Képviselőházi napló, 1927. XIV. kötet • 1928. június 13. - 1928. július 04.
Ülésnapok - 1927-185
22 Az országgyűlés képviselőházának ság, illetőleg az üzemszünetelés tartamára is kell járulékot fizetni. (Az elnöki széket Czettler Jenő foglalja el.) Ehhez a bekezdéshez van módositó indítványom, amely azt célozza, hogy ebben az esetben, üzemszünetelés esetén, a járulék teljes egészében a munkaadót terheli. Ez logikusan következik abból, hogy akkor, ha a biztosított javadalmazást nem kap az üzemszünetelés, vagy a kényszerű szabadság idejére, akkor természetesen nincs miből levonni a munkaadónak ezeket a járulékokat. Hogyha nincs miből levonni, akkor természetesen nem lehet az illetőknél levonni a járulék felét sem. Ezek az időleges szünetek arra vonatkoznak és olyankor szokásosak^ az iparban, ha a munkaadó nincs kellő munkával ellátva, mégis biztosítani akarja azt, hogy megtartsa szakképzett munkáslétszámát és azért nem akarj a őket az üzemből elbocsátani. Logikus tehát, hogyha ezt az előnyt fenn akarja tartani a munkaadó a munkások megtartásával, akkor az ebből előálló aránylag egészen minimális terhet magára; különben is hangsúlyozom, hogyha munkabért nem fizet, abból a járulék felét amúgy sem tudja levonni. Elnök: Szólásra következik 1 ? Griger Miklós jegyző: Propper Sándor! Elnök: Nincs jelen, töröltetik. Szólásra következik? Griger Miklós jegyző: Bárdos Ferenc! Bárdos Ferenc: T. Képviselőház! A gyakorlat azt mutatja, hogy a munkaadó a munkást csak akkor bocsátja el, ha nincs rá szüksége. Ebből azt következik, hogy sok esetben munkaszünetelés idején annak a munkásnak, akit a munkaadó a maga részére biztosítani akar, a! munkakönyvét nem adja ki, ennek következtében a munkaviszonyt nem szünteti meg. Fontos érdeke tehát a munkaadónak, hogy ezzel igy odaláncolja a munkást. Mármost ha valamikor meg fogjuk csinálni a munkanélküliségről szóló biztosítást, akkor is az fog ebből következni, hogy az a munkás, akinek a munkakönyve még bent van a munkaadónál, de egyébként üzemszünet következtében nem dolgozik, munkanélküli segélyben sem fog részesülni. Ha tehát a munkaadó csak azt bocsátja el, akire nincs szükség és akit megtart még arra az időre is szolgálatban, amikor munkával ellátni nem képes, akkor a legelemibb és a legkevesebb, amit megkövetelhetünk ettől a munkaadótól azzal az értékkel szemben, hogy a munkást odaláncolta magához, hogy azt a csekély járandóságot, amelyet a rokkantbiztositási intézet ráró, ő maga viselje. Ha a munkaadó nem tartja érdemesnek a munkást arra, hogy odaláncolja magához, és semmi érdeke nem fűződik ehhez, akkor természetesen a munkást úgyis el fogja bocsátani és természetszerűen a járulékot sem^ fogja érte fizetni. Ha azonban ez számára értéket jelent, és ha számára értéket jelent az, hogy a munkaviszonyt nem szünteti meg teljesen, hanem csak időlegesen, akkor megítélésem szerint semmi akadálya sincs annak, hogy a törvényhozás a beterjesztett javaslatot elfogadja. Ez igazán nem változtat az egész javaslat struktúráján és ezért azt hiszem, a népjóléti minister ur is hozzájárulhat ehhez a javaslathoz. Elnök: Kíván-e még valaki szólani? (Fábián Béla szólásra jelentkezik.) Fábián képviselő ur kivan szólani! Fábián Béla: T. Ház! Méltóztassanak megengedni, hogy ennél a szakasznál ismételten a 185. ülése 1928 június 13-án, szerdán. kamatkérdést tegyem szóvá, és kérjem a minister ur nyilatkozatát arra nézve, hogy a régi tartozások után még a mai napig is szedett havi 10%-os késedelmi kamatot megfogják-e szüntetni? Másodszor a minister ur nyilatkozatát kérem arra vonatkozólag, hogy a mai gazdasági helyzet tekintetbevételével méltóztassék valamit tenni abban az irányban, hogy az a lehetetlen helyzet, amely már a betegpénztári javaslatnál is megvan, és amelyet ez a törvényjavaslat is fentart a 24%-os kamattal, tisztáztassék. Azért teszem szóvá ezt a kérdést, mert a minister ur tegnapi beszédében a kamatkérdésről nem emlékezett meg. Engedje meg a minister ur, hogy felhivjam figyelmét arra, hogy lehetetlenség arra az álláspontra helyezkedni, hogy ezek a késedelmi kamatok büntetés jellegével bírnak, mert mint tegnap is említettem, az emberek nem tudnak fizetni, másrészt az állam nem helyezkedhetik arra az álláspontra, hogy a munkaadótól beszedett járulékokat nem fizették meg, egyrészt azért nem, mert ezeknek a járulékoknak a fele maga a munkaadó áüal fizettetik, a munkaadó tehát önmagától nem sikkaszthatja el a pénzt, a járulékot, másrészt pedig az a helyzet, hogy sok esetben nem szedik be, nem vonják le a munkásbiztositópénzitárnak fizetendő összegeket. Kérem a minister urat arra ts, szíveskedjék intézkedni abban a tekintetben, hogy a munkásbiztositó pénztáraknál kérendő igazolványokért ne kelljen semminemű díjat fizetni, mert a legnagyobb anomáliának tartom, hogy ha valakinek igazolnia kell, hogy tartozása van-e a betegpénztárnál, vagy nincsen, a kiállított igazolványért díjat kell fizetnie. A harmadik kérdés, amelyet szóvá akarok tenni, a következő. Egyes helyeken nagyon sok esetben panaszok fordulnak elő arra vonatkozólag, hogy az emberek befizetnek bizonyos járulékokat, ezekről nyugtát nem kapnak és késedelmi kamatot számítanak fel nekik. Ez nemcsak ipari vállalatoknál fordul elő, hanem igenis, előfordul nagyon sok háztartásnál is. Ez a kérdés nagyon fontos és én nagyon kérem a minister ur rendelkezéseit ebben az irányban. Elsősorban arra kérem tehát a minister urat, hogy ezeket a horribilis késedelmi kamatokat ne méltóztassék számíttatni, mert ezek a mai gazdasági helyzetnek nem felelnék meg, továbbá kérem, méltóztassék intézkedni abban az irányban is, hogy ne kelljen a munkásbiztositó pénztáraknál kiállított igazolványokért díjat fizetni. Elnök: Kíván-e még valaki szólani? (Nem!) Ha senki szólni nem kivan, a vitát bezárom. A minister ur kivan nyilatkozni! Vass József népjóléti és munkaügyi minister: T. Ház! Az az indítvány, amelyet szociáldemokrata t. képviselőtársaim részéről olyan értelemben terjesztettek elő, hogy az úgynevezett sétáitatás esetében a munkaadó vállalja az egész járulékterhet, szerény nézetem szerint azért nem valósithatói meg, mert hiszen ezzel maguknak a munkásoknak ártunk. Végre a munkásnak is érdeke, hogy őt nem bocsátja el szimpliciter a munkaadó akkor, amikor momentán nincsen munkája, a munkaviszonyt magát fentartja, hogy tudniillik a munkásstokkot — mint mondani szokás — azonnal visszaállíthassa a munkában. Mert hiszen ha ezt_ a viszonyt a munkaadó teljesen megszakít ja, abban az esetben a munkások teljesen a munkapiacra szorulnak, tehát a munkátlanok számát fogják szaporítani. Mármost ha a
