Képviselőházi napló, 1927. XIV. kötet • 1928. június 13. - 1928. július 04.
Ülésnapok - 1927-191
Az országgyűlés képviselőházának 191. ülése 1928 június 21-én, csütörtökön. a belső kartellalakulások ellen meg kell védeni a fogyasztókat és a fogyasztópiacct, mennyivel inkább szükséges, hogy nemzetközi kapitalista töimörülések kizsákmányolása ellen védjék meg a fogyasztókat és a fogyasztópiacot. Es mi történik itt? Amint mindnyájan tudjuk, a svéd-amerikai gyufatröszt a magyar kormány hathatós hozzájárulásával közösen fogja megindítani a fogyasztópiac ellen azt a fosztogató hadjáratot, amelyet egy törvényhozásnak, amelynek van önérzete, meg kellene minden áron akadályoznia. (Uffy van! a szélső baloldalon.) Elnök: A képviselő ur a kormány tevékenységet kapcsolatba hozza a tröszt fosztogató hadjáratával, ezért a kifejezéséért rendreutasítom. (Rassay Károly: A kormány kötötte meg a szerződést, nem én kötöm meg!) Várnai Dániel: Ebben a tekintetben, méltóztassék megengedni, nincs helye finom disztingcióknak, mert csak el kell olvasni ezt a a szerződést, amely május 16-án kelt és csak ma jutott a törvényhozás tagjainak kezébe és már is méltóztatnak látni, hogy a svéd-amerikai gyufatrösztnek a magyar fogyasztópiacon bekövetkező fosztogatásában a kormánynak olyan felelősségei és olyan bűnei vannak már most, amelyeket megbocsátani nem lehet. (Ügy van a szélsőbaloldalon.) Elnök: A képviselő t ur megismételte kifejezését: a kormány tevékenységét újból fosztogatásnak nevezte. Ezért ismételten rendreutasítom és figyelmeztetem a képviselő urat, ha hasonlóképen folytatja, kénytelen leszek tőle a szót megvonni. (Farkas István: Vigyázz, én már kétszer jutottam ma mentelmihez! Nem szabad itt kritizálni csak a ministerelnöknek! — Rothenstein Mór_: Annak szabad!) Várnai Dániel: Szerződésnek nevezik a szerződést, bár szerény nézetem szerint csak formailag illeti meg ez az elnevezés, mert szerződést egyenjogú felek szoktak kötni. Igazán csodálkozom, hogy ezt a Stab-ot egyéb nemzetközi szerződések mintájára nem nevezik magas szerződő félnek, mertha ebben a szerződésben magas szerződő félről lehet szó, akkor ez csak a Stab, a svéd-amerikai gyufatröszt és ebben a szerződésben a magyar kormány és a magyar állam jogaival, méltóságával, önérzetével és jogos érdekeivel abszolúte eltűnik. Ilyen szerződéseket ujabban önérzetes államokban már nem ismernek. Ilyen szerződéseket csak hajdanában a császári Kinában lehetett csuszó-mászó mandarinlélekkel kötni; ott lehetett koncessziókat adni, olyan jogokat adni, amelyek miatt elsősorban robbant ki az a nemzetközi felszabadító háború, amelynek most vagyunk tanúi Kinában. Ilyen és ehhez hasonló szerződéseket ott is kötöttek. Hiszen némely történelmi fordulók, nagy gazdasági kényszerek, vagy egyéb kényszerek parancsa alatt egy államhatalomnak talán még az önérzetéből is engednie kell. r Miért engedtek azonban itt, ebben a szerződésben 1 ? Mert ugy kiszolgáltatni a fogyasztópiacot, a magyar fogyasztókat és engedni, hogy az idegen kapitalistaalakulás diktáljon, parancsoljon, mint ahogy ebben a szerződésben van, az józan, becsületes gondolkodással egyszerűen érthetetlen. Csak néhány paragrafusára kivánnék rámutatni ennek a szerződésnek, egészen biztosan remélvén, hogy az elkövetkező napokban a t. Ház ennek úgyis részletes bírálatát fogja kapni. A t. pénzügy minister ur, amint az újságokban olvasom, a kormánypárt értekezletén mintegy vigasztalásképen különösen kiemelte, hogy a murikások jogait és érdekeit ez a szerződés igen erőteljesen meg fogja védelmezni. (Farkas István: Svédországban az állam kényszeriti sx kollektiv szerződés betartását.) Biztatásként említette a pénzügyminister ur, szinte azt akarta mondani: a magyar fogyasztópiacot kiszolgáltatjuk ugyan egy idegen kapitalista alakulásnak, azonban —, ide figyelj tisztelt hazafi — a munkásság érdekeit ebben radikálisan meg fogjuk védelmezni. Én ezt a nagy védelmet ebben a szerződésben a legjobb akarattal sem tudom megtalálni. A 4. § ugyan kimondja ; hogy a magyar gyufaipar munkásainak száma és az alkalmazottaknak és munkásoknak illetménye le nem szállítható. (Farkas István: Annyira le van már szállítva, hogy nem lehet lejebb szállítani!) Igen szép, hogy nem engedi meg a t. kormány, illetőleg a pénzügyminister ur a svéd-amerikai gyufatrösztnek, hogy a gyufagyári munkások, munkásnők és alkalmazottak fizetését és bérét még le is szállíthassa. Méltóztassanak tudomásul venni, ezek a bérek olyan szomorúan, olyan fájdalmasan, olyan lesujtóan ' alacsonyak, kicsinyek, valósággal éhbérek, amelyeket leszállitani már nem lehet. Ha a pénzügyminister ur vagy a kormány, vagy a ministertanács a munkások érdekeit meg akarta volna védeni, akkor bele kellett volna venni ebbe a szerződésbe, hogy ilyen vagy olyan arányban a munkások és alkalmazottak bére okvetlenül emelendő. Ki van mondva ugyan, hogy a munkások bére le nem szállítható, azonban ebben a szerződésben a trösztnek hathatós segítséget és védelmet nyújt•• az esetre^ ha a gyufagyári munkások az éhbérek nyomása, a,z éhség korbácsütései alatt elhatároznák, hogy sztrájkkal próbálják a bérek jobbítását kivivni. (Rassay Károly: Ez a legjobb eset!) A 3, § módot ad a gyufatrösztnek arra, hogyha valamelyik gyárában hosszadalmas sztrájk ütne ki — természetesen semmi kölzelebbi megjelölés abban a tekintetben nincs, hiogy mi az a hosszadalmas sztrájk, egy-két napig, két hétig, vagy két hónapig tartó sztrájk-e (Rassay Károly: (És milyen óikból 1 ?) és hogy milyen okból üt ki, tehát a gyufatröszt azt mondhatja, hogy egy hétig tartó sztrájk is már hosszadalmas sztrájk — ebben az esetben éljen a 3. §-ban adta jogával, hogy tudniillik a szükséges mennyiségben importálhatja Magyarországba a gyufát, (Farikas István: Szóval sztrájkot is csinálhat! — Fábián Béla: Pofon fogja verni az egyik munkavezetőt, nem fog elégtételt adni; sztrájk!) A munkásság érdekeit tehát ilyen alaposan vé He meg ez a szerződés. Hasonló alapossággal látjuk megépíteni a szerződésben a védelmi vonalakat és védőbástyákat azoknak az érdekeknek a megóvására, amelyeket a minister ur ugyancsak a kormánypárt értekezletén erőteljesen hangsúlyozott. Egészen, tökéletesen ki van tehát szolgáltatva nemcsak a magyar munkásság, hanem a gyufagyártás ós a fogyasztópiae is a Stab, a svéd-amerikai gyufatröszt kényekedvének. Itt van a 6. §>. Ez szabja meg tudniillik a gyufának az árát, azt az 1 filléres, illetőleg 25%-os emelkedést másfél évre és a 2 filléres, illetőleg 50%-os emelkedést a következő esztendőre. Ebben a szakaszban azonban rendelkezések foglaltatnak abban a tekintetben is, hogyha a gyártási költség, az üzemköltség emelkednék vagy csökkene. (Rassay Károly: Gyönyörű szakasz!) Az egyik azonban csak lehetőség. a másik pedig imperativ intézkedés. Ha 10%-os
