Képviselőházi napló, 1927. XIV. kötet • 1928. június 13. - 1928. július 04.
Ülésnapok - 1927-185
48 Az országgyűlés képviselőházának Herrmann Miksa kereskedelemügyi minister: Csak annyit akarok mondani, hogy ez megint igazolása volt annak a teteinek, hogy ha valakinek nincs igaza, akikor harag-szik. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Az én egyszerű, őszinte feleletemnek itt ezen az, oldalon meg-; volt az a hatása, ami természetes, mert belőlem semmi más nem beszélt, mint az önérzet, amely-! lyel ragaszkodunk ahhoz, hogy a mi nemzeti; dalunk alku tárgyává ne tétessék. (Élénk he-, lyeslés a jobboldalon és a középen.) Ennek ter-; mészetesen meg is volt a maga visszhangja, és' erre jött azután az a gorombáskodás, mint kisérő jelenség. Nem nyilatkoztam azonban még! a rozoga kocsik kérdéséről. (Halljuk! Halljuk!) Először is kétellyel 1 fogadom ezt az állitást ezekről a rossz kocsikról. Ha az történt volna,: amit a képviselő ur állit és ebben szándékosság; lett volna, ezt én nem helyeselném. Mert, hal egyszer jár az, hogy ennyi és ennyi személy után külön vonatot, vagy külön, kocsit kell ösiszeállitani, ott azután igazán politikai néjze-j tek ós felfogások nem játszhatnak szerepet.; (Helyeslés jobbfelől.) A dolgot mégis vizsgálat tárgyává fogom tenni, és azt hiszem, a jövőben az ilyennek elejét veszem épen azzal a kijelentéssel, hogy az ilyen eset, ha igaz lett volna, semmi esetre sem helyeselhető. Lényegében azonban természetesen fentartom nyilatkozatomat, és kérném annak tudomásul vételét. (Élénk helyeslés a jobboldalon. — Györki Imre szólásra jelentkezik. — Nagy zaj és felkiáltások Jobb felől: Elég volt! Eláll! — Zaj a szélsőbaloldalon.) Enök (csenget): A házszabályok Györki Imre képviselő urnák a szólásjogot biztositják, ujabb viszon válasszal élhet 5 percnyi időn belül. (Krisztián Imre: Tisztességes • viszonválaszt kérünk! — Felkiáltások a széisőbaloldalon: Hallatlan! — Kuna P. András: — a teremből távozóban — Én már nem hallgatom, a gorombáskodásbó'l elég volt! — Farikas István; Pálinkát igyék majd! — Zaj.) \ Györki Imre: T. Képviselőház! Krisztián Imre képviselőtársam megint provokál. AZÍ előbb már kiváltott belőlem egy élesebb hangot, amely teljesen szándékomon kivül állt és most ugy látszik, megint provokál és megint kénytelen vagyok oly inparlamentáris kifejezést használni, amely teljesen a szándékomon kivül áll. (Zaj.) Ugy látszik, megint helyes lesz az a diagnózis, amelyet felállítottam. De nem erről van szó. Arról van szó, hogy kettős sérelmet tettem itt szóvá. Az egyik sé-relmem abban nyilvánult meg és azt tettem kritika tárgyává, hogy a kereskedelemügyi minister nem adta meg azt a féláru kedvezményt, amelyet baromfikiállitásokra, agancskiállitásokra vagy bármely más, a polgári osztályhoz tartozó gazdasági érdekeltség javára mindenkor megad. (Zaj. — Esztergályos János: Az agarászoknak!) A másik kifogásom pedig az volt, hogy akkor, amikor már megadta azt a lehetőséget, amely mindenkit megillet, — mint ahogy a minister ur maga is mondotta — aki összeáll huszadmagával és azt mondja: utazni akarok a Máv-on, mindenkit, aki ezt a nagy élvezetet akarja megszerezni, hogy a Máv-on utazik, de minthogy itt munkásokról volt szó, összeszedték az összes rossz, forgalomból kivont vasúti kocsikat. Ezekre vonatkozóan a minister ur már be is szerezhette volna az adatokat, mert körülbelül egy héttel ezelőtt jegyeztem be az interpellációmat. (Herrmann Miksa kereskedelemügyi minister: De erről nem volt szó benne!) A minister ur már érdeklődhetett volna, hogy mi történt s akkor lát185. ülésé 1928 június 13-án, szerdán. hattá volna a minister ur, hogy olyan kocsikat adtak, melyek egyikének a csapágya kigyulladt, Cegléden le kellett kapcsolni s az utasokat Össze kellett zsúfolni. (Zaj.) Erről van szó, t. minister, ur, ez a második ïjésze a dolognak. Az egyik része az, hogy nem adnak kedvezményes jegyét,- holott.ezt imindenki megkapja, a másik része pedig az, hogy miikor már megadták azt a minimális kedvezményt, amely mindenkit megillet, akikor gondoskodtak az ön vasúti politikusai arról, hogy a legrosszabb vasúti kocsikat állitsák össze. (Herrmann Miksa kereskedelemügyi minister: Hát ha ez igaz, akkor nem helyeslem !) Nem elég az, hogy nem helyesli, hanem intézkednie kellett volna a minister urnák, hotgy ez másképen történjék. Akkor, amikor munkásokról van szó, legalább annyi tisztelettel és annyi becsületességgel kell őket ijs kiszolgálni, miint mindenki mást. Egyenlő pénzt fizetnek, egyenlő kiszolgálást várnak. (Herrmann Miksa kereskedelemügyi minister: Rendiben van!) Nem akarjuk és nem is fogjuk megtűrni, hogy még a vasúti utazásban is megkülönböztetést csináljanak osztályok és osztályok között (Zaj jobbfelől. — Éry Márton: Micsoda hang ezî!) és a maguk számára kedvezményes, kiváltságos vasúti utah zást biztosítsanak, a munkások részére pedig drága pénzükért a legminimálisabb kényelmet sem tudják biztositani. A minister ur válaszát nem veszem tudomásul. (Helyeslés a szélsőbaloldalon. — Zaj jobbfelől.) Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a kereskedelemügyi minister ur válaszált tudomásul vennni, igen vagy nem 1 ? (Igen! Nem! — Nagy zaj.) Kérem azokat, akik a választ tudomásul veszik', szíveskedj ének feláll ani. (Megtörténik.) Többség. A Ház a választ tudomásul vette. (Éljenzés és taps a jobboldalon. — Zaj a szélsőbaloldalon. — Propper Sándor: Éljen a Talbot-centeale! — Malasits Géza: Még egyszer beszéljenek szolidaritásról!) Csendet kérek. Malasits képviselő urat is kérem, maradjon csendben. Következik Propper Sándor képviselő ur interpellációja. Kérem a jegyző urat... (Malasits Géza közbeszól.) Malasits képviselő urat még egyszer figyelmeztetem és rendreutasitom, amiért az elnöki intelem dacára közbeszól és, nem teszi lehetővé az elnök részére a nyilatkozást, a jegy- ' zőnek pedig a felolvasást. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Gubicza Ferenc jegyző (olvassa): »Interpelláció az összkormányhoz. Van-e tudomása a kormánynak arról, hogy Budapesten a Gyosz. kötelékébe tartozó négy faipari üzemből a munkásokat, körülbelül 850 asztalost ;és faipari gépmunkást két fillér órabérjavitás 'miatt kizártak? Hajlandóé a kormány az 1923/6405. M. E. számú rendelet értelmében eljárni? — Propper Sándor«. Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Propper Sándor: T, Képviselőház! Egészen őszintén megmondom, zavarban vagyok atekintetben, hogy egyáltalán érdemes-e elmondanom ezt az interpellációt az itt történtek után. (Éri Márton: Nem érdemes elmondani!) Tudniillik a munikásgyülöletnék ilyetén magas lobogása mellett... (Zaj és ellenmondások a jobboldalon.) Elnök: A képviselő urat figyelmeztetem,
