Képviselőházi napló, 1927. XIV. kötet • 1928. június 13. - 1928. július 04.
Ülésnapok - 1927-191
Az országgyűlés képviselőházának 191. ülése 1928 június 21-én, csütörtökön. 223 differencia állana elő a termelési költségekben csökkenőleg, akkor a szakasz intézkedése szerint lehet szó a gyufaáraknak a leszállításáról, szóval akkor a gyufa ára ennek megfelelően leszállítható. (Farkas Gyula: A kormányra van bizva! — Rassay Károly: De nem kötelező!) Ellenben, ha a gyártási költség 10% -kai emelkedik, (Rassay Károly: Akkor kell!) akkor a rendelkezés értelmében az árat megfeleolően fel kell emelni. (Rassay Károly: így nem szoktak szerződést csinálni!) A gyufatröszt, ha akiarja leszállítja az árát, ha a termelési költségekben a 10% -os csökkenés előáll; ellenben, ha 10%-kai felemelkedik a termelési költség, akkor a szerződés értelmében fel kell emelni s ez ellen semmiféle kifogást emelni nem lehet. Ez ellen tiltakozhat majd a fogyasztópiac, a már előzőleg megállapított egy és kétfilléres vagy ezenfelüli drágításon felháborodhatik, megrepedhet mérgében, mégsem lehet majd segiteni ezen, mert a szerződés értelmében fog eljárni. Azután akadhatnak úgynevezett ravaszdi elmék, amelyek azt mondják: nem baj az az egy filléres, sőt két filléres emelés sem, mert én majd túlteszem magam rajta, egyszerűen nem fogok gyufát használni, hanem öngyújtót és ezzel fogom kijátszani a gyufatröszt árdrágító politikáját. Ez ellen biztositja a szerződés a gyufatrösztöt a 7. § 3. bekezdésében, amelyben arról van szó, hogy a magyar királyi kormány kötelezi magát a Stab-bal, ezzel a magas szerződő féllel^szemben, — méltóztatik érteni — hogy a szerződés tartama alatt a gyujtószerszámokra legalább is a jelenlegi adót fentartj'a. (Rassay Károly: Ez a legviccesebb szakasz!) Itten jöhet közbe az, hogy az öngyujtóforgalom meg fog duzzadni s erre szolgál a második mondatban foglalt rendelkezés (olvassa): »Amennyiben a gyufafogyasztás Magyarországon a normális népességi szaporodás arányában nem emelkedik, a Stab, a gyujtószerszámok adójának megfelelő felemelését követelheti.« (Rassay Károly: Minden kisgyermek köteles lesz gyufát venni! —- Fábián Béla: Ez Csontos képviselő urnák szól!) Csupa követelés, csupa rendelkezés, csupa ez és az, minden a magas szerződő fél, a Stab. hogy nevén nevezzem, W. Ahlström ur javára .és semmiféle jog, semmiféle gazdasági rendelkezés ezen a téren a nem egészen magas szerződő fél, a magyar kormány kezében. (Rassay Károly: Ha 5000 csecsemővel több születik meg, akkor már emelni fognak, mert azok nem fognak gyufát gyújtogatni I) A • szerződés további ismertetésétől elállók. (Fábián Béla: Halljuk! Nagyon érdekes!) Lesznek még itt az ellenzéken, akik ki fogják vesézni ezt a szerződést és minden redőzetébe be fognak világitani. Mert nemcsak az az úgynevezett aljas eljárás folyik, amelyet a miiiisterelnök ur emiitett ma és amiből először kellett tudomásul vennünk az elnök ur hallgatása következtében, hogy az »aljas« kifejezés immár a magyar Képviselőházban is szalonképessé lett, hanem folyik egy másik eljárás is a közvélemény megtévesztésére. Ez ellen tehát itt az ellenzék okvetlenül fel fogja venni a harcot; (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) el fog cszlatmi minden homályt, amely ebből a szerződésből kifolyólag lehetséges. Be fogja mutatni a szerződés legtitkosabb redőit és itt sem ámitani, sem hazudni, sem csalni nem lesz lehetséges. (Rassay Károly: Majd uj szakaszokat indítványozunk a szerződéshez! Nem tudom, hogy lehet-e még? — Felkiáltások a jobbKÉPVISELÖHÁZI NAPLÓ. XIV. oldalon: Miért ne lehetne indítványozni. — Fábián Béla: Megszavazza az egységespárt! — Rassay Károly: Lehet uj szakaszt indítványozni 1 ? — Felkiáltások a jobboldalon: Lehet! — Rassay Károly: Dehogy lehet! Hogyan lehetne, ha alá van irva? — Zaj.) Visszatérek tehát arra, hogy ennek a gyufahadjáratnak serkentenie kell a törvényhozást arra, hogy a kartell-jog kodifikációját követelje. Minél előbb kodifikálni kell kartelljogunkat és minél előbb ide a kartell-törvényt, mert azt kell látnunk, hogy a magyar kormánynak sem hajlama, sem képessége nincs arra, hogy a magyar fogyasztókat, a magyar fogyasztópiacot idegen trösztök zsarolásai ellenében megvédelmezze. (Zaj jobbfelől.) Mármost át kell fordítanom az érem másik oldalára a kérdést. Azt kell röviden megkeresni és arra kell röviden rámutatni, honnan indult ki ez az ügy, mi serkenthette, mi késztette a magyar kormányt arra, hogy ezt a lehetetlen mandarin-szerződést megkösse, vagy hogy egyáltalában gondoljon ara, hogy ilyen szerződés utján szerezzen pénzt akármilyen célra. Én azt látom, t. Ház, hogy a kormány gyönge és nem tud ellenállni néhány nagyszájú és nagyzsebü nagybirtokos követelődzésének. Évek óta halljuk, hogy az úgynevezett megváltást szenvedettek kártéritésért kiabálnak. Nem uj keletű ez a nagy hangosság az agráriusok berkeiben kártéritésért. 1921 óta, a szerencsétlen földreformtörvény végrehajtásának kezdete óta halljuk, hogy kártérítést kell adni a megváltást szenvedetteknek. Először is legyen szabad egy rövid kitéréssel rámutatnom arra, hogy ezek a megváltást szenvedettek egyáltalában nem szenvedtek. Az a megváltást-szenvedés egyáltalában nem okozott kinokat, mégcsak a mezőgazdasági üzem zavarát sem okozta sehol sem. Én nagyon figyelmükbe^ ajánlom azoknak az uraknak, akik még ma sem szűntek meg kártéritésért kiabálni, hogy nekik nagyon örülniök kell, hogy igy tudták megúszni a háborút és az utána elkövetkezett időket. Nagyon sok államban örül az agráriustársadalom annak, hogy ép bőrrel úszta meg a háború után bekövetkezett forradalmat. Nagyon sok államban — tudjuk nagyon jól — tűzben és vérben süllyedt el minden feudális életforma, s nemcsak a nagybirtok szűnt meg, hanem megszűnt a nagybirtokos is nagyobbrészt, s egészen megszűnt a nagybirtokostársadalom. Ilyen körülmények között semmi joga, de különösen erkölcsi jogosultsága nincs a magyar birtokosoknak, az úgynevezett megváltást szenvedetteknek, hogy kártéritésért, kártalanításért kiabáljanak. Nekik csendesen kellene bevárniok azt az időt % amig ez a jó üzlet — mert jó üzlet mindenképen számukra — realizálódik. Mármost arra kell rámutatnom, hogy semmi sem sürgeti a földreform úgynevezett financiális megoldását. Méltóztassanak arra figyelemmel lenni, hogy a törvény alapján sem sürgeti semmi ezt a kártér itési ügyletet. Az 1920 : XXXVI. te. 42. §-a intézkedik arról, hogy az ármegállapítás elhalasztható, ármegállapításról az úgynevezett megváltást szenvedett ellenére sem lehet szó 10 esztendeig, ha a kormány ugy akarja. Ebben a rendelkezésben, hogy az ármegállapitás 10 esztendeig elhalasztható a megváltást szenvedett ellenére, benne van az is, hogy a kártérítés is elhalasztható ugyanilyen időre. A törvény is módot ad tehát arra... (FarkasGyula: 1931-ben le^jár a 10 év!) Tudom! De 1931-ig eltelik még néhány esztendő. 33
