Képviselőházi napló, 1927. XIV. kötet • 1928. június 13. - 1928. július 04.

Ülésnapok - 1927-191

Az országgyűlés képviselőházának 191. ülése 1928 június 21-én, csütörtökön. 217 ki, hogy a magyar állam nem szorul ilyen lealacsonyitói szerződésre. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) A magyar állam még ebben az eltiportságában is különb, teljesítőképességében erősebb, mint bárki, aki területi nagysággal tobzódik most a mi rovásunkra és a mi megszégyenítésünkre. (Jánossy jGábor: EZÏ igy van!) Tehát ilyen ez, a magyar állam, amelynek kötvényeit elfogadják, amelynek itt vannak az ő nagy pénzintézeti vállalatai, amelynek részvényei szilárdan állanak a nemzetközi tőzsdéken, ez egy állam, amelynek pengős valutája szilárdan áll. Ezért néztünk el és bocsátottunk meg sok mindent a mélyen t. kormánynak. De most már elérkeztünk a végső határig. Csak az Ígéretek és az Ígéretekben való bizakodás az, amiért mi szemrehányást teszünk. Csak Ígéreteket adnak, de a jogokat feladják és ezt a monopóliumot egy idegen hatalom kezébe kiszolgáltatják, ami azt jelenti, hogy hatalmat adunk egy idegen közgazdasági erőnek Magyarországba való bevonulása révén. Mit tudom én, hogy holnapután kit jegyeznek be a tröszt igazgatóságába? Mit szól a kormány ahhoz, ha holnapután olvassa, hogy a tröszt igazgatóságában egy román ember is helyetfoglal? Mit szól a kormány, ha a tröszt igazgatóságába bevonul valaki, akivel mi harcolunk a mi területi integritásunkért. Olyan cégnek legyen itt magyar közgazdasági területen ereje, hatalma, pénzhatalmassága? Hát van ezzel szemben mentség? (Bródy Ernő: Ellenben a magyar állampolgároknak nem adja meg az életlehetőséget!) Ebben a szerződésben egy szó sincs arról, hogy ezt meg tudja akadályozni. Ezek külföldön bejegyzett cégek, amelyekre ingerenciánk nincs. Ott egy igazgatósági ülésen elhatározzák az árfelemelést. Indokolni óh, milyen könnyű! (Bródy Ernő: Itt van a szerződés!) Itt vannak a szerződés pontjai. Fel kell emelni mondja és ezt bizonyítja azzal, hogy az árut drágábban szerzi be. Méltóztatnak tudni, hogyan bizonyítja. Ö csinálja, az ő pénzhatalmassága diktálja az árakat és ha egyszer a nemzetközi tőzsdéken annak a fának árát 5, 10 percenttel felemelik — ami neki gyerekjáték, mert nem kell hozzá egyéb, csak kiküldi fezőrjeit és azok rögtön megcsinálják ezt az áremelést — s akkor jön, reánk diktálja a magyar állam ellenmondási lehetősége nélkül ezeket a drágításokat. (Bródy Ernő: Itt van a szerződés 6. §-a!) (Az elnöki széket Puky Endre foglalja el.) Méltóztassék megengedni, hogy figyelmüket egy olyan jelentős állomásra irányítsam, amely a közeljövőben ezeket a kérdéseket a világ szeme elé fogja tárni. Augusztusban lesz az a nagy ülés amelyre Berzeviczy Albert meghívja a magyar képviselőket is. az interparlamentáris unió ülése. Ez az unió, amely a parlamentek épségére ügyel, amely a vitatkozás szabadságára ügyel, s amely az, ellenzék szereplésére ügyel, azt tapasztalja, hogy mióta a kormányok berendezkedési módjukban, eszközeikben és hatalmi lendületükben sokszor kilépnek azokból az évtizedes parlamentáris határokból, amelyek az előzetes megbeszéléseknek, tárgyalásoknak, parlamenti bizottságoknak olyan összealkotását tartalmazták, hogy amikor a plénumba kerül valami, akkor az már előzetesen, az anyag teljes, ismeretében le van tárgyalva. Ilyen lehetőség ma nincs. Junius 21-én kapunk eay szerződést r a kezünkbe, amelyről most már egy hét óta tárgyalunk és amely május 16-án alá volt irva. (Bródy Ernő: Eddig tartott a nyomás!) Hogy lehet ezt megmagyarázni? (Sándor Pál: Oh igen! Meglepetésszerűen kell tárgyalni! — Fábián Béla: A nyári szünet előtt!) Azt mondják, méltóztassanak csak meghallgatni, nem én mondom, hanem az interparlamentáris unió egyeteme rögzíti meg ezt a tételt, hogy minden államban észlelhető, hogy a közgazdasági erők lenyűgözik az állami hatalmat és a parlamentáris ellentmondás lehetőségét, ami a legnagyobb betegség. Mire alapítják ezt a megállapítást? Arra, hogy Európában széltében, ahol nines demokrácia, demokratikus fölény és az erőnek kívülről való betolakodása mutatkozik. Nem azért mondja Gaal Gaston itt a Házban majd minden felszólalása alkalmával, hogy a bankdirektoroknak nemcsak a jövedelmük nagy, de a hatalmuk és beleszólásuk is nagy és a szerződési formulák azok, amelyekbe beleöltöztetik a gazdasági befolyást és azt az, önállótlanságot, amelybe belesodornak minden parlamentet. Ezen a helyzeten segíteni kell és azt mondja az unió: véleményt kérek, hogyan lehet megszabadulni ezektől a közgazdasági természetű befolyásoktól. Három oszlopa van ennek a megszabadulásnak. Az egyik az, hogy a jogokban való részeltetés általánossága, egyetemessége, demokratikus felépítése olyan legyen, hogy a megválasztott parlament a nép szabad akaratának hü tükre legyem A választásnál se csendőr, se rendőr, se hatóság, se közigazgatás ne működjék, azt az önkormányzatot kell újra ugy helyreállítani, hogy annak a prerogativának, amellyel egyszer él ez a riérp a maga szabad akarata megnyilvánitásában, ne legyen olyan parlament-származéka, amellyel mi egymásnak szemére vethetjük, hogy önt, t. képviselőtársam, — kénytelen vagyok ezt mondani — ugy választották meg, hogy odaállt a csendőr, és nem eresztette fel a választót a járdára, csak a saját lovát. Ezt én magam láttam egy vidéki választáson, ahol engem lekergettek a járdáról, mert ott csak a lovascsendőrnek volt joga járni. Ahol ilyen külsőségek mellett folytak le a dolgok, milyenek a belső szervezeti kérdések? A második, amellyel meg lehet szabadulni: az a kulturális nagy igazság, amely mellett mindenki a művelődés tekintetében minden rendszabálytól menten iskolázhatik és megszerezheti a maga diplomáját. Négy nappal ezelőtt a következő tényről győződtem meg. Egy 28 éves fiatal orvos, egy magyar fiu Angliában egyetemi magántanár lett és azt mondotta: szereztem ezt a nagy dicsőséget a magam nemzetének, amely engem elkergetett, hogy idegenben tanuljak s most hogy kész vagyok, egyetemi tanár vagyok, tudományomat fel akarom a magyar népnek és magyar tudományosságnak ajánlani. Erre azt mondották neki: az ön diplomája csak akkor lesz érvényes, ha előbb legalább négy félévet a magyar egyetemek egyikén lehallgat Angol egyetemen a magyar ember! Bocsánatot kérek, ott, ahol ekképen hangzanak el a kulturális igazságok, ott én nem várok fellendülést, mert a gazdasági erőknek a kulturális erőkkel való egybeforr ásáb ól származik csak az a lendület, amelyből kialakulhat egy egészséges termelési rend. A harmadik pedig az a gazdasági igazság, amely nem oszt monopóliumokat és nem ad prerogativákat. Azt a gazdasági igazságot nem lehet ám Jánossy t. képviselőtársam, (Jánossy Gábor: Figyelek! Figyelek!) akinek nagyszerű buzgalmát, hevületét és nemzeti lendületét oly örömmel ünnepeigetjük az Országgyűlés első ülésnapja óta, sem a trikolorSíi*