Képviselőházi napló, 1927. XIV. kötet • 1928. június 13. - 1928. július 04.

Ülésnapok - 1927-185

Az országgyűlés képviselőházának 165. ülése 1928 június 13-án, szerdán. 39 viselő ur most elmondott, az az általános vitához tartozik. Strausz István : Méltóztassanak megengedni, hogy ezzel a bevezetéssel élhessek, mert én egy igen fontos kérdést óhajtanék behatóan tárgyalni. Elnök: Sajnálom, de ellenvetésnek az elnöki intelmekkel szemben nincsen helye. A tárgytól való eltérést nem hozhatok javaslatba. Strausz István: Ezt a javaslatot csak a minister ur tudta elkészíteni és csak a t. minister volt képes előterjesztését kiküzdeni. A t. minister urnák ez a törvényjavaslata — emberi szempontokból is — olyan vivmány, amely által a klérus hierarchiájában a legnagyobb papok közé emelkedett. Én bevezetőleg azt a megállapítást tettem, hogy szitdákat kellett a t. minister urnák összemorzsolnia s külön érdeme a t. minister urnák, hogy nem szervezett maga mellett egy hatalmas osztályt, hanem kiválasztott három hivatott munkatársat, akikkel együtt morzsolta széjjel a törvényjavaslat elkészítését gátló sziklábat. A legnagyobb sziklát, a trianoni békeszerződést azonban nem sikerült kiemeíniök. Erre azért utalok, mert mindenkinek, aki ezt a törvényjavaslatot bírálja, ezzel a sziklával számolnia kell. Ez az oka annak, hogy észrevételeink közül az igen t. minister ur igen keveset tud elfogadni. Én most olyan észrevétel megtételére szorítkozom, amelynek mellőzése csökkentené, talán devalválná is a törvényjavaslat szociális értéke iránt táplált bizalmat. Miről szól ez az 50. § ? A szolgáltatások, a járadékok mértékének megállapításáról. Ha vizsgálom a törvényjavaslat egyes rendelkezéseit . . . Elnök : Ismételten figyelmeztetem a képviselő urat. Az 50. §-hoz még nem szólt hozzá a képviselő ur. Strausz István: Most beszélek róla és eddigi fejtegetéseimmel csak azt akartam igazolni, hogy az 50. §-nak rendelkezése nincsen összhangban a törvényjavaslat alapcélzatával. (Zaj.) Elnök : A képviselő ur figyelmeztetésem dacára sem szólt az 50. §-hoz, ennélfogva a szót megvonom. (Csik József : Éppen most tért rá ! — Zaj.) Szólásra következik ? Gubicza Ferenc jegyző : Rothenstein Mór ! (Várnai Dániel : A mássalhangzó már az lett volna! — Strausz István: Most beszéltem a szakaszról! Idéztem a szakaszt! — Csik József : Ezt még sem lehet! Örökké nem hajtogathatja az 50. §-t! Lehetetlen ilyen embertől megvonni a szót ! A legjobb akaratú ember! — Zaj. — Strausz István : És az előzmények idetartoznak! — Csik József : A legjobb akaratú ember! — Rassay Károly : A második Griger! — Esztergályos János : Ez a szikla!) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak ! Méltóztassanak belátni, hogy nem jóakarat szempontjából kell az elnöknek tisztjét gyakorolnia, hanem a házszabályok szerint ! (Zaj. — Rassay Károly : Szigorúan a házszabályok szerint! Ötven ember kell a határozatképességhez! — Folytonos zaj.) Rothenstein képviselő urat illeti a szó! Rothenstein Mór : T. Ház! Az 50. §-hoz a következő módosításokat nyújtom be. Javasolom az 50. § első bekezdésének kiegészítését »és a fokozódó járadékrészből áll« helyett »a fokozódó járadék részből és az állami hozzájárulásból áll (164. §)« beiktatásával. Második módosításom az, hogy javaslom az 50. § 2. bekezdése első sorában »a járadéktörzs évi 120 pengő« után »az állami hozzájárulás évi 80 pengő« beiktatását. Harmadik módositásom az, hogy javaslom az 50. § 2. bekezdésének negyedik sorában »lerótt járulékok« helyett »kirótt járulékok« beiktatását. Negyedik módosításomban javaslom az 50- § uj, negyedik bekezdéseként a következők beiktatását: »(4) Az a járadékos, aki magával teljesen tehetetlen (vak, elmebeteg stb.), járadékpótlékban is részesül. A járadékpótlék a megállapított járadékösszeg 50%-a.« T. Képviselőház ! Ezek a módosítások mindenekelőtt azon alapulnak, hogy az állam az ő hozzájárulásával ne a járulékot támassza alá, hanem a járadékot. A kimeritő indokolásban összehasonlításokat találunk, hogy a külföldi intézetek az állami hozzájárulással a járadékot és nem a járulékot támasztják alá. Már az általános vitában is felemiitettük ezt és rámutattunk arra a nagy különbségre, hogy mit jelent az állami hozzájárulás akkor, ha a járulékhoz csatoltatik és mit jelent akkor, ha a járadékhoz csatoltatik. Ha a járadékhoz járul hozzá magasabb tétellel, ebből az a segélyre szorult szerencsétlen dolgozó kap magasabb támaszt, ha a járulékhoz csatolják az állami hozzájárulást, akkor inkább a gazdaságilag erősebb félt, a munkáltatót támogatja az állam. Ebben rejlik az az óriási különbség, amelyre rámutatok és ebben rejlik az óriási különbség annyiban is, hogy milyen intenciók vezetik külföldön az államokat ennek az intézetnek támogatásánál és milyen intenciók azok, amelyek a mi kormányunkat vezetik akkor, amikor a járulékhoz kívánja csatoltatni az ő támogatását. Eltekintve attól, hogy az egyik módosításban idézett 164. §, amely később kerül sorra, intézkedik arról, hogy milyen fokban kívánja az állam nálunk a járulékot alátámasztani, rá kell mutatnom talán már itt arra, hogy a kormány támogatása abszolúte nem veszi figyelembe a matematikai alapot. Mert ha maga a kormány, melynek minden ilyen esetben jó példával kellene előljárnia, a munkáltatót és a munkást a matematikai alapra való hivatkozással már most terheli aránylag magas járulékkal, akkor a kormánynak is már most kellene ezt a hozzájárulást nyújtania, nem pedig csak akkor, ha majd ez az intézet azokat a járadékokat és segélyeket, amelyekről ez a törvényjavaslat gondoskodik, már folyósitani fogja. Itt a kormány, ugy látszik, alkalmazkodik azokhoz a szempontokhoz, amelyekre rámutattam, hogy előbb meg akarja látni, hogy a gyakorlatban hogyan alakul a helyzet és a szerint akarja támogatni ezt az intézetet, mert ha nem így volna, ha a matematikára hallgatna, akkor már most kellene kezdenie a hozzájárulást, nem pedig majd csak 1932-ben. Épen ezért ennél a szakasznál van helye annak, hogy a Ház bölcsesége eldöntse azt, — amiről már a 46. § tárgyalásánál is szó volt — hogy a kirótt járulékokról vagy pedig a lerótt járlékokról legyen-e az adott esetben szó. Erről szól az erre vonatkozólag általam benyújtott módosítás is. Nagyon kérem az igen t. Képviselőházat, hogy módosításaimat elfogadni szíveskedjék. Elnök: Szólásra következik? Gubicza Ferenc jegyző : Bárdos Ferencz ! Elnök : A képviselő ur nincs itt. Következik 1 Gubicza Ferenc jegyző : Senki sincs feliratkozva. Elnök : Ha senki szólni nem kíván, a vitát bezárom. (Györki Imre : Bocsánatot kérek, fel vagyunk még irva; én is fel vagyok irva!) A jegyző ur jelentése szerint ehhez a szakaszhoz nincs felirva. (Györki Imre : Bocsánatot kérek, ehhez a szakaszhoz. Sőt még Kéhtly, Farkas és Malasits képviselőtársaim is feliratkoztak.) Gubicza Ferenc jegyző: Tévedtem, Györki képviselő ur fel van irva. Elnök : A jegyző ur helyesbítette kijelentését. Györki képviselő ur fel van irva. A képviselő urat illeti a szó.