Képviselőházi napló, 1927. XIV. kötet • 1928. június 13. - 1928. július 04.

Ülésnapok - 1927-191

224 Az országgyűlés képviselőházának 191. ülése 1928 június 21-én, csütörtökön. Különben erről is^ lesz szó. Tiz évig semmi ' esetre se kell beszélni sem ármegállapításról, sem .kártérítésről. Én azt akarom megállapítani, hogy semmi sem sürgeti, de legkevésbbé a törvény sürgeti ezt^ a kártalanítási ügyet. Amint mondottam, néhány, nagyon veszedelmes, önzéssel megvert, nagy szájú és nagy zsebü földbirtokosnak követelése az egész és a kormány bedől. Elnök: A képviselő ur ismételten használja ezt a sértő kifejezést a nagybirtokosokkali szemben. Ezért a sértő kifejezéséért újból rendreutasítom és figyelmeztetem a képviselő urat, hogyha ujabb rendreutasitásra adna alkalmat, kénytelen volnék szigorúbb eszközökkel fellépni. Várnai Dániel: Természetesen tisztelettel kell fogadnom az, elnök ur intelmét és a figyelmeztetését, bár őszintén sajnálom, hogy ezt à lehetetlen javaslatot, mêà inkább ezt a lehetetlen szerződést ugy, amint azt szeretném, mindenesetre parlamentáris formák között sem lehet kellőképen megbírálni. (Ellenmondások jobbfelöl.) T. Képviselőház! Délelőtt emiitette — elébevágván minden esetleges kritikának — Gaal Gaston t. képviselőtársunk azt. hogy a demagógia fogja felkapni ezt a labdát és a demagógia fog azzal^ dolgozni, hogy: »íme, nézd. te szegény zsellér, te szegény gyufafogyasztó, te szegény kisparaszt, neked a grófokért, a bárókért meg a nagybirtokosokért kell a gyufa árában adóznod egy idegen trösztnek és a nagybirtokosokért kell magadra olyan terheket venned, amelyeket nem birsz el«. Én erre csak azt jegyzem meg, hogy ez a helyzet adott. (Rassay Károly: Ugy van!) Hiába mondják azt, hogy a demagógia fogja ezt a labdát felkapni, ezt semmiféle módon másképen beállítani nem lehet. (Rassay Károly: Ez az igazság!»} Azoknak, akik megváltást szenvedtek, rendben és csendben kellene, ismételten, bevárniok azt az időt, amig megkaphatják földjük ellenértékét, (Rassay Károly: Váltság-kötvényekben!) már csak azért is, hogy megköszönjék a forradalomnak azt, hogy ép bőrrel és ép birtokkal úszhattak meg olyan időket, amilyeneket, amint már mondottami, másutt nem úszhattak meg oiyau ép bőrrel és ép birtokkal. T. Képviselőház! A földmivelésügyi minister ur újságban még több nyilatkozatában is hangsúlyozta, hogy ex a kölcsön rémületeiben előnyös, ez a kölcsön semmiképen sem terheli meg a földhöz jutott nj földtulajdonosokat. A minister ur mondotta azt, ha jól emlékszem, hogy olyan előnyös kölcsön ez, amilyenre a kormány még álmában sem mert számítani. Legyen szabad ezzel szemben rámutatnom arra, hogy ez a kölcsön csak látszólag előnyös, eltekintve attól a nagy kamattehevtől. amely nem 5 és Va'/o, hanem, amint kimutattuk, <V2°<o, sőt több is idővel. (Szabóky Alajos: Tőketörlesztéssel kérem!) Törlesztéssel együtt; erről akarok beszélni, t. államtitkár ur! Csak látszólag előnyös ez a kölcsön csak látszólag azért, mert az uj parcellatulajdonosnak, vagyis a földhöz jutott volt Nincstelen Jánosnak, hogyha részesülni akar ebből a kölcsönből, akkor, ugyebár, azt neki át kell utaltatnia, vagy nyomban átadnia a régi földtulajdonosnak, a megváltást szenvedettnek, annak, akinek uradalmából az ő 1200 négyszögölét, egy. kettő vagy három holdját kihasították. Ebből a kölcsönből nem; fog tudni beruházkodni, ebből a kölcsönből nem fog tudni venni egy kapát, egy ekét, egypár lovat, (Rassay Károly: Ugy van!) mert van olyan előrelátó, (Csontos Imre: Két holdhoz nem is kell fogat; soha sem kellett! — Rassay Károly: Hogyne! Kapa sem kell! Semmi sem kell!) s hogy nem terheli meg magát feleslegesen azontúl, amennyi terhet a föld árának kifizetéseként neki feltétlenül vállalnia kell. T. Ház! Azt mondja az én igen t. képviselőtársaim, Csontos Imre, hogy nem kell hozzá iga. (Csontos Imre: Én ismerem jobban, mint az urak!) Azt elismerem. (Rothenstein Mór: Annál rosszabb!) Én nem tudom, ismeri-e a t. képviselő ur azt az uzsorát, amelyet a bérszántások során elkövettek a földhöz juttatottak rovására. Ha ismerni méltóztatnak ezt az uzsorát, igazat méltóztatnak nekem adni abban, hogy mégis csak jó volna eke és iga annak a háromholdas morzsabirtokosnak, hogy ne legyen szomszédja jóakaratára, vagy pláne az uzsorára ráutalva. (Csontos Imre: Ha a lovat el lehetne tenni a padra, jó volna! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Várnai Dániel: A dolog vélge az, hogy ezt az egy-kétholdas földtulajdonost megterhelik erősen abból a kölcsönből, amelyet neki olyan előnyösen fognak adni önök szerint. Számára nem marad meg semmi, csaik a teher, ellenben az ő teherbíróképessége semmivel sem fog javulni. (Csontos Imre: Dehogy nem!) Épen arra akartam most rátérni, hogyan lehetne ezeknek az, uj földtulajdonosoknak teherbiróképességét megjavítani. Ebben a tekintetben el tudok képzelni és szükségesnek tartok egy kölcsönt, de csak ugy, ha ez a földhöz juttatottak felsegitélsét szolgálja. (Csontos Imre: Ez az, ezt alkarjuk!) Hosszúlejáratú, kiskamatu, előnyös kölcsönt kellene nekik adni, hogy beruházkodjanak, hogy megművelhessék földjeiket, hogy gyökeret ereszthessenek, hogy tehérbiróképesek legyenek és hogy a maguk erejéből fizessék ikíi valamikor, amikor ez a teherbiróképesség beáll, a kártalanítás összegét, tehát a maguk erejéből és ne ugy, hogy meg kellessen kötni egy mandarin-szerződést hogy az egész fogyasztópiacot ki kelljen szol gáltatní és ilyen nemzeti ajándékot adni a nemzetközi kapitalizmusnak. (Zaj.) (Az elnöki széiket Czettler Jenő foglalja el.) Én nemcsak lehetőnek, de szükségesnek is tartom, hogy segítségére menjünk a földhöz juttatottaknak, hogy teherbiróképessé tegyük őket és ha majd tíz év múlva ki tudják fizetni a kártérítést, fizessék ki, ha húsz év múlva, akkor csak húsz év múlva fizessék ki, ha pedig sohanapján tudják kifizetni, sohanapján, (Zaj a jobboldalon.) mert ismétlem, legyen szerény a magyar nagybirtokosság és^ örüljön, hogy meg tudta menteni a bőrét a háború után. (Zaj. — Esztergályos János: Eszterbázy a négyszázezer hold földjével rászorult!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! (Csontos Imre: Nem Eszterházyról van szó! — Györki Imre közbeszól. — Csontos Imre: A kis zsidókról, a rokonairól! — Rassay Károly: Hogy szereti őket egyszerre! — Györki Imre: Azok is elbirják, meg a nagyok is! — Csontos Imre: A rokonaikról van szó! Ti magatok ütitek agyon a fajtátokat! — Zaj.) Csendet kérek, képviselő urak! (Farkas Imre: A nagy zsidókról van szó, nem a kicsikről! — Zaj. — Rassay Károly: Magas nívó!- — Csontos Imre: így van a dolog testvér!) Várnai Dániel: Méltóztassanak megengedni, hogy a képviselő ur elmésségére ne válaszoljak. (Csontos Imre: így van ez!) Egyáltalában nincs ez igy. (Rassay Károly: Ö a vezér-