Képviselőházi napló, 1927. XIV. kötet • 1928. június 13. - 1928. július 04.

Ülésnapok - 1927-185

Az országgyűlés képviselőházának 185. ülése 1928 június 13-án, szerdán. Cl ter: T. Képviselőház! Tulajdonképen az utolsó kérdés az, amire ugy látszik a fősúlyt fektette Propper képviselő ur interpellációjában. Erre ma.id rá is fogok térni, de ő egyébként felhasználta az alkalmat airra is, amihez természetesen joga van, hogy a maga szemszögéből exponálja az egész bérharcot. Konstatálnom kell, hogy nagyjában ugy mondotta el az esetet, ahogy az én információim szólnak, amelyek természetesen a munkaadókra is kiterjednek, bizonyos árnyalati különbséggel. Természetesen nem vagyok ügyvédje itt a Gyosz-nak, egyáltalában innen beavatkozni a kérdésbe nem akarok, viszont azt mégis meg kell állapitanom, hogy nem két fillérről van szó, hanem hat fillérről, (Propper Sándor: Azt én mondtam!) mert hiszen a követelés hat fillér és azt azután felosztották megegyezéssel az Asztalosok Szövetsége és a szakszervezetek három részletre azért. mert az a vállalt kötelezettség a kollektiv szerződés megkötésekor igen terhesnek bizonyult ma, amikor a konjunktúra sajnosán rosszabbodott. Akkoriban, amikor a konjunktúra jobb volt, az Asztalosok Szövetsége belement a béremelésbe pro futuro, a gyáripar maga a kollektiv szerződést nem fogadta el, béremelést — igaz — adott, de a kollektiv szerződést egyenesen visszautasította és figyelmeztette az Asztalosok Szövetségét, hogy megítélésük szerint ez a további béremelés .konjunkturacsökkenés esetén elviselhető nem lesz. Körülbelül erre engedtek következtetni a jelek, mert tényleg az előre megállapított béremelést azután közös megegyezéssel rátákra osztották fel és ezáltal a munkaadó momentán helyzetén könyitettek. Ennek következtében nem 2 fillérről, hanem 6 filléres követelésről van szó,' ami a Gyosz-ban tömörültek és most a szenvedő félt képező kijelentése szerint olyan megterhelés, ami különösen az export lehetőségeket anulálja. Én nem vizsgáltam meg, azonban a legnagyobb komolysággal azt jelentették ki, hogy mióta ezek a béremelések bekövetkeztek, az exportlehetőségek különösen nyugat felé teljesen megszűntek. Azonkívül anélkül, hogy megint az ügyvéd szerepére vállalkozzam, mégis az igazság érdekében meg kell jegyeznem, hogy itt ilyen nyomorúságos bérekről beszélni nem lehet. Itt vannak az érdekelt gyáraknak kimutatásai, melyek szerint egy asztalos minimális órabére 60 fillér. A maximum 1*30 pengő, átlag 97 fillér, amelyhez azonban még 15—20%-os akkordkereset is járul, úgyhogy mondjuk kereken, átlagban 1 pengő, ami 48 órás heti munka mellett 48 pengőt jelent. Én abszolúte nem mondok bírálatot a magasságra vagy alacsonyságra, (Zaj. Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) de azt mondani, hogy az éhbér, igazán nem lehet, mert a kimutatások szerint a békebeli béreket körülbelül .17%-kai meghaladja. (Esztergályos" János: ön ezt felhozza pártatlanul a munkáltató védelmére?) Én csak azt mondom, hogy ezt állitják a munkaadók erről, azonban eddig nem győződtem meg. (Esztergályos János: Azt nem hozza fel, hogy mennyibe kerül egy kiló kenyér? Azt nem hozza fel a minister ur

| — Elnök csenget.) Én csak azt hozom fel, amit nekem megadtak, hogy épen ebben a szakmában magasabb a munkabér, mint sok más szakmában. (Esztergályos János: Inkább a gyengék segítségére siessen!) Az igaKsálgnak tartozom azzal a kijelentéssel, hogy amikor az egyik oldalon a sztrájkjogot reklamálják és azt mondják, hogy az jogosult fegyver, a másik oldalon meg kell adni a munkaadóknak azt a fegyvert, hogy a kizárással azt paralizálják. (Ellentmondások a baloldalon.) A dolgot kétféleképen lehet megoldani. (Kabók Lajos: Előbb az igazságot kel kutatni!) Vagy ugy, mint az olaszok, akik intézményesen a sztrájkot egészen lehetetlenné tették a Carta di lavoroval, vagy elfogadjuk a sztrájkot mint harci eszközt, akkor a másik; félnek is bizonyos harci eszközt kell koncedálni. Ma nálunk az a helyzet, hogy ezek a harci eszközök állnak rendelkezésre. Az első lépés az volt, hogy a gyárak azt mondották, nem akceptálják ezt a kollektív szerződést és ujabb béremelkedést azzal a megokolással, hogy ők azt nem birják — és különösen pro futuro nem birják — a konjunktúrának maá alakulása mellett. Erre a felelet az volt, hogy kilépések történtek, kirendelték, kiparancsolták hatalmi szóval a munkásokat. Ezek a gyárak bejelentették, hogy a munkásokat el fogják bocsátani és gosdoskodni fognak arról, hogy más munkásokkal helyettesítsék a kilépőket. Ez be is következett. És mivel sajnos, ebben a szakmában van munkanélküliség, igen sok munkanélküli ember örömmel jött be dolgozni azért a bárért, ami miatt a máisik csoport ott hagyta a munkáját. A helyzet tehát az, hogy 850 ember lépett ki, de körülbelül ennek a fele máshonnan rekrutálódott, úgyhogy a kenyerét tulajdonképen 400 ember veszítette el ebben a harcban, amelyet én sajnosnajk - mondok, de amelynek a jogosultságát maga a képviselő ur is reklamálta. Hogy már most a jöivőre nézve hogyan fogja a kormány a sztrájk-problélmát megoldani azt én még nem tudom, a kérdéssel azonban máris foglalkozik, mert szükségét érzi annak, hogy ez a kérdés intézményesen rendeztessék. Ezidőszerint semmiféle törvényes eszköz nem áll rendelkezésre. Most rátérek az idézett rendeletre, (Propper Sándor: A Gyosz» urai nyugodtan aludhatnak ezek után.) amelynél abszolúte nem tudom megérteni, hogy olyan versatus ember, t mint Propper képviselő ur, ezt az interpellációt hogyan tehette fel ebben a formában. Ő tudniillik azt kérdezi, hogy hivatkozással erre a rendeletre a kormány ennek a rendeletnek érvényt akar-e szerezni. Maga felolvasta, hogy ennek a rendeletnek első szakasza igy szól: »Ha azonban az ipari munkaadó és az ipari munkások között a munkabér tekintetében olyan súlyos viszály támad, amely a munka békés menetét veszélyezteti, egyeztető eljárásnak van helye, ha a viszályt nem sikerül a feleknek egymás között elintézniök — méltóztassanak idefigyelni — és ha a felek valamelyike az illetékes iparfelügyelőnél erre vonatkozó bejelentéssel az egyezkedés megkisérlését kivánjai«. Itt tehát alapfeltétel, hogy beavatkozásnak akkor van helye, amikor az érdekelt feleknek egyifee ezt kéri és erre vonatkozó bejlentését az iparfelügyelőnél megteszi. Konstatáltam, hogy ma déli 12 óráig ilyen bejelentés sem az egyik oldalról, sem a másik oldalról nem érkezett. Teljesen érthetetlen előtte az a kérdés, hogy mit szándékozik tenni a kormány ezzel a rendelettel, amikor az, aki ezt a rendeletet felolvasta, világosan láthatja, hogy vagy ő neki, vagy a munkaadóknak kellene ennek az egyeztető eljárásnak a megindítását kérni. Ez eddig nem következett be. Ha bekövetkeznék, akkor következne a rendeletnek végrehajtása. A rendelet megjelenése után a rendelet