabályozta!) de legalább is megszervezte ezzel kapcsolatban az életmentés lehetőségét, (Vass József népjóléti és munkaügyi minister: Azt igen!) célját azonban nem érte el, mert, aki figyelemmel kisérte az azóta bekövetkezett napi eseményeket, az látja, hogy az öngyilkosságok száma a minister bölcs rendelkezése ellenére egyáltalán nem csökkent, sőt voltak napok, amikor még emelkedett. Egészen más okok azok, amelyek az embereket az öngyilkossági hajlamra ráviszik, mint az, hogy öngyilkosságuk által a járadékot megszerezzék a hozzátartozók részére. Kétségtelenül gazdasági okok ezek, bár a legtöbb esetben, amint azt az orvosok megállapítják, pillanatnyi elmezavar idézi elő az öngyilkosságot. Mármost akár gazdasági okok, akár peüíése 1928 június lé-én, csütörtökön. 60 dig a pillanatnyi elmezavar idézi elő és váltja ki az emberekből az öngyilkossági szándékot, ez nem lehet ok arra, hogy a szerencsétlen hozzátartozókat még rosszabb helyzetbe hozzuk és ezen öngyilkosok után sem özvegyi, sem árvajáradékot nem állapítunk meg. Teljesen méltánytalannak tartom ezt a rendelkezést és akkor, amikor itt ismételten keresztényi szeretetre, keresztényi megértésre és keresztényi felfogásra utaltak, akkor ez, igazán nem az. amit ezzel a fogalommal szoktunk azonositani. Azért kérem, méltóztassanak hozzájárulni ahhoz, hogy a 71. § második bekezdése töröltessék. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Griger Miklós jegyző: Rothenstein Mór! Rothenstein Mór: T. Képviselőház! Támogatni kívánom Györki t. képviselőtársam javaslatát es pedig azért, mert szerintem a 71. §-nak ez a bekezdése olyan, amely abszolúte nem állja meg helyét egy szociális törvénytervezetben. Ez a törvénytervezet túlnyomórészt vagyontalanoknak, a szegényeknek kivan támogatást nyújtani, ha tehát valamely családfő önként végez életével, ezért a hátrahagyott családtagokat büntetni, azt hiszem, nem feladata a törvényjavaslatnak és nem is lehet feladata. Hogyha a népjóléti minister ur egy kicsit gondolkodik az ügy fölött és azon, hogy az ő hivatása a népjólét emelése, akkor nem kivánhatja azt, hogy szegény emberek — akik nem tehetnek arról, hogy családfentartójuk pillanatnyi elmezavarban vagy más oknál fogva ilyen meggondolatlan cselekedetet követ el — nyomorba kerüljenek. Ilyen esetben a népjóléti ministernek nem az volna a hivatása, hogy azokat büntesse, akiknek nincs miből élni, amiatt, hogy az öngyilkos egy meggondolatlan pillanatban ilyen bűncselekményt követ el családjával szemben. Ennek következményeit nem kell a családtagokkal később is éreztetni. Szerintem az emberek mai gondolkozásmódja mellett ez abszolúte nem tartható fenn és ezért magam is amellett kívánok sikra szállni, hogy ilyen esetben a hátramaradottak a nekik kijáró segélyre jogosultak legyenek. Elnök: Szólásra következik? Griger Miklós jegyző: Esztergályos János! Elnök: Nincs jelen, töröltetik. Ki a következő? Griger Miklós jegyző: Kéthly Anna! Kéthly Anna: T. Képviselőház! Hozzájárulok Györki képviselőtársam előbb benyújtott módosításához és azon túlmenően szükségesnek tartanám annak leszögezését a törvényben, hogy nem igényjogosult rokkantjáradékra, aki rokkantságát szándékosan idézte elő, ha azonban özvegye vagy ellátásra jogosult családtagjai volnának, ezeknek kezéhez az özvegyi vagy árvajáradék mérvével egyező járadék volna kifizetendő. Ebben a pillanatban azonban csak a szakasz második részéről, az öngyilkossági paragrafusiróil van szó, amelyet én páratlannak tartok az egész magyar törvénykezésben. Az _ örökösödésnél például egyáltalán nem kutatják, hogy azon vagyoni természetű, hátrahagyott dolgok tekintetében, amelyekre a jogutódnaik: a töirvany szerint joga van, a jogutódlás milyen címen nyilott meg, illetőleg a halálnak mi volt az oka, úgyhogy ebben a kérdésben a javaslat valósággal uttörőszerepet vállal. Nem is nagyon extern, hogy akkor, amikor az 59. §-ban egy valóban nemes gesztussal a javaslat az árvajáradélkot ilyen széles körre kiterjeszti, akkor ebben az esetben nem az árváknak és nem az öz-