Képviselőházi napló, 1927. XIV. kötet • 1928. június 13. - 1928. július 04.
Ülésnapok - 1927-185
"Az országgyűlés képviselőházának 185. ülése 1928 június 13-án, szerdán. 23 /járulékteherrel megterhelnek teljes egészében a munkaadót, abban az esetben ez az eset fordulna elő, vagyis előfordulna, hogy a munkásokat nem fogják töibbé ilyen gyenge szálakkal ugyan, de mégis magukhoz kapcsolni. En tehát kérném, hogy ezt a javaslatot méltóztassék mellőzni és a szakaszt eredeti szövegélben szíveskedjék elfogadni. Ami mármost Fábián t. képviselőtársam felszólalását illeti, nagyon sajnálom, 'hogy nem tud semmiképen sem meglágyítani engem az általa emiitett kérdésben. Itt nem kamatpolitikát és nem pénzügyi politikát cselekszünk, hanemi elrettenteni kívánjuk a késedelmeskedőket. Azt méltóztatik mondani, hogy a törvény intenciói ellenére a munkaadó nem szedi be a munkavállalótól a 2%-ot, hanem ő maga fizeti ezt meg és ezzel azután késedelmeskedvén, nagyon súlyos kamatterheket kénytelen viselni. Erre én csak azt mondom, hogy t az a munkaadó ne legyen gavallér a munkásbiztositópénztár terhére. Ha nem tud 4%-ot fizetni a maga zsebéből, akkor vonja le ennek felét törvényadta jogánál fogva a munkás munkabéréből, de okvetlenül és minden körülmények között fizesse be. Mert, ismétlem, ha jogászi és magyar büntetőjogi szempontból nincsen is jogom azt mondani, hogy az illető munkaadó t sikkasztott, ellenben a munkásától beszedett és a pénztárba be nem fizetett öszszegre vonatkozóan keresztény erkölcsi szempontból egészen nyugodtan mondom, hogy igenis, sikkasztott. Azt az összeget, amelyet a munkás megérdemelt, mint munkabérrészietet tőle beszedni és a biztosító pénztárnak be nem fizetni: ez közönséges sikkasztás. (Ugy van! Ugy van! a jobb- és a baloldalon.) Ilyen eseteket kénytelen vagyok a törvény erejével, amennyire csak lehet, megakadályozni, ha pedig előfordulnak, akkor súlyosan megtorolni. Ami mármost a kamatamnesztiát illeti, — mert hiszen errevonatkozólag méltóztatott kérdést intézni hozzám — hajlandó volnék a t. Háznak olyanérteim ü javaslatához a magam részéről is hozzájárulni, hogy bizonyos kikötésekkel természetesen, amelyek különösen az időhatárra vonatkoznak, egy ilyen úgynevezett adó- vagy késedelmiamnesztia most egyszer, ebben az egy esetben a törvény életbeléptetése alkalmával a késedelmes fizetők javára biztosittasséki Ez természetesen nem mehet annyira, hogy töröltessék az eredetileg jogosan és indokoltan az illető terhére kirótt járulékösszeg. Annyira seim mehet, hegy tökéletes amnesztia adassék. Elleniben, ha az illető megfizeti a meghatározandó időponton belül ennek a törvénynek hatályba lépésétől kezdődőleg a terhére kirótt járulékösszeget, amelyékkel késedelmeskedett és azonkívül az ilyen módon hátralékként szereplő összegeknek évi 6%-os kamatát, akkor hajlandó volnék hozzájárulni ahhoz, hogy egyébként a többi felszaporodott kamatteher töröltessék. Erről majd az előadó ur be fog nyújtani egy megfelelő javaslatot, vagy talán a képviselő urak ajánlanák ilyen módosítást. Még egy gondolatot méltóztatott felvetni, tudniilik azt, hogy díjtalan legyen az úgynevezett betekintés. Ebben nagyon sok logika és sok indokolás van. Én azonban megmondom egésizien őszintén, hogy miről van szó. Egy run-től akarom megmenteni a pénztárt. Méltóztassék elképzelni azt, — amit a bizottsági tárgyalás során is mondottam már, — hogy könynyen lehet szervezni a pénztárak ellen egy betekintési rohamot. Mit csinál a pénztár akkor, ha 100000 ember kér egyszerre egy napon betekintést a könyvekbe 1 ? (Bárdos Ferenc: Ez nem fordul elő!) Már pedig ha díjtalan a betekintés, ha díjtalan a felvilágosítás nyújtása, akkor ezt nagyon könnyű megszervezni. Kizárólag ez a technikai szempont az, amely minket arra indít, hogy az 1907 : XXI. tc.-ben kontemplált és megállapított ezt az illetéket továbbra is érvényben tartsuk. Méltóztassék még arra figyelni, hogy nemcsak szervezkedés utján történhetik egy ilyen megrohanás, hanem egész véletlenül is megtörténhetik. Eszébe jut egészen véletlenül 10.000 vagy 20000 embernek, hogy érdeklődjék ezen az utón három egymásután következő szabad munkanapján a pénztárban a saját úgynevezett Kopfcédulája, fejlapja vagy sízámlapja iránt. Megállítják a pénztár egész működését esetleg hetekre, úgyhogy a pénztár .semmi mást nem tud tenni, mint csak rendelkezésére állani ilyen irányban a nagy tömegeknek. Nagyon kérném, méltóztassanak ezeket a mellékkörülményeket is figyelemre méltatni. Arról lehet szó, hogy még jobban lemérsékeljük az úgynevezett betekintési, illetőleg értesítési díjat. Arról lehet szó, hogy később mérsékeljük a 24%-ban megállapított késedelmi illetéket, ha azt fogjuk látni, hogy a gazdasági helyzet és a biztosítóintézet iránt való kötelességérzet javulásával és emelkedésével a hátralékok rettentő nagy tömege csökken, ha tehát rendezettebben fognak majd megfelelni járulékfizetési kötelezettségüknek a munkaadók; ebben az esetben szivesen jövök a Ház elé olyan irányú javaslattal, hogy ez a szigorú, elrettentő kamatilleték vagy kamatpótlék mérsékeltessék. Most azonban, az elinduláskor kénytelen vagyok szigorú lenni, mert az elindulás adja meg az egész intézmény stílusát és stabilitását. Elnök: Kivan az előadó ur szólni? Fitz Arthur előadó: Nem! Elnök: Ha az előadó ur nem kíván szólni, a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. A 24. §. meg nem támadtatván, azt elfogadottnak jelentem ki. Györki Imre képviselő ur a 4. ponthoz módosító indítványt adott be. Kérem azokat a képviselő urakat, akik Györki képviselő ur módosítását elfogadják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) Kisebbség! A Ház a módosítást elvetette. Következik a 25. §. Gubicza Ferenc jegyző (olvassa a 25., 26. és 27. §-okat, amelyek észrevétel nélkül elfogadtatnak. Olvassa a 28. §-t.) Györki Imre: T. Képviselőház! Ebben a szakaszban pedig a szakasz hatodik sorában, nyilvánvalóan sajtóhiba folytán »lerótt« járulékról történik említés, holott ugy tudom, j— legalább ugy érzem — hogy itt nem lerótt járulékot, hanem »kirótt« járulékot kellett volna említeni. A lerótt járulékért az üzemutód vagy építtető természetesen nem lehet felelős, mert hiszen azt már befizette az Országos Társadalombiztosító Intézetbe, ellenben a kirótt járulékhátralékért igenis felelőssé lehet és kell tenni azokat, akik üzemutód vagy pedig^ az építtető címen felelősek a járulék behajtásáért. Itt is bátor vagyok az igen t. népjóléti minister ur figyelmét felhívni körülbelül arra, amire az imént a minister ur figyelmét Fábián képviselőtársam felhívta, bár nem olyan nagy terjedelemben. Nevezetesen Fábián képviselőtársam azt kérte, hogy a minister ur rendelje el, hogy az Országos Munkásbiztositó Intézet adjon ingyenes kimutatást arról, hogy mennyi-
