Képviselőházi napló, 1927. XIV. kötet • 1928. június 13. - 1928. július 04.
Ülésnapok - 1927-185
50 Az országgyűlés képviselőházának kimutatja a nagykereskedelmi index, de kimutatják hivatalosan is; ebben 'benne van a háromszori házbéremelkedés, mindig 5—5%-kai. Mint nagyon jól méltóztatnak tudni, — ezt a tünetet sajnálatosan tapasztaljuk — a kormány hajlandósága nem a gazdaságilag gyöngébb, kizárt munkások felé mutatkozik, (Herrmann Miksa kereskedelemügyi minister: Ezt honnan veszi?) — majd be fogom bizonyítani — hanem inkább a tőke, a kapitalizmus felé, amely igy jár el kétfilléres órabéremelés miatt, hiszen nem tudom elképzelni, hogy egy fejlett gyáripar egy kétfilléres órabéremelést ne birhatna el, amikor egy éviben 15%-kai emelkedik az élet ára. A kormány hajlandóságát a kapitalizmus felé, a munkásság ellen abból merítem, hogy a kormánysajtó két szélső szárnya, a »8 Órai Újság« és az »Uj Nemzedék« imdntegy összebeszélve, a munkások ellen foglalt állást és nemcsak, hogy helytelenítette a munkások önvédelmi eljárását, hanem egyenesen uszította a hatóságokat a szenvedő, a munkából kidobott, éhező munkások ellen. Ezenkívül ugyancsak a kormány hajlandóságát a kapitalizmus felé jelzi az, hogy a kormány által támogatott szervezetek, a fascisták, az ébredők, a keresztényszociálisok minden igyekezetükkel azon vannak, hogy a munkások igazságos ügyét lehetetlenné tegyék és letörjék és mindenféle szedett-vedett népséget... (Herrmann Miksa kereskedelemügyi minister: Azok is munkások! Tiltakozom az ellen, hogy a munkásokról per szedett-vedett nép méltóztassék beszélni! — Élénk helyeslés és taps a jobboldalon. — Krisztián Imre: Mert keresztény, mert nem tagadja meg nemzetét, azért szedettvedett?) Bocsánatot kérek, aki munkástársainak jogos érdekeit keresztezi és elmegy jogos harcaikat letörni, segit abban, (Kabők Lajos: Becstelenség!) hogy 850 család, asszony és gyerek éhezzen, (Zaj a szélsőbaloldalon.) aki a munkás-szolidiaritást ilyenformán megtöri, aki sztrájktörő, azt nem tudom máskép nevezni, mint szedett-vedett népségnek. (Zaj a jobboldalon.) Elnök: A képviselő urat ezért a kifejezésért, amely a munkástársadalmat sérti, rendreutasitom. (Zaj a jobboldalon.) Propper Sándor: A munkástársadalmat velem szemben, nem kell megvédeni. (Zaj a jobboldalon.) A közvélemény elitéli, becstelennek tartja azt, aki sztrájktörő (Zaj a jobboldalon.) és én másnak, mint szedett-vedett népségnek nem nevezhetem. Elnök: A képviselő urat ezért a sértő kifejezésért még egyszer rendreutasitom. Figyelmeztetem, hogyha sértő kifejezéseit megismétli, kénytelen leszek a szót megvonni. (Kuna P. András: Izgatás folyik!) Propper Sándor: Izgatóknak nevezem a sztrájktörőket. A sztrájktörés világszerte becstelen cselekedetnek van nyilvánítva. Francia bírósági itélet tanúskodik arról, hogy a sztrájktörés becstelenség. (Esztergályos János: A sztrájktörő gonoszabb, mint a testvérgyilkos. — Fáy István: És mint a szakszervezeti elnök. Derültség a jobboldalon.) Hogy tetszett mondani 1 ? (Fáy István: Rosszabb, mint a szakszervezeti elnök! Ezt voltam bátor hozzáfűzni.) Ilyenkor ne elnököljön, t. képviselőtársam. (Fáy István: Nem is kivánok. — Fekiáltások a jobboldalon: Maga se elnök! Maga se utasítson.) Elnök: Csendet kérek. Ne méltóztassanak 185. ülése 1928 június 13-án, szerdán. t állandóan közbeszólni! (B. Podmaniczky Endre közbeszól.) Podmaniczky Endre képviselő urat kérem, ne méltóztassék közbeszólni. Propper Sándor: Ez a harc, amelyről itt beszéltem, most már hetek óta tart és a kormány részéről nemcsak, hogy jóakaratot nem észlelünlk, hanem, mint mondottam, inkább rosszakaratot észlelünk, mint jóakaratot, noha Európában a ma elfogadott szabályok és gyakorlat szerint ilyen nagyobbarányu munkaviszályoknál a kormányok olyan módon igyekeznek közbelépni, hogy a munkaviszály mindkét fél részére minél hamarabb megelégedéssel fejeződjék be. (Kabók Lajos: Diósgyőrött csinálják meg!) Hasonló eset történt nemrégen, néhány héttel ezelőtt Berlinben. A berlini faipari munkások szintén konfliktusba keveredtek a munkáltatókkal. Leültek tárgyalni. Nem tudtak megegyezni. Bekövetkezett a viszály. Erre a német egyeztetőbiróság összeült, letárgyalta velük a kérdést, és mivel nem tudtak megegyezésre jutni, maga mondta ki a döntő szót, maga hozott döntő Ítéletet. A felek leültek, megtárgyalták a döntőbiróság határozatát, elfogadták, másnap megindult a munka, és azóta a berlini faiparban a leg*nagyobb rend van és a legzavartalanabb termelés folyik. Sajnos, nekünk ilyen modern egyeztető intézményünk nincs. (Kabók Lajos: Az állami üzemeket kellene egyeztetni Diósgyőrött és a többi állami üzemeket.) Itt van a m. kir. ministerium 1923-ik évi 6405. M. E. számú rendelete, az ipari bérviszályok békés elintézése céljából létesítendő egyeztető bizottságokról. Az 1, § azt mondja (olvassa): »Ha az ipari munkaadó és az ipari munkások közt a munkabér tekintetében olyan súlyos viszály támad, amely a munka békés menetét veszélyezteti, egyeztető eljárásnak van helye, ha a viszályt nem. sikerült a feleknek egymásközt elintézniük és ha a felek valamelyike az illetékes iparfelügyelőnél, (főfelügyelőnél) erre vonatkozó bejelentéssel az egyeztetés megkísérlését kivánja«. Elnök: A képviselő urat figyelmeztetem, hogy beszédideje egy perc múlva lejár. Szíveskedjék beszédét befejezni. Propper Sándor: T. Képviselőház! Tisztelettel kérdezem, vájjon ez az emiitett rendelet végre van-e hajtvai? Én azt hiszem, hogy nincs, mert a gyakorlati életben ennek hatását még nem. éreztük, ennek a rendeletnek alapján összehívott egyeztető-bizottságok alakításáról még nem hallottunk. Munkaviszályok voltak, egyeztetések azonban még nem voltaik, s ebből azt a meggyőződést kell merítenünk, hogy ezt a rendeletet nem hajtották végre. Kérdésem, arra irányul, hogy vájjon a komolyan gondolta-e, hogy ennek alapján rén imi történik, vájjon a kormány, midőn ennek a rendeletnek kiadását elhatározta, komolyan gondolta-e, hogy ennek alapján munkaviszályokat békés utón el is lehet intézni; amennyiben komolyan gondolta, miért nem hajtotta végre, vagy ha végrehajtani méltóztatott, miért nem figyeli az eseményeket, miért nem gondol ily-an nagyobb munkaviszálynál arra,, hogy ez az egyeztető-bizottság összeüljön, s különösképen miért nem hat a munkáltató érdekképviseletekre abban a tekintetben, hogy ilyen par excellence kenyérkérdéseket ne élezzenek ki hatalmi kérdéssé? Kielégítő választ kérek ebben a kérdésben. Elnök: A kereskedelemügyi minister ur óhajt válaszolni. Herrmann Miksa kereskedelemügyi minis-
