Képviselőházi napló, 1927. XIV. kötet • 1928. június 13. - 1928. július 04.

Ülésnapok - 1927-186

68 Az országgyűlés képviselőházának 186. Következik a régi 63. §. Kérem a jegyző urat, sziveskejék azt felolvasni. Szabó Zoltán jegyző (olvassa a régi 63„ 6&., 65. és 66. §~okat, amelyek hozzászólás nélkül elfogadtatnak. — Olvassa a régi 67. §~t.) Elnök: Szólásra következik? Szabó Zoltán jegyző: Györki Imre! Györki Imre: A 68. §-nál kivánok szólni! Elnök: A képviselő ur nem kivan szólás­jogával élni, kérdem tehát, kíván-e még valaki szólni 1 ? (Nem!) Ha senki szólni nem kivan, a szakaszt, mint meg nem támadottat, elfogadott­nak jelentem ki. Következik a 68. §. Szabó Zoltán jegyző (olvassa a régi 68. §4). Elnök: Szólásra következik? Szabó Zoltán jegyző: Propper Sándor! Elnök: Nines jelen, töröltetik. Következik 1 ? Szabó Zoltán jegyző: Györki Imre! Györki Imre: T. Ház! A 68. § arról az eset­ről rendelkezik, amikor a biztosított nő még igény jogosultságának bekövetkezése előtt férj­hez megy és a férjhezmenés esetére kivánja számára a befizetett járulék 90%-át visszaadni. Én azonban azon az állásponton vagyok, hogy méltánytalan a járulék visszaadásának a ki­mondása akkor, ha az illető biztosított ezt nem kivánja. Azokban az esetekben, ha az illető ön­maga áll elő az intézettel szemben azzal a kí­vánalommal, hogy a befizetett járulékok vissza­fizetését kivánja, akkor természetesen az inté­zetnek honorálni kell ezt a kívánságot, de elő­fordulhat az életben olyan eset, hogy a biztosí­tott fenn kivánja tartani azt a tagságot, ame­lyet megszerzett még akkor is, ha férjhez ment és biztosiíásra kötelezett alkalmazásban nem áll. Gondolni kell ugyanis arra, hogy elválás esetén a házassági kötelék megszűnik vagy az, akihez férjhez ment, meghal, annálfogva ismét rászorul arra, hogy biztosításra kötelezett fog­lalkozásba lépjen és akkor elveszítené azt az időt, amelyet már korábbi járulékaival az igény jogosultság szempontjából magának meg­szerzett és igy ki van téve annak, hogy rok­kantsági, vagy az előbb említett esetekben semmiféle támogatásban nem részesülne. Ezért kérem, hogy a minister ur járuljon hozzá ahhoz a módositásomhoz, hogy (olvassa): »A szakasz első bekezdése egészíttessék ki az­zal, hogy csak abban az esetben kapja vissza az illető biztositott befizetett járulékának 90%-át és megfelelő végkielégítésben csak az esetben részesüljön, ha ezt a végkielégitést az igényjogosult, illetőleg biztositott kifejezetten kéri; az esetben, ha nem kéri, akkor a járulék­fizetés továbbra is fennáll, a biztosítási kötele­zettség fentartatik«. (Helyeslés.) Elnök: Szólásra következik] Szabó Zoltán jegyző: Senki feliratkozva nincsen! Elnök: Kivan valaki szólni? (Nem!) Ha senki szólni nem kíván, a vitát be­zárom. A minister ur óhajt nyilatkozni. Vass József népjóléti és munkaügyi minis­ter: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) A szakasz első bekezdésébe felvett intézkedés tulajdonképen csak egyetlenegy inditóokból ered, nevezetesen abból, hogyha a biztositott a várakozási idő­nek letelte után olyan életpályaváltozáson megy keresztül, hogy tulaj donképen kikerül a biztosítás kötelező hatálya alól, ne kelljen a befizetett járulékokból összegyülemlett össze­get meghatározhatatlan időkig takarékpénztár módjára bent kezelni. Ellenben nincs seimmi nehézsége annak, ülése 1928 június lé-én, csütörtökön. hogy a t. képviselőtársam gondolata érvénye­süljön abban az értelemben, amint szíves volt előadni, hogy tudniillik ne imperative mondas­sák ki a végkielégítés, hanem fakultatív mó­don, hogy legyen módja választani és ameny­nyifcen nem választja a végkielégítési formát, az az összeg, amely megfelelő időpontig be­fizettetett, maradjon benn a pénztárban és a jogviszony maradjon meg az illető és a pénz­tár között a jelen szakasz, második bekezdése értelmében. Én tehát tisztelettel kéméin, mél­tóztassék a szakaszt Györki Imre' t. képviselő­társamnak azzal a betoldásával, hogy: »ha ezt maga kivánja« — ellenkező 1 esetben a második bekezdés rendelkezése érvényesüljön — el­fogadni. (Helyeslés.) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyil­váinitom. következik a határozathozatal. A régi 68. § egész szövegét szembeállítom a Györki képviselő ur által módosított szö­veggel. Kérdem tehát, méltóztatik-e a régi 68. %-t eredeti szövegében elfogadni, szemben a Györki képviselő ur által módosított szöveggel, igen vagy nem? (Nem!) A Ház az, eredeti szöveget nem fogadja el. tehát a szakaszt a Györki képviselő ur által javasolt módosítással jelentem ki elfoga­dottnak. Következik a régi 69. §. Szabó Zoltán jegyző (olvassa a régi 69. §-t). Elnök: Szólásra következik? Szabó Zoltán jegyző: Györki Imre! Györki Imre: T. Ház! A, 69. % ugyancsak a befizetett járulékok visszaadását mondja ki, a visszaadási kötelezettséget azonban csak arra az esetre kontemplálja, ha valaki a járadék­igény megnyliása előtt lép be valamely szer­zetesrendbe. Ezt kiegészitendőnek tartom az­zal, hogy a járulékvisszaadás kötelezettsége fennálljon akkor is. ha nemcsak szerzetes­rendbe lép, hanem más biztositási kötelezett­ség alá nem eső munkaviszonyba, értve ez alatt azt, hogy olyan munkaviszonyba lép. ahol a kötelező biztosításon kivül önkéntes biztosítás van, vagy pedig a nyugdíj a szolgálati viszony­ból önként folyik, ha tehát például állami, tör­vényhatósági vagy községi üzem, az Államvas­utak vagy a posta szolgálatába lép át, amikor ezen szolgálati viszonyból kifolyólag nyugdíj jár neki. amely nem ezen törvény alapján ada­tik számára. Ezekben az esetekben méltány­talannak tartom a j áru léik megtartását és ké­rem, hogy ugy, mint a szerzetesrendbe való belépés esetem, ezekben az esetekben is legyen meg a járulék visszafizetésének lehetősége. Kérem, méltóztassék erre vonatkozó javas­latomhoz hozzájárulni. (Helyeslés a szélsőbal­oldalon. — Farkas István: Általános szabály!) Ülnök: Szólásra következik? Szabó Zoltán jegyző: Senki feliratkozva nincsen! Elnök: Kíván még valaki szólni? (Nem!) Ha senki szólni nem kivan, a vitát bezárom. A minister ur óhajt nyilatkozni. Vass József népjóléti és munkaügyi minis­ter: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Nagyon kérem, méltóztassék a szakaszt eredeti szövegében^ ha­tározattá emelni, mert az esetek legtöbbjében mégis az lesz a valóság, hogy a biztositási kö­telezettség, illetőleg a jogigény transzfer ut­ján megy át akár az államhoz, akár bármely elismert biztosítási társulathoz, az illető tehát nem szenved semmiféle rövidülést azokban az esetekben, amelyekre céloz t. képviselőtársam, amikor tudniillik teljesen kimaradna az illető a biztositási kötelezettségből.

Next

/
Oldalképek
Tartalom